Pozitív nevelés. Én csinálom rosszul?

Attól is elvenném a gyereket, aki kutyaként neveli. Undorító.

Tudtad, ha nem csinálod, akkor baj lesz. Milyen baj?

Egyébként továbbra is ott tartunk, hogy félelemből cselekszik. A kutyás barom meg is mondja, hogy kondicionálja a gyerekét.

Csakhogy én nem biorobotot akarok nevelni, hanem egészséges felnőttet. Persze nyilván nem érti itt a többség, a generációnk tele van elcseszett emberekkel.

Kérdező: nálam a rutin vált be. Van egy esti menetrend, ami minden este ugyanolyan sorrendben történik. Ha valamihez épp nincs kedv, azon átszaladok gyorsan. Pár alkalom után megszokja a rutint.

Amúgy egy kétévesnek nem kell még önállóan fogat mosnia. Mosd meg neki, fél perc, mentek tovább.

"2 éves mindent megért"...dehogy ért meg mindent. Ajánlom olvasd el Alicia F. Lieberman Érzelmek kisgyermekkorban című könyvét. Segít közelebb kerülni a kislányodhoz. Én is pozitívan igyekszem nevelni és nem hiszek a büntetésben. Én a következmények híve vagyok, de vannak dolgok, amikből nem engedek. Ahol tudom kerülöm a konfliktust, mert egy 2 évessel van elég anélkül is, hogy direktben egymásra feszülnénk. Pl. körömvágást olyan 27 hónapos koráig csak álmában csináltam. Aztán egyik napról a másikra elkezdte engedni csak úgy. Fogmosás nehezebb dió volt, ott azért volt jópár sírós fogmosás, mert abból nem engedek ( a szüleim rámhagyták, hogy útáltam fogat mosni kisgyerekként és a mai napig iszom a levét ). De most már ez is sima rutin, mert tudja, hogy úgysem engedek, plusz most már élvezi is. Egy ideig a fogkrém ellen tiltakozott, aztán ugyan úgy egyik napról a másikra meg ő kérte ( azt mondjuk sosem erőltettem ).

Esti lefekvés nálunk általában későn van (9-10), de későn is ébred a délutáni alvásból. Hamarabb kelteni meg nem fogom, mert nekem is kell a délutáni töltődés. Ha nekünk így jó akkor az a lényeg. Így álmosan, az esti rutint betartva altatom és kb 5-15 perc alatt alszik el simivel. Ez nekem nem teher és nyugisan fekszünk le. Ha elaludt kimegyek a szobaból és én is lazulok végre.

A kajadobálás felszámolásához nincs ötletem, mi ezen 1 évesen túl voltunk. De ha látom hogy pl. játszani akar az étellel, akkor elmondom hogy kell megenni és hogy a játékok a szobában vannak. Volt már belőle sírás, de ez van. Van, amit szabad, van, amit nem. Én elmondanám, hogy nem dobáljuk el, anya se dobálja és, ha eldobálod el fogom venni a tányérod. Ha így lesz meg is teszem. Vissza adom, ha tudsz szépen enni. Ha nem, akkor újra elveszem és nem adom vissza többet, mert akkor nem is éhes nagy valószínűség szerint.

Nagyon igyekszem határozottan és egyszerűen elmondani mit szabad csinálni vagy mit nem. És ilyenkor cseppet sem vagyok üngyüri-büngyüri. Kevés szabály van és igyekszem közös nevezőre jutni vele. Valaki úgy fogalmazott a kedvére tenni. De az az én kedvem szerint is való, ha nyugisan tudjuk megoldani az esetleges konfliktusokat.

Van, hogy nem jön össze: pl. nem akart kézen fogva jönni az utcán, akkor mondtam, hogy hazamegyünk, ha nem fogad szót és betartottam. Mentünk haza mint a sicc. Sírt ..persze...volt ellenkezés, szomszéd előtt visítás. Nekem is kellemetlen volt. Délután újra megpróbáltunk eljutni a játszótérre és a boltba. Sikerült. Volt 1-2 ilyen pillanatnyilag ugyan mindkettőnknek rossz, de maradandóan következetes story. Ma már elég elmondanom, ha nem fogod a kezem hazamegyünk. Már ő tartja a kis kezét. Húgom hülyének nézett érte, mert végignézte, de én nem bántam meg.

