Mi a baj velem? (bővebben lent)
Nem is tudom,hol kezdjem a történetem...egy 15 éves lány vagyok(vagyis 2 hónap múlva leszek 15)..Soha nem voltam egy nyílt ember,mindig is zárkózottabb voltam és nehezen mutattam ki az érzéseimet,és mindenki egy visszahúzódóbb lányként ismert meg..általános suliban nem volt túl jó az osztályommal,sokat piszkáltak azért,hogy ilyen vagyok...és ezért én még jobban befelé fordultam.Sok dolgot az osztályom előtt nem is mertem megcsinálni(pl tesin magasugrás,kosarazás,foci,stb..azért is,mert a tanár is bunkóskodott velem )Majd eljutottam arra a pontra,hogy már nem érdekelt semmi...
Azt mondták,középsuliban tök más lesz,sokkal jobb..próbáltam is változni,eleinte tetszett is az új suli és az új osztály.Lett is egy elég jó barátnőm(vagyis ezt hittem),de már ő sem nagyon foglalozik velem..vagyis egyre kevésbé.Volt sokszor,h odamentem otársaimhoz beszélgetni,bekapcsolódtam a beszélgetésbe,de le sem sz*rtak...és még mindig egyfolytában bennem van,h egy lúzer vagyok..h én tehetek arról,h nincsenek barátaim és senkim...De mi a baj velem?Mit csináljak??Teljesen tanácstalan vagyok, teljesen kivagyok már emiatt.Bocsi,h hosszú lett.Köszönöm annak,aki elolvassa és próbál segíteni.
Szia.
Én abszolút magamra ismertem abban amit leírtál.Kiskoromtól kezdve zárkózott,csöndes lány vagyok.Én is leírom a történetemet.Általános iskolában 1-5-ödikig 1etlen barátnőm volt,mindannyian csúfoltak minket,mert félénkebbek voltunk mint az átlag,szönyű vot oda járni,rengeteg megalázást kaptam.Aztán 6-odikban új suliba kerültem,és egész jól beilleszkedtem ott ismertem meg a legjobb barátnőimet,akikkel még most is tartom a kapcsolatot.Aztán gimibe kerültem,egy tejesen más közösségbe,ráadásul itt mindenki ismerte már egymást.Első nap mégcsak hozzám se szólt senki,nehéz volt ide beilleszkedni.Én sem tudok csak így lazán odasétálni a többiekhez,és dumálni,mert hiába kapcsolódok be egy idő után le se sz..ják h ott vagyok,nem hívnak sehova,most már jobb a helyzet mert jobban el tudok velük beszélgetni,sőt nem csak az osztályból hanem az évfolyamból is lett pár barátom,és egy picit nőtt az önbizalmam,de még most sem vok az a nagymenő,középpontban lévő ember.Szerintem próbálj meg midig kedves és vidám lenni az osztályban,dicsérd meg őket néha.Amúgy nem biztos hogy az osztályban fogsz barátokat találni,és ez nem baj.Nekem is inkább osztályon kívül vannak barátaim.Irattkozz be valami szakkörre vagy sportra amit szeretsz,legalább ott hasonló érdeklödésű fiatalokkal találkozhatsz.Me ha találsz valami hobbit,akkor jobban érzed majd magad,lez sikerélményed.Én nagy sportfan vagyok úghogy járok szertornára meg atlétikára és egy csomó jófej,kedves embert ismertem meg itt is.Lehet h modentáncra is fogok járni:D.Akik bukók azokkal ne foglalkozz.És ami a legfontosabb ne tartsd magad lúzernek,mert nem vagy az,sokáig én is ezt gondoltam,de rájöttem h jobb ha elfogadom magam,mer űgy atöbbiek is másképp néznek rám.Találkozgass a régi barátaiddal,legyél vidám és meglátod kialakulnak majd új barátságok is.Sok sikert.Egy 16 éves lány.
Kedves Kérdező :D
egy cipőben járunk :D csak én pasi vok :D
de ugyanez van :D
engem nem hív senki sehová, me általában ha mennek, akk piálnak, én meg nemvok a híve :D
de nyugi:)
nyílj meg picit:) biztos egy csodás ember vagy :) ha pl csoportmunka vagy ilyen van, akk probálj meg beszélni avval akivel vagy. és akk meglesz az eredméyne egy idő után :D
én szurkolok :D
Szia!
Én írok neked akkor a "másik oldalról" oké? :) Világéletemben hatalmas bulizós voltam, alkoholt is ittam, cigiztem is, az órákról volt hogy lógtam is, mert poén volt, szóval a szembetekben a tipikus "rossz társaság" :) Most 30 vagyok, van egy férjem egy kisfiam egy diplomám, jó állásom, cigiről leszoktam,szóval minden rendben, nem züllöttem el. DE! úgy gondolom, hogy az a kis lázadós időszak a kamaszkoromban isteni volt, nagyon jó emlékek, és kellettek ahhoz, hogy ma az legyek, aki. Csak egyszerűen ésszel kell csinálni. Szerintem az osztálytársaid egyszerűen most ebben az életszakaszban vannak, te viszont vagy még nem tartasz itt (végülis még csak 15 vagy), vagy az is lehet, hogy te sohasem így fogod ezt megélni. Vannak olyan típusú emberek, akik sosem lesznek ilyen bulizósak.
Szerintem két dolgot tehetsz, vagy megpróbálsz beilleszkedni az osztálytársaid közé, vagy nem foglalkozol velük, és keresel magadnak, hozzád hasonló gondolkodású barátokat.
Ha az elsőt választod, akkor meg kell próbálnod kinyílni, kicsit lazábban venni a dolgokat, elmenni velük néhány buliba, még az is lehet,hogy tök jól éreznéd magad! Ha gondolod segíthetek, hogy hogyan csináld :)
A másik lehetőség, hogy hagyod őket a francba és keresel magadnak barátokat. Keress magadnak egy hobbit. Sportolj, járj el aerobic-ra, vagy kosarazni, vagy amihez kedved van, a legjobb ha beiratkozol egy közeli hip-hop táncsuliba. Ha ezek nem neked valók, próbálj meg zenélni, vagy ha nagyon visszahúzódó vagy még egy varrótanfolyamra is elmehettek a barátnőddel! Varrhattok utána magatoknak egyedi csinos rucikat, feldíszíthetitek a meglévőket mindenfélével, csak néznének a többiek!
a lényeg, hogy ha nem érzed jól magad a bőrödban, akkor változtass! Próbálj ki új dolgokat, ezek hozzák magukkal az új barátokat! Sok sikert!
ja és még valami. önbizalomhiánnyal még az iskola legcsinibb lánya is küzd, csak ügyesen leplezi, nyugi, ez életkori sajátosság, majd elmúlik! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!