Pozitív nevelés. Én csinálom rosszul?
Sziasztok. Van egy 2 éves lányom, akit a kezdetektől a pozitív nevelés elvén nevelek. De egyszerűen nem sikerül semmi. Amíg még kisebb volt, legyintett és úgy voltam vele, hogy még kicsi, nem érti és próbálkoztam tovább, de már 2 éves, megért mindent, még sem ér semmit a pozitív nevelés, csak ha rákiabálok. Mondok pár példát.
Körömvágás. Próbálom elmagyarázni neki, hogy le kell vágni a körmeit, hogy szép és csinos legyen, ne bántsa magát meg másokat. Odaadja a kezét nagy nehezen, de az első vágás után elrántja. Pedig nem fáj neki, nem úgy vágom. Megdícsérem milyen ügyes volt, milyen szép lett a körme, stb. Megint félóra magyarázás, hogy megint elrántsa 1 vágás után.
Ha rákiabálok, hogy maradjon már nyugton míg levágom a körmét, nem fog fájni, 5 perc alatt túlesünk rajta.
-Evés. Szétdobálja az ételt, én nyugodt hangon mondom neki, hogy ilyet nem szabad csinálni, mert csúnya lesz a szőnyeg, anyának sokat kell takarítania, nem tudunk majd sokat játszani. Csinálja tovább. Rákiabálok, hogy ne dobálja szét az ételt és maradjon nyugton amíg eszik, egyből tud szépen enni.
Alvás: mesét olvasunk, összebújunk, szeretgetem, majd mondom neki, hogy itt az ideje az alvásnak. Erre elkezd őrjöngeni. Megkérem többször hogy feküdjön le, mert anyáék is szeretnének pihenni. Tovább örjöng. Rákiabálok, lefekszik, és nyugton marad.
Tudom, hogy félelemből teszi, pedig soha nem bántottam, csak megijed a nagy hangtól, tudom, hogy az eszköztelenek módszere a kiabálás, de egyszerűen mit tegyek, ha a pozitív nevelésre nem reagál pozitívan?
Teljesen tanácstalan vagyok, mert én szeretném jól nevelni, szeretném, ha lenne közöttünk kötődés, megbízna bennünk, és nem csak félelemből működne együtt. De ha 2 év alatt sem reagál pozitívan, akkor mikor fog?
A gyerekek nem hülyék. Tudja jól, hogy a fehér távirányítóval játszhat, a feketével nem.
Meg tudja különböztetni anya, meg apa, meg a saját telefonját, a miénkhez már egyáltalán nem nyúl, csak ő is előveszi a sajátját, pl mikor telefonálok és ő is elkezd "telefonálni"
válasza:"Nem ugrálhat az ágyon, de van trambulinja azon ugrálhat.
Nem nyúlhat a távirányítóhoz, telefonhoz, de adunk neki rossz távirányítót, telefont amit nyomogathat.
Nem labdázhat a lakásban, de bármikor kiviszem az udvarra, ha szeretne labdázni."
Ezek nem szabályok, hanem a gyereked kedvére teszel. Választási lehetőséget adsz, a szabály ilyen: Nem dobálod az ételt, mert ha mégis, akkor addig nem játszhatsz, mesézhetsz, amig össze nem takarítasz."
Te nem neveled a gyerekeded, hanem locsolgatod, mint egy szobanövémyt, hadd nőjön, majd lesz valahogy.
"Ha nem mos arcot, én pl. nem foglalkozom vele. De megmondom, hogy ha összemaszatolja a kanapét, ő takarítja ki. Megtette."
Na az én lányom nem csinálja meg. Kérlelhetem, fenyegethetem, segíthetek neki benne, mutathatok neki jó példát azzal, hogy énis csinálom, akkor se csinálja.
Nem lusta meg, alapjáraton segítőkész, szívesen jön segíteni mosogatni, mosni, de csak akkor ha ő találja ki, ha én mondom neki, hogy meg kell csinálni, vagy ha a tettének a következményeit kellene vállalni, akkor megmakacsolja magát.
Pedig én tényleg az elejétől kezdve tanítgatom, terelgetem, a szemetet nem a földre, hanem a kukába dobjuk, ami kiborul feltöröljük, a játékokat ebéd után összeszedjük, az ételt esszük, és nem játszunk vele.
És sikerült is megtanítanom neki, mert amikor magától jut eszébe( sokszor viszi a szemetet szó nélkül a kukába, ha ki borítja a kakaót hozza a rongyot és fel törli), akkor megcsinálja, csak akkor nem, ha direkt borítja ki, direkt dobja el, stb.
Van, hogy magától eszébe jut, hogy el kell pakolni a játékokat, ilyenkor arra megyek be, hogy szép rend van, de ha nem jut eszébe magától és szólnom kell neki, akkor csak azért se csinálja meg.
Ezért vagyok tanácstalan, mert valamilyen szinten működött a pozitív fegyelmezés,hiszen tudja a dolgát, csak nem működik együtt, de nem teljesen, és nem tudom, hol csúszott hiba a rendszerbe.
válasza:Te a nevelés lényegét nem érted, írhatunk bármit. Minden egyes hozzászólásoddal alátámasztod, hogy valóban nem neveled a gyereked, csak puncsolsz neki.
Sulisként ha nem akar házit írni, akkor is majd széttárod a karod, hogy hát semmivel se tudod rávenni, akkor mégis mit csinálj?!
Pont ezzel a himi-humi hozzáállással érted el, hogy NULLA tekintélyed van a saját gyereked szemében. Ha érne bármit is a szavad, akkor elég lenne csak felvonnod a szemöldököd, és a gyerek tudná, hogy ajjaj, baj lesz, ezt meg kell csináljam. Még van esélyed visszaszerezni.
válasza:Utolsó, már ne haragudj, de te sem írsz semmi konkrétumot, hogy szerinted, hogyan is kéne jól csinálni, csak a nevelésemet szídod.
Ha a gyerekedet is így neveld, akkor max félelemből fogad szót és nem azért, mert megtanítottad, hogy is kéne jól csinálnia.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!