Kisbabánk lesz, mi legyen a párom lányával? Hogy találjunk olyan megoldást, ami mindenkinek jó?
Mikor elváltak a volt feleségével, úgy egyeztek meg, hogy a kislány az anyjánál marad, minden 2. hétvégén találkozik az apjával. Ez így működött is, aztán ahogy ideköltöztem, velem is egyre többet volt, amikor itt volt, mindig kitaláltunk valami jó programokat, vagy pizsibulit tartottunk, vásárolgattunk, stb. Otthon féltestvére született, az anyukájától még kevesebb figyelmet kapott, elmondása szerint "sárkány lett". Folyton az volt, hogy nálunk sokkal jobban szeret lenni, az anyukája nem annyira jófej és tényleg mindenért ő volt otthon elővéve. Ezzel szemben ha nálunk volt, mindig programoztunk, azt csináltuk, amit ő szeretett volna, ő volt a középpontban. Ősszel elkezdte mondogatni, hogy nálunk szeretne élni, végül ennek a vége az lett, hogy váltott elhelyezés lett, egyik héten itt van, a másik héten az anyjáéknál. Hamar összeszoktunk, mint egy rendes család, jól megvagyunk nagyon. Esküvőt tervezünk a párommal, és ő is lelkes, alig várja hogy koszorúslány legyen, szóval elfogadott engem teljesen.
De 6 hetes terhes vagyok, egyelőre nem tudja. Félek, hogy egy baba mellett nem tudnám ezt az egészet csinálni, hogy reggel korán keljek, reggelizzünk, elkészüljön, utána elvigyük a suliba. Délutánonként én vagyok vele általában, mert a párom dolgozik. Minden napra jut valami, vagy rg, vagy különóra, esetleg barátnőzés, vagy valami kis program. Utána még itthon is tanulni, játszani vele... Hamar eltelik az a pár óra tényleg, észre sem veszi az ember és már este van. Viszont egy kisbaba mellett ilyenekre szerintem nem lesz időm és őszintén, jobb szeretném, ha visszatérnénk a hétvégi látogatásokhoz. De ugye az anyukájáéknál is a kisbaba volt a fő ok, amiért változott a helyzet, utána lett ő másképpen kezelve... Nem akarom, hogy rosszul érezze magát, vagy azt gondolja, hogy ő már kevésbé lesz fontos, esetleg nem fogjuk ugyanúgy szeretni.
7 éves, első osztályos. Szóval még aktívan szüksége van ránk.
Hát azt semmiképp se csináljátok, hogy "már nem kellesz, van saját közös gyerek".
Kérdező, őszintén: más családok is megoldják, ahol több gyerek van. Senkit sem kell háttérbe szorítani, és nem igaz az, hogy mostantól nem lesz időd rá.
Miért kell rosszindulatúnak lenni, és felesleges, képzeletbeli helyzetekkel jönni?:)
Nem hiszem, hogy egy pár hetes babával tudnék egész délutánokat autóban ülni, vagy elindulni reggel, és hazaérni este 8-9 körül. Az elején szeretnék csak rá figyelni, rendesen összeszokni vele, nem másra hagyni... Biztosan megoldják mások is, de még sosem volt a kezemben újszülött, nem szeretnék idegbajt kapni már az első itthon töltött héten, hogy mit hogy csináljunk, hogy szervezzünk. Tényleg ekkora gond, hogy szeretném a babámnak a maximumot nyújtani?
Pont az lenne a cél, hogy a párom lányának is jó legyen, ne sérüljön ő sem.
Többet kell vállalni a férjednek, főleg az első időben.
Más családokban is kevesebb idő jut ideiglenesen a nagyobb gyerekre, ha egy baba születik, de utána beáll szépen a rend. Ehhez az kell, hogy a párod is partner legyen benne. Beszélgessetek el vele, 7 évesen talán már megérti, hogy nem szeretitek kevésbé, csak az időtök véges.
Az semmiképpen nem megoldás, hogy visszatérjetek a hétvégi láthatásokhoz.
Ha őt is bevonjátok a babával kapcsolatos teendőkbe (kezdve a születés előtti készülődéssel is), akkor nem fogja magát kirekesztettnek érezni, büszke lesz magára és el is foglalja magát, viszont nincs elhagyva.
Én 5,5 éves voltam, mikor tesóm született, velem így csinálták. Nem volt semmi bajom, büszke nagy tesó lettem. :)
Ha megszületik a baba, max egy hétig lesz rossz, ami összeszoktok, regenerálódsz. Az első félévben eszik, alszik, fürdetés, pelenkázás... nem igényel nagyon sok időt. A nagylányt ráadásul bevonhatod az eseményekbe, nem érzi magát kívülállónak, és még szeretni is fogja a tesóját, ha jól csinálod. Programozhattok, játszhattok, ha a picit babakocsiba teszed, vagy hordozod, akkor még ő is nyitottabb lesz a külvilágra, a nagytesó miatt pedig gyorsabban fog fejlődni. Igazából csak nyerhetsz a dologgal.
Persze ha nem szereted a kiscsajt, passzold le. De inkább tégy egy próbát ;)
Szerintem ez olyab, mintha 2 gyereked lenne. Meg lehet ugyanúgy csinálni mindent. Amit te nem tudsz, azt csinálja a férjed.
Az a legrosszabb lenne, ha most vissza küldenétek az anyjához. Akkor eleve nem kellett volna magatokhoz venni. Ő se plüss figura, hogy ide-oda lehessen passzolgatni.
Azt felejtitek el, hogy más családoknál, ahová érkezik a kistesó, az anyuka már túl van ezeken a babás dolgokon, tudja mire számíthat, nagyjából képben van. De a kérdezőnél ugye nem ez a helyzet, neki első babája. Úgyhogy nem kéne rosszindulatúan lehurrogni, hisz jót akar, viszont tart is az egésztől. Én is tartanék töle a helyedben.
Írták fentebb, hogy beszéljetek a nagylánnyal, neki is van még 8 hónapja felkészülni, meg nektek is. Örülök, hogy nem visszapasszolni akarod, szerintem az nagyon megviselné szegény kislányt. Ha az első pár hetet tudnátok úgy szervezni, hogy ne legyen annyi program a kislánnyal, az is jó, vagy akkoriban kicsit többet lenne az anyjánál /persze csak ha ő megérti, hogy miért/
Sok sikert, boldog babavárást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!