Kisbabánk lesz, mi legyen a párom lányával? Hogy találjunk olyan megoldást, ami mindenkinek jó?
Mikor elváltak a volt feleségével, úgy egyeztek meg, hogy a kislány az anyjánál marad, minden 2. hétvégén találkozik az apjával. Ez így működött is, aztán ahogy ideköltöztem, velem is egyre többet volt, amikor itt volt, mindig kitaláltunk valami jó programokat, vagy pizsibulit tartottunk, vásárolgattunk, stb. Otthon féltestvére született, az anyukájától még kevesebb figyelmet kapott, elmondása szerint "sárkány lett". Folyton az volt, hogy nálunk sokkal jobban szeret lenni, az anyukája nem annyira jófej és tényleg mindenért ő volt otthon elővéve. Ezzel szemben ha nálunk volt, mindig programoztunk, azt csináltuk, amit ő szeretett volna, ő volt a középpontban. Ősszel elkezdte mondogatni, hogy nálunk szeretne élni, végül ennek a vége az lett, hogy váltott elhelyezés lett, egyik héten itt van, a másik héten az anyjáéknál. Hamar összeszoktunk, mint egy rendes család, jól megvagyunk nagyon. Esküvőt tervezünk a párommal, és ő is lelkes, alig várja hogy koszorúslány legyen, szóval elfogadott engem teljesen.
De 6 hetes terhes vagyok, egyelőre nem tudja. Félek, hogy egy baba mellett nem tudnám ezt az egészet csinálni, hogy reggel korán keljek, reggelizzünk, elkészüljön, utána elvigyük a suliba. Délutánonként én vagyok vele általában, mert a párom dolgozik. Minden napra jut valami, vagy rg, vagy különóra, esetleg barátnőzés, vagy valami kis program. Utána még itthon is tanulni, játszani vele... Hamar eltelik az a pár óra tényleg, észre sem veszi az ember és már este van. Viszont egy kisbaba mellett ilyenekre szerintem nem lesz időm és őszintén, jobb szeretném, ha visszatérnénk a hétvégi látogatásokhoz. De ugye az anyukájáéknál is a kisbaba volt a fő ok, amiért változott a helyzet, utána lett ő másképpen kezelve... Nem akarom, hogy rosszul érezze magát, vagy azt gondolja, hogy ő már kevésbé lesz fontos, esetleg nem fogjuk ugyanúgy szeretni.
7 éves, első osztályos. Szóval még aktívan szüksége van ránk.
válasza:
válasza:Azért húzott eddig is hozzátok, mert teljes figyelmet kapott! Te sem leszel jófej örökké, főleg, hogy már a lepasszolásban gondolkodsz..
Maradjon a váltott elhelyezés, és vond be mindenbe, hogy örömmel várja a kistesót.
válasza:A párod mit szól ehhez?
"jobb szeretném, ha visszatérnénk a hétvégi látogatásokhoz" - ehhez már késő. Már beengedted a mindennapjaitokba (ami nagyon szép volt tőled), a ti otthonotok már szó szerint az ő otthona is. Felelősséget vállaltatok érte, már nem "hétvégi gyerek", nem "vendég". Innen már nem táncolhatsz vissza, csak azért, mert ez a játékbaba nem kell, mert már lesz sajátod is.
Az, hogy mondogatod, hogy nem szeretnéd, hogy rosszul érezze magát, az kevés, mert utána jön a "DE", és de, őszintén, most dobni akarod őt.
Az apja vállaljon sokkal többet! Elvégre mindkét gyerek ugyanúgy az övé.
Te meg ne kifogásokkal bástyázd körbe magad, hanem megoldásokat keress!
válasza:A párod lányát ne passzoljátok le az anyjának teljes egészében, ha már együtt éltek, ha csak nem akarja a párod egy életre megutáltatni magát a gyerekével... Elég, hogy az anyját megutálta egy időre, de azt már jól elintézte, hogy jó ideig ne legyen a két testvér között normális viszony, azt borítékolom.
Kibírod azt az egy hetet, ha már össze is jöttél egy gyerekes pasival. Nem kell ezzel a tesóval is, hogy ellenszenvet érezzen iránta jó ideig.
Meg egyébként is, ideje a párodnak is részt venni a gyerekezésben, ha már volt szíves megcsinálni. 20 év utána ideje elérkezni a XXI. századba.
A férjem segít most is, ahogy tud, meg ha ideje engedi, velünk van. De rengeteget dolgozik, ha pl vidéken, vagy Ausztriában tárgyal, vagy ott van dolga, hajnalban indul és késő este jön haza... Olyankor nem bír hogy segíteni. Nekem most jó még, mert következő félévben államvizsgázom, következő félévben nem is lesz szinte órám már, szóval viszonylag szabad vagyok az időt tekintve.
A párommal még ennyire nem mentünk bele ebbe, mert még csak 4 napja tudjuk a pici hírét. De alapvetően nagyon támogató, pl most, hogy többet vagyok a lányával, lett itthonra fizetett segítségünk, meg ő is igyekszik úgy szervezni a napjait, hogy a reggeleink együtt induljanak, délután is inkább hazahozza a munkát, ha már mi is itthon vagyunk, így kicsit tudunk rendesen együtt lenni hármasban.
válasza: válasza: válasza:A lepasszolást úgy értettem, hogy csak a váltáskor menjen továbbra is, akkor adjátok oda, tovább ne.
Rühellni fogsz az okoskodásomért, amit megértek, de ha csak a saját gyerekedet tudod elfogadni, gyerek mentes hapekkal kell gyereket vállalni. Ennyi...
Ha nem tudnám elfogadni, akkor nem kelnék minden nap 6-kor miatta, és azért, hogy rendesen reggelizzen, össze legyen készítve mindene. Nem tanultam volna meg a kedvéért főzni, vagy éppen nem ülnék az uszodában egy padon másfél órát, mert ő úgy jobban érzi magát, ha én is ott maradok. És még sorolhatnám... Anyja helyett az anyja vagyok szinte, szóval nem hinném, hogy "ne tudnám elfogadni".
Egyszerűen szeretném kiélvezni a babámmal nyugalomban az első időket, beletanulni rendesen a dologba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!