Mit tennél, ha a 13 éves lányodról kiderülne, hogy vagdossa magát és dohányzik?

3-4 évvel ezelőtt történt dolgok nem olyan régiek, mint Te gondolod.

A nagymama elvesztése és a nagybácsi öngyilkossága bizony okozhatott törést a kislányban, ami talán csak most jön ki, mikor már jobban felfogja a halál és főleg az öngyilkosság értelmét.

Három ilyen közeli haláleset kelthet a gyerekekben - még ha ők ezt nem is tudják szavakba önteni - olyan félelmeket, hogy esetléeg a szülőket is elveszíthetik.

Azt gondolom most már én is, hogy Neked kellene először egy pszihológussal beszélned, első alkalommal mindenképpen a lányod nélkül, aztán majd meglátjátok...

Mielőtt erre rászánod magadat (nem könnyű lépés, elismerem), szedd össze gondolatban azokat az apróságokat is, amik ezekben az években történtek, és amelyekről Te azt gondolod, hogy nem voltak túl jelentősek. Meg fogsz lepődni a szakértő válaszától!

Minden esetre, gondolatben Veled érzek, és sok sikert kívánok!

Van ilyen személyiség-típus. Zseni, ügyes, okos mindenben, illedelmes - de zárkózott és sok problémával ő maga küszködik, amiből a környezete nem sokat érzékel, vagy nem megfelelően értelmezi a dolgokat. Feltételezem, hoyg a lányod is zárkózott vagy zárkózottabb típus. Többminden lehet az ehhez hasonló önpusztító magatartás mögött. Az is, amit elítettek, hogy sok elvárásnak felel meg és náha szeretne ebből kitörni valami vad, értelmetlen dologba. Nem feltétlenül direkt módon várnak el ettől a gyerektől dolgokat, egyszerűen lehet, hogy a környezet indirekt módon várja el tőle az ő helyzetében (érzékeli, hogy feljebb van az átlagnál) sőt: önmagát is állíthatja nagy mérce elé, mert érzékeli, hogy jobb képességei vannak az átlagnál és meg akarja tudni ez mire elég, hol vannak a határai. Nem akar önmaga se alacsonyabb szinten teljesíteni, mert akkor gagyinak érzi a teljesítményt, de az önmaga által megadott elvárás is időnként nyomasztóvá válhat és valami értelmetlen dologgal ki akarja engedni a gőzt.

Persze az önvagdosáshoz talán ez önmagában nem elég, lehetnek tényleg olyan problémák, amikkel önmaga vívódik, és esetleg azért nem fordul máshoz segítségért, mert úgy gondolja (ha nem is feltétlenül tudatosan), hogy mivel ő magasabban van az átlagnál, úgyse nagyon kaphat átlégembertől segítséget, az úgyse érti meg őt, és neki magának is van annyi ereje, hogy megoldja a problémát. De nem feltétlenül az objektíve legjobb módon fogja megoldani. Ha az ilyen személyiségtípus talál egy magánál nagyobb hiteles embert, azt követni fogja, hiszen önmaga számára is fontos, hogy ha lát magánál nagyobb alakot, ahhoz felfejlődjön. Az ilyen embereknek csak az igazi tekintélyt követi. Tehát ha szakemberhez fordultok, az tényleg maga is profi legyen. Ha pedig Ti beszélgettek vele, akkor Ti is magas színvonalon tegyétek ezt. Ne kicsinyeljétek le a problémát és ne adjatok neki sablonos válaszokat, álmegoldást, stb. Hatoljatok be vele a problémák mélyére, még akkor is, ha először ő is esetleg megpróbálja elkenni a dolgot, hoyg nincs semmi gáz (mint mondtam, az ilyen személyiségtípus úgy gondolja, meg tudja oldani a problémáit, ami az esetek többségében így is van, de nem fogja minidg objektíve a legjobb megoldást alkalmazni), és aztán erre adjatok megfelelő választ, megoldást, vagy ha ez kapásból nem megy, akkro a ygerek továbbkérdezésével próbáljátok segíteni abban, hogy ő találja meg jobban a megoldást. De mivel többminden lehet mögötte, ha "helyileg" nem megy, akkor pszichológus is segít.

Egyébként mégegy apróság. Az ilyen személyiségtípusok gyakran barátkoznak egyszerű emberekkel. Pont azért, mert velük szemben nem kell görcsölniük, bizonyítaniuk és nem kell még a saját boynolultabb személyiségük mellett egy hasonló bonyolult barát személyiségével si foglalkozni. Gyakran az ilyen emberek egyszerűségéből sokminden átragad rájuk és egy üdítően, felszabadítóan hat, jobban megnyílhat előttük. Tehát ha van valami egyszerű mosolygós barátnője (aki nem vágja magát!), az is segít a helyzeten. Tehát érdemes a baráti körében is szétnézni, mert valószínűleg a vagdosás ötlete is valami negatívabb baráttól származik.

Először is hatalmas nagy tisztelet. Rengeteg idősebb korú züllést meg lehetne akadályozni, ha ugyanígy állnának a szülők a gyerekeikhez, mint te most a lányodhoz.

Nagyon helyes, hogy komolyan veszed.

Mivel kiskamaszként én is vagdostam magam, úgy vélem ez a lányodnál tényleg valamilyen lelki eredetű dolog, és mély. Mert ha felszínes lenne, valszeg most roppantul élvezné a helyzetet, hogy körülötte forogsz, ehelyett hárít, vagyis nem figyelemfelkeltés az ok.

Amit most tehetsz, hogy nagyon, nagyon törődj vele, de ne telepedj rá. A távolból viszont mindig figyeld. (nem úgy értem, hogy állíts rá detektívet, csak figyeld a reakciókat)

Reménykedj, hogy elhagyja ezt a kamaszkor befejeztével, de általánosságban inkább függőség alakul ki ez iránt. Én 13 évesen kezdtem, és 19 évesen tudtam leszokni róla, úgy, hogy végig tisztában voltam a helytelenségével, de mégis minden stresszhelyzetben a pengéért nyúltam. Szóval azt sem ártana kideríteni, hogy ő miért csinálja. Ehhez viszont szakember kellene.

Ne fordulj ellene, ne ítéld el, és támogasd végig! Így, ha magáról is érzi, hogy nagyon szorul a hurok, lesz mersze hozzád fordulni.

Sok sikert!