Kisbabánk lesz, mi legyen a párom lányával? Hogy találjunk olyan megoldást, ami mindenkinek jó?

Szegény kislány. Amíg az anyja a kistesóval foglalkozott, addig magadhoz szoktattad. Most, hogy neked is lesz gyereked, már lepasszolnád.

3 gyerekem van, képzeld, meg lehet oldani!

Annyira megy tropára, amennyire akar. Ha elengedi magát, jaj mert én szültem, akkor tönkre is fog menni.

Aki azt mondja, meg tudom oldani, az megoldja.

Majdnem 9 hónapod van rá, hogy felkészülj.

De továbbra is sajnálom a kislányt, mert a babád neked csak kifogás.

Nem csak addig kellett a kislány, amíg apukával komoly lett a kapcsolat? Mert ha nem fogadtad volna el a kislányt, valószínűleg te sem kellettél volna neki.

"6 hetes terhes vagyok, egyelőre nem tudja"

Hadd tudja meg minél hamarabb, hogy több ideje legyen hozzászokni. Ha már most is tud a babáról, mégis azt tapasztalja, hogy attól még ugyanúgy viszonyultok hozzá, mint eddig, kevésbé fogja úgy érezni, hogy emiatt a baba miatt is veszélybe kerülhet a biztonsága.

"Félek, hogy egy baba mellett nem tudnám ezt az egészet csinálni"

Nem ugyanezt kell majd csinálni, hanem amit az új felállás megkíván.

"hogy reggel korán keljek"

A pici miatt sokkal korábban fogsz kelni, ez nem lesz gond. ;-)

"elvigyük a suliba"

Elég, ha egyikőtök viszi, akkor is odaér. :)

"Délutánonként én vagyok vele általában... Minden napra jut ... valami kis program."

A baba körüli programok is jó programok lehetnek. Egy elsős már tud segíteni, adogatja a kellékeket a pelenkázáshoz, vagy akármi. Játéknak kell felfogni, nem kell túldramatizálni. És egy kisbaba még sokat alszik, azalatt foglalkozhatsz csak a nagylánnyal, mint most is.

"Utána még itthon is tanulni"

Azért jár iskolába, hogy ott tanuljon. Otthon ne legyen külön program a tanulás. Ha kell neki, kérhessen segítséget, de ne nyaggassátok azzal, hogy "na gyere, most tanulunk".

"játszani vele..."

Teher játszani vele?

"észre sem veszi az ember és már este van"

Ennek semmi köze a gyerekneveléshez, mindenkinek feladat okosan beosztani az idejét.

"Viszont egy kisbaba mellett ilyenekre szerintem nem lesz időm"

Mindenkinek arra van ideje, amire szakít. Akkor is, ha gyereke(ke)t nevel.

"őszintén, jobb szeretném, ha visszatérnénk a hétvégi látogatásokhoz"

Ez viszont gáz. Ezek szerint ő elfogadott téged - te viszont őt nem. Csak játékszernek kellett...

"Nem akarom, hogy rosszul érezze magát, vagy azt gondolja, hogy ő már kevésbé lesz fontos, esetleg nem fogjuk ugyanúgy szeretni."

Hát pedig ha megint csak hétvégente jöhetne, pont ezt gondolná - és igaza is lenne!

"Nem hiszem, hogy egy pár hetes babával tudnék egész délutánokat autóban ülni"

Miért kéne egész délután autóban ülni? Most se egész délután autóban ülsz, hanem a gyerekkel foglalkozol, azt mondod...

"Az elején szeretnék csak rá figyelni"

Nem lehet csak rá figyelni. Eleve ott a férjed is, rá is figyelned kell. Meg eleve nem csak egy gyerekről szól az életetek, hanem most már kettőről: aki még csak most fog születni, második lesz a testvérsorban (akkor is, ha neked az első szülésed lesz). Nem is fogja elvárni egy percig sem, hogy csak vele foglalkozz: az lesz neki a természetes, hogy mások is vannak a világon, nem körülötte forog. Nem mellesleg meg egyáltalán nem is tennél jót a babával, ha körülötte próbálnád forgatni a világot.

"még sosem volt a kezemben újszülött, nem szeretnék idegbajt kapni már az első itthon töltött héten, hogy mit hogy csináljunk, hogy szervezzünk"

Ezt nem lehet ennyire előre. Majd menet közben kialakul. Nem kell előre ráparázni. Rugalmasnak kell lenni. Menni is fog, ne félj, csak most még furcsa elképzelni, mert ilyen még nem volt.

"Tényleg ekkora gond, hogy szeretném a babámnak a maximumot nyújtani?"

Soha ne akard neki a maximumot nyújtani, azzal csak elkényezteted, maximalistának neveled, ami egészségtelen, és helytelen értékrendet adsz át neki. Annyit próbálj nyújtani neki, amennyi az egész család érdekét szolgálja.

"Pont az lenne a cél, hogy a párom lányának is jó legyen, ne sérüljön ő sem."

Akkor ne akarj belőle megint hétvégi gyereket csinálni.

"A párommal még ennyire nem mentünk bele ebbe, mert még csak 4 napja tudjuk a pici hírét. De alapvetően nagyon támogató..."

Akkor vele beszéld meg, vele együtt alakítsd ki az álláspontodat, a véleményedet, ne idegenekkel. Mondd el neki őszintén a félelmeidet. Neki már volt pici babája, tudja, miről van szó, ha kell, segítséget is meg tud fizetni, tehát nem lesz gond, ha nem kreáltok magatoknak.

"Anyja helyett az anyja vagyok szinte"

Erősen csak "szinte", ha meg akarsz szabadulni tőle...

"szeretném kiélvezni a babámmal nyugalomban az első időket"

Ő is a babád most már, hogy befogadtátok, és ugyanannyit van veletek, mint az édesanyjánál. Ezt kénytelen leszel belekalkulálni, ha tényleg nem akarod, hogy sérüljön. És attól, hogy belekalkulálod, a pici még egyáltalán nem fog sérülni! Sőt, csak így van rá esély, hogy jó legyen a kapcsolat a féltestvérek között.

10-es válaszoló vagyok.

Nem értem azokat, akik azzal jönnek, hogy hány gyerekük van, meg lehet oldani.

Az egy folyamat volt, amin te is átmentél, a nagy átlag 1 gyerekkel kezd. Akkor bőven elég is hirtelen, hisz egy első gyerekes anyukának a gyermek érkezése fenekestül forgatja fel az addigi életét. Aztán szépen lassan megtanultad a dolgokat a baba körül, jöhetett a második, stb. stb... De ez a folyamat kimarad a kérdezőnél. Mit nem lehet ezen felfogni??