Kisbabánk lesz, mi legyen a párom lányával? Hogy találjunk olyan megoldást, ami mindenkinek jó?

Mikor elváltak a volt feleségével, úgy egyeztek meg, hogy a kislány az anyjánál marad, minden 2. hétvégén találkozik az apjával. Ez így működött is, aztán ahogy ideköltöztem, velem is egyre többet volt, amikor itt volt, mindig kitaláltunk valami jó programokat, vagy pizsibulit tartottunk, vásárolgattunk, stb. Otthon féltestvére született, az anyukájától még kevesebb figyelmet kapott, elmondása szerint "sárkány lett". Folyton az volt, hogy nálunk sokkal jobban szeret lenni, az anyukája nem annyira jófej és tényleg mindenért ő volt otthon elővéve. Ezzel szemben ha nálunk volt, mindig programoztunk, azt csináltuk, amit ő szeretett volna, ő volt a középpontban. Ősszel elkezdte mondogatni, hogy nálunk szeretne élni, végül ennek a vége az lett, hogy váltott elhelyezés lett, egyik héten itt van, a másik héten az anyjáéknál. Hamar összeszoktunk, mint egy rendes család, jól megvagyunk nagyon. Esküvőt tervezünk a párommal, és ő is lelkes, alig várja hogy koszorúslány legyen, szóval elfogadott engem teljesen.

De 6 hetes terhes vagyok, egyelőre nem tudja. Félek, hogy egy baba mellett nem tudnám ezt az egészet csinálni, hogy reggel korán keljek, reggelizzünk, elkészüljön, utána elvigyük a suliba. Délutánonként én vagyok vele általában, mert a párom dolgozik. Minden napra jut valami, vagy rg, vagy különóra, esetleg barátnőzés, vagy valami kis program. Utána még itthon is tanulni, játszani vele... Hamar eltelik az a pár óra tényleg, észre sem veszi az ember és már este van. Viszont egy kisbaba mellett ilyenekre szerintem nem lesz időm és őszintén, jobb szeretném, ha visszatérnénk a hétvégi látogatásokhoz. De ugye az anyukájáéknál is a kisbaba volt a fő ok, amiért változott a helyzet, utána lett ő másképpen kezelve... Nem akarom, hogy rosszul érezze magát, vagy azt gondolja, hogy ő már kevésbé lesz fontos, esetleg nem fogjuk ugyanúgy szeretni.

7 éves, első osztályos. Szóval még aktívan szüksége van ránk.