Pozitív nevelés. Én csinálom rosszul?

Sziasztok. Van egy 2 éves lányom, akit a kezdetektől a pozitív nevelés elvén nevelek. De egyszerűen nem sikerül semmi. Amíg még kisebb volt, legyintett és úgy voltam vele, hogy még kicsi, nem érti és próbálkoztam tovább, de már 2 éves, megért mindent, még sem ér semmit a pozitív nevelés, csak ha rákiabálok. Mondok pár példát.

Körömvágás. Próbálom elmagyarázni neki, hogy le kell vágni a körmeit, hogy szép és csinos legyen, ne bántsa magát meg másokat. Odaadja a kezét nagy nehezen, de az első vágás után elrántja. Pedig nem fáj neki, nem úgy vágom. Megdícsérem milyen ügyes volt, milyen szép lett a körme, stb. Megint félóra magyarázás, hogy megint elrántsa 1 vágás után.

Ha rákiabálok, hogy maradjon már nyugton míg levágom a körmét, nem fog fájni, 5 perc alatt túlesünk rajta.

-Evés. Szétdobálja az ételt, én nyugodt hangon mondom neki, hogy ilyet nem szabad csinálni, mert csúnya lesz a szőnyeg, anyának sokat kell takarítania, nem tudunk majd sokat játszani. Csinálja tovább. Rákiabálok, hogy ne dobálja szét az ételt és maradjon nyugton amíg eszik, egyből tud szépen enni.

Alvás: mesét olvasunk, összebújunk, szeretgetem, majd mondom neki, hogy itt az ideje az alvásnak. Erre elkezd őrjöngeni. Megkérem többször hogy feküdjön le, mert anyáék is szeretnének pihenni. Tovább örjöng. Rákiabálok, lefekszik, és nyugton marad.

Tudom, hogy félelemből teszi, pedig soha nem bántottam, csak megijed a nagy hangtól, tudom, hogy az eszköztelenek módszere a kiabálás, de egyszerűen mit tegyek, ha a pozitív nevelésre nem reagál pozitívan?

Teljesen tanácstalan vagyok, mert én szeretném jól nevelni, szeretném, ha lenne közöttünk kötődés, megbízna bennünk, és nem csak félelemből működne együtt. De ha 2 év alatt sem reagál pozitívan, akkor mikor fog?