Kisbabánk lesz, mi legyen a párom lányával? Hogy találjunk olyan megoldást, ami mindenkinek jó?
Mikor elváltak a volt feleségével, úgy egyeztek meg, hogy a kislány az anyjánál marad, minden 2. hétvégén találkozik az apjával. Ez így működött is, aztán ahogy ideköltöztem, velem is egyre többet volt, amikor itt volt, mindig kitaláltunk valami jó programokat, vagy pizsibulit tartottunk, vásárolgattunk, stb. Otthon féltestvére született, az anyukájától még kevesebb figyelmet kapott, elmondása szerint "sárkány lett". Folyton az volt, hogy nálunk sokkal jobban szeret lenni, az anyukája nem annyira jófej és tényleg mindenért ő volt otthon elővéve. Ezzel szemben ha nálunk volt, mindig programoztunk, azt csináltuk, amit ő szeretett volna, ő volt a középpontban. Ősszel elkezdte mondogatni, hogy nálunk szeretne élni, végül ennek a vége az lett, hogy váltott elhelyezés lett, egyik héten itt van, a másik héten az anyjáéknál. Hamar összeszoktunk, mint egy rendes család, jól megvagyunk nagyon. Esküvőt tervezünk a párommal, és ő is lelkes, alig várja hogy koszorúslány legyen, szóval elfogadott engem teljesen.
De 6 hetes terhes vagyok, egyelőre nem tudja. Félek, hogy egy baba mellett nem tudnám ezt az egészet csinálni, hogy reggel korán keljek, reggelizzünk, elkészüljön, utána elvigyük a suliba. Délutánonként én vagyok vele általában, mert a párom dolgozik. Minden napra jut valami, vagy rg, vagy különóra, esetleg barátnőzés, vagy valami kis program. Utána még itthon is tanulni, játszani vele... Hamar eltelik az a pár óra tényleg, észre sem veszi az ember és már este van. Viszont egy kisbaba mellett ilyenekre szerintem nem lesz időm és őszintén, jobb szeretném, ha visszatérnénk a hétvégi látogatásokhoz. De ugye az anyukájáéknál is a kisbaba volt a fő ok, amiért változott a helyzet, utána lett ő másképpen kezelve... Nem akarom, hogy rosszul érezze magát, vagy azt gondolja, hogy ő már kevésbé lesz fontos, esetleg nem fogjuk ugyanúgy szeretni.
7 éves, első osztályos. Szóval még aktívan szüksége van ránk.
Egyszerű a történet. Az első 6 hétben, ha tudja, apuka hordja külön órára, meg barátnőzni a nagylányt. Ha nem tudja, akkor szépen meg kell értetni a nagylánnyal (erre lesz 8 hónapotok felkészíteni), hogy most sajnos egy rövid időre változás lesz, ha nem fogja tudni apa elvinni, akkor nem tud menni. De cserébe elmehettek játszótérre.
Felvehettek erre a 6 hétre egy bébiszitter is aki hozza viszi a nagyot, te pedig feláldozhatod magad a szülőség oltárán, és nagy szimbiózisban aludhatsz együtt a gyerekkel.
Esetleg ahelyett, hogy kidobod a nagylányt, szerezz be egy hordozókendőt, és amíg egybeolvadsz a várva várt saját gyerekeddel, tudsz játsszani a naggyal meg tanulni is.
(Én az utóbbit fogom tenni, van egy 2 évesem, és 12 hetes terhes vagyok.)
Nem, erre a helyzetre nem az a megoldás, hogy a saját kényelmed érdekében lepasszolod a gyereket. Vállaltad, hogy sajátodként fogod nevelni bármi is történjen, vagy nem? Ha igen, márpedig igen, ha hagytad, hogy odaköltözzön, akkor nincs jogod kipaterolni csak azért, mert neked első babád lesz, és hármasban akarjátok megélni az első hónapokat vagy heteket. Erre azelőtt kellett volna gondolni mielőtt belementél a nagylány nevelésébe.