És persze van, hogy mérges és sír vagy sikít vagy dobálná a játékokat, de hát ez a dolga...tiltakozni szabad. Tarts ki, valószínűleg jól csinálod a dolgod és pár hónap múlva könnyebb lesz, mert addig sokat érik értelmileg és a beszéde is.

Konfliktusmentesen szerintem lehetetlen nevelni, de a kiabálást megpróbálnám kerülni, amennyire csak lehet. Én sokszor érzem, hogy ő maga keresi a határokat, tesztelget, és, ha következetlen vagyok valamiben ő mondja hogy is kellene annak lennie és ez megerősít abban, hogy igenis jó, ha vannak szabályok, igényli még akkor is, ha sír érte, azaz ellene.

"Próbálom elmagyarázni neki, hogy le kell vágni a körmeit, hogy szép és csinos legyen, ne bántsa magát meg másokat."

"Szétdobálja az ételt, én nyugodt hangon mondom neki, hogy ilyet nem szabad csinálni, mert csúnya lesz a szőnyeg, anyának sokat kell takarítania"

"Megkérem többször hogy feküdjön le, mert anyáék is szeretnének pihenni."

Annyira nem nagyon értem, mi ez a pozitív nevelés, de te olyan dolgokkal próbálsz érvelni neki, amit két évesen a korából adódóan még képtelen felfogni. Olyan 5-6 éves kor környékén szokott lenni az, mikor elkezd nyitott lenni mások érzéseire. Addig persze lehet mondani neki, hogy az a rosszaság, amit csinált, nagyon rosszul esett neked, és emiatt szomorú vagy és a többi, de el kell fogadni, hogy ezt ő még nem fogja igazán átérezni.

Én is rá szoktam szólni erőteljesebben a lányomra, ha valami olyat tesz, ami számomra nem elfogadható. Először többször elismétlem, hogy hagyja abba, ha nem teszi, egyszerűen bezavarom a szobájába. Ott nyugodtan kihisztizheti magát, én nem szoktam megzavarni benne. Utána bemegyek hozzá, megölelgetjük egymást, és azután teljesen rendben van a viselkedése. Ettől még nem fog tőlem félni, de muszáj lefektetni a határokat, és ez nem mindig zökkenőmentes.

Amúgy láttam a te szülői magatartásodhoz hasonlót a bölcsiben, ahová a kislányom is jár. Több szülő is közel úgy kommunikál a gyerekkel, ahogyan te is, csak még a kiabálásig sem jutnak el, a gyerekek meg szarnak rá, mit mondanak nekik. Negyed órát dekkolnak az öltözőben, mert a gyerek addigra gondolta úgy (hogy mi van??), hogy elege van a folyosón rohangálásból vagy a pelenkázóra mászásból. Ugyan mondogatják közben a gyereknek, hogy menjenek vissza öltözni, próbálják őket meggyőzni (hogy mi van???), de semmi hatása nincs.

Amúgy nem biztos, hogy rossz lenne alapvetően a nevelésed, de ha nem működik, az lehet azért van, mert a lányod nem az a személyiségtípus, akinek erre van szüksége, vagy túl hamar próbálod véghezvinni, és ő még nem érett rá.

Én azt vallom és hangozhat ez bármilyen hülyeségnek, hogy egy gyerek akkor boldog, ha korlátai vannak. A korlátok biztonságot jelentenek számára, támaszt nyújtanak, ha valamiben bizonytalan. Ne félj határozott lenni, ettől nem fog téged megutálni a lányod. Találj egy olyan hangszínt, ami még nem kiabálás, de erőteljes, amiből tudja, hogy éppen fegyelmezve van, és akkor emeld fel jobban a hangod, ha tényleg szükséges, így te sem fogod azt érezni, hogy egész nap csak kiabálsz vele.

Szia!

Szerintem jól gondolkodsz, csak néhol megcsúszol.

Ami nekem is feltűnt, az a "túl sok duma" :D Magyarázz neki, mert az fontos, de ne körmondatokban, nagyon röviden, lényegretörően. "Ha nem mosol fogat, fájni fog a fogad." És igen, olyat mondj, ami az ő szempontjából lényeges, én is próbálok a gyerekem lelkére hatni, hogy anya szomorú lesz, de igazából nem érti. :) Vagy hogy tönkreteszi a bútort... ugyan, az őt nem érdekli.

Ha eltekintünk a veréstől és hasonlóktól, szerintem a büntetés és a következmény kb. ugyanazt jelenti ebben a korban, nem? "Ha nem fogod a kezem az utcán, megyünk haza." Ez neki most büntetés, nem?