Es ha tobb gyereked lenne azt hogy csinalnad? 🤷🏻♀️
Szerintem ez a latszat kifogas amit leirtal. Nem rosszindulatbol de szerintem mivel betoppant a kozos gyerek igy mar a masik nem kell mivel az nem a tied ne zavarja ott a vizet hiszen megis egy kivulallo ugymond..
Szedintem a terhesseget adod kifogasnak nert ez a kozos elet nem jott be a gyerekkel
Ha tobb gyereke van az embernek szerinted ez hogy mukodik?!
Nem az egybeolvadásra, meg szimbiózisra vágyom, egyszerűen csak nyugalmat szeretnék. Hogy itthon lehessünk, ne kelljen mindig menni, programozni, ide-oda rohanni.
Hordozni nem tervezek, nem szimpatikus.
Hiába jöttök ezzel, hogyha több gyerekem lenne, akkor is megoldanám... De első baba, és valaki nagyon jól leírta, hogy szeretném megélni az egészet, nem pedig kapkodni összevissza, meg a picit elhanyagolni.
Mondom, erre akkor kellett volna gondolni mielőtt magadhoz édesgetted. Mostmár edd meg amit főztél és ne tedd tönkre a párod másik gyerekének az életét, mert te "nyugalomra vágysz a kicsi drága saját gyerekeddel"
Egy csomó megoldást javasoltunk, hogy ne kelljen kimozdulnod, vigye bébiszitter a gyereked, vagy amíg nem állsz készen rá, addig ne menjetek programozni, csak játszótérre. Tudod levegőzni a babákat is ki kell vinni.
De neked semmi se jó, csak az, ha el tűnik a "felesleges gyerek". Addig jó volt míg nem volt saját gyereked mi? Remélem a párod kidob a francba és kiáll a nagylányáért, aztán kiélvezheted kettesben, nyugiban a babáddal az első időket. Azt majd ha megtanul mászni kúszni, és pisilni se lesz időd elmenni, majd akkor visszasírod, hogy de jó lenne is az a nagylány aki lefoglalja a kicsit 20 percre míg szusszansz egyet.
Sosem az volt a célom, hogy "magamhoz édesgessem", egyszerűen szeret velem, velünk lenni.
Ne kívánj másnak rosszat, mert visszaszáll!
Igen szeretett veletek lenni, mert ti nem passzoltátok le, meg nem szartátok le, mint az anyja.
Ha tudtad, hogy te is olyan leszel mint az anyja, akkor minek mentél bele az egészbe? Sok értelme van odadobni egy csontot aztán visszahúzni előle.
És ne aggódj engem nem fog elhagyni a férjem, mert én nem vagyok ilyen aljas gerinctelen nő.
"ne kelljen mindig menni, programozni, ide-oda rohanni"
De ki a tököm mondta, hogy ezt kell? Most sem kell. Lehet, de nem előírás. Most azért csinálod, mert te is élvezed. Ha majd te nem élvezed, hanem otthon akarsz maradni, akkor majd nem mész. A nagylány neveléséhez hozzátartozik, hogy nem viszed folyton programozni, csak akkor, ha az az egész család érdeke is - a te felnőtté válásodhoz meg az tartozik hozzá, hogy megtanulsz végre nemet mondani. Ha kell, egy gyereknek is. A félig sajátodnak is - meg majd a sajátodnak is! Amikor otthon levős időszak van egy pici baba miatt, akkor nincs annyi program. Pont. Meg fogja érteni, okos nagylány.
Te meg azt értsd meg, hogy egyik gyereknek sem az a dolgod, hogy mindent megadj. Viszont a (fél)testvérét ne vedd el egyiktől se, mert az a legtöbb, amit adhatsz nekik.
"szeretném megélni az egészet"
Nem fogod tudni nem megélni, nyugi. :)
"a picit elhanyagolni"
Azzal hanyagolnád el leginkább, azzal ártanál neki leginkább, ha nem hagynád, hogy kistestvér lehessen, hanem elhajtanád tőle a nagyobbat, hogy egykeként kelljen élnie.
"szeret velem, velünk lenni"
De ennek következményei vannak, felelősséggel jár.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!