Én egyébként úgy vélem, hogy minden gyerek más, és minden probléma más. Nekem mindenféle módszerem kell, hogy legyen, mert igazából nálunk még a kiabálás sem válik be. Okos gyerek. :) Egyszerűen nincs foganatja. Sőt, egyszer, mikor a kezére csaptam, visszaütött, így aztán tényleg látszik, hogy ez mennire nem célravezető, és csak agressziót szül.

Tehát:

- elmagyarázod röviden egyszer-párszor

- vagy van a figyelemelterelés, ezt is be tudom vetni néha

- zsarolás is van (kisebb mértékben, pl. be kell mennünk az uvdvarról, de nem akar, akkor mondom, hogy bent várja a kedvenc játéka. étellel nem szabad ezt csinálni)

- feladatként tegye meg, amit kérsz. Mutassa meg, hogy kell fogat mosni. Mossa meg a maci fogát. Mutassa meg, ő hogy csinálná, és aztán lehet büszke az eredményére, te pedig jogosan dicsérheted. Nem tudom, legyen minden napi feladata letörölni az asztalt/tálcát, bármit, amin evett. Persze, hogy nem lesz tökéletes a végeredmény, de látni fogja, hová krül az étel, mit kell vele tenni. stb.

- igen, nem kell minden apró dolgot megdicsérni, egy kicsit vegyél vissza, nehéz ezt így kívülállóként megitélni, de azt hiszem, kicsit túlzásba viszed. Nem nagyon, csak egy kicsit

- nem tudom, ilyen korban mennyire jön ez elő, én is észrevettem magamon, hogy ha anyám kért valamit, utáltam megcsinálni, de ha hagyta, hogy nekem jusson eszembe, akkor megtettem. Talán kivárhatod a pillanatot, mikor akar fogat mosni. (Hozzátenném, a védőnőm mondta, hogy igazából kb 10 évesen mos úgy fogat egy gyerek, hogy ténylegesen van értelme. Addig igazából nekünk kéne csinálni/felügyelni)

- talán megvárhatod, mi lesz, ha nagyon hosszú lesz a körme. Megkarmolja magát, vagy kéynelmetlen lesz, és akkor majd kéri, hogy levágd.

- vagy én mostanában számolom az ujjait, csip-csip csókát éneklek és "csippelem" a körmeit. Néha csak 3 sikerül, másnap próbáljuk folytatni. Vagy egyik kezébe játék, mondom, hogy fogja, vagy hogy mi a dolga vele, addig a másikat vágom. Aztán csere. Ez is néha beválik. Néha meg nem. :D

- Szóval még talán azt nem írták, hogy viccesen, játékosan csináljatok ilyen dolgokat. Fogmosás, közben mese valami fogtündérről, nem tudom... egyszer olvastam egy cikket, ahol a zöldséget nem evő gyereknek az anyuka elkezdett a borsószemkisassznyról meg a mindenféle zöldségtündérkéről mesélni, és közben ették a borsólevest, mert ez vált be.

- olyan is van, amikor tényleg csak hisztizik, húzza az időt, fáradt, stb., akkor kézenfogod/felveszed, viszed és kész. Ráadod a ruhát és kész. Ilyen is van, amikor nem kell pátyolgatni, mert nem mész semmire, csak megteszed, amit meg kell. Nem baj, ez még nem az a kategória.

-igen, fontos a napi rutin, meg hogy nem akkor kérj tőle olyasmit, amit utál, amikor már le van fáradva.

Ennyi jutott eszembe.

Először is, egy kétévesnek annyi memóriája van mint egy aranyhalnak... ha bünti székbe teszed, mire végez elfelejti miért volt bent ergo nem tanul belőle.

Ha olyat csinál amit nem szabad akkor ne veszekedj vele hogy nem szabad mert a nem szót nem igazán értik meg. Adj opciót amit csinálhat helyette. És a következetesség igen is fontos. Ha nem akar elpakolni a szobában ne azt mond, hogy pakolj el... Nem érti túl sokat takar a szó. Mondd meg neki, hogy a babákat tegye a polcra, a légókat vissza a dobozba, stb. Konkrét utasításokat adj neki. A napi rutinra meg nem kell vita keretei között veszekedni egy ketevessel. Te vagy a szülő, pont. étel megvonásos büntiről meg feledkezzetek meg. Nem büntetünk gyereket alap szükséglet megvonásával!!!