Kedves tizenéves lánnyal rendelkező szülők! Miért jó nektek, hogy lotyót neveltek a saját lányaitokból?

én most várom a kislányunkat... azt már most eldöntöttem, hogy nem engedem ki az utcára, iskolába olyan ruhában amiben mostanában járnak a tinik. borzalmas hogy néznek ki. nem lesz műkörme, nem festheti magát (max középiskola második felében talán). amennyire tudom majd le fogom korlátozni ezekben a dolgokban, meg ugye itt lesz majd az apja is, aki nagyon szigorú szülő lesz (ahogy most nézem).

mikor én tízen éves voltam (most 22 vagyok) szüleim kemény kézzel fogtak és nem "korcsosultam" el. nem a bulizás, piálás volt az elsődleges. vásárolni anyukámmal jártunk és csak olyan ruhát kaptam meg ami nem volt k.rvás. nem hordtam magassarkú cipőt, csak miután elmúltam 18. hetente egyszer járhattam bulizni és akkor is éjfélre kellett hazamennem- még 19 évesen is, mivel otthon laktam, ahol a szüleim szabályai szerint játszottunk. és igenis rám szóltak, ha csúnyán beszéltem, ha nagyon szemtelen voltam néha egy-egy pofont is kaptam, amitől tudtam hol a helyem és kit kell tisztelnem.

most lehet az jön le vaskalaposak a szüleim, pedig nem :) imádom őket, volt hogy együtt buliztunk, nem is egyszer (fiatalok egyébként). és most összeteszem a két kezem, hogy ilyen nevelést kaptam tőlük, mert sokkal előrébb vagyok mint az akkori haverjaim. saját lakásunk van a férjemmel, első babánkat várjuk.. és nem a haverokért élek, mint általában a 25 év alattiak. tisztelet a kivételnek.

Csatlakozom az utolsóhoz, szinte ugyanígy, konzervatív szemléletű családban nevelkedtem, és sose éreztem, hogy bármiről lemaradtam volna azáltal, hogy nem buliztam. Az osztályban a fiúk szívesebben beszélgettek velem, mert megtaláltuk a közös hangot, és nem voltam elkényeztetett cica.

A szám attől függetlenül, hogy konzervatív nevelést kaptam, nagy volt mindig - pár éve csillapodtam le. Ezzel azt értem el (azzal, hogy nagy volt a szám), hogy nem lettem vezető a munkahelyemen, mert túl nagy volt az igazságérzetem. Ezt mondjuk nem bánom egy pillanatig sem. A higgadást betegség hozta magával. Onnantól megértettem, hogy az évek során bennem is kialakult az emberekkel szemben egyfajta elváráslista, ami szerintem nem helyes irány. Megváltoztam, és abban a pillanatban, ahogy megszűntek az elvárások, rámtalált az igazi boldogság. Az odaadó szerelem egy olyan ember oldalán, akit irigyelnek tőlem. Jött vele két dolog, amit már jóideje nem gondoltam, hogy velem is meg fog történni: esküvő és most várunk egy kislányra, aki másfél hónap múlva teljesíti ki pici családunkat.

Vannak elképzeléseim, hogyan szeretnénk nevelni. 14 éves koráig feltétlenül gyerekként, utána pedig úgy, hogy soha ne legyen az a típus, akit kérdezel. Amit ő letesz az asztalra, azért kapja a jutalmat, és az otthoni életből is ki kell vegye a részét. Tehát igen, visszatérek a konzervatív gyökerekhez. Egy ismerősömnek mondtam, azt szeretném, ha olyan lenne majd, mint az ő most 16 éves lánya, akit az ilyen osztálytársai se tudnak zülleszteni.

Tedd fel ezt a kérdést a "szexualitás" kategótiában pit átfogalmazva. Ott talán az is olvassa akinek szól. Vagy egyenesen a 13-15 évesektől kérdezd.

Mert már nagyon unom és nem győzöm az állam fellapátolni a földről, annyira hajmeresztőek a kérdéseik.

Pl.:12-13 éves lányok kérdezgetik h: "Gáz-e ha még nem volt komoly kapcsolatom és nem is csókolóztam?" Hát az agyam eldobom komolyan! Na meg ez a sok "Lehetek terhes így?" kérdés is fárasztó. Aztán meg jön a folytatás h a "terhesség" kategórában osztják az észt a 17-18éves anyukák és kismamák.

A bizalom az megvan mindenhol, de felvilágosítás és erkölcsre nevelés az nincs. És még csak késztetést sem éteznek h a dolgok után olvassanak.

Én 13 évesen még bicajoztam meg fociztam a csajokkal. Ottalvós bulin festegettük egymást, nem teljes make up-al jártunk álltalánosba.

Kész őrület! Pedig én sem vagyok öreg.

23L

# 41/43:

Nekem ez már vaskalapos nevelés lett volna. Bár ez egyénfüggő is. Annak idején elég volt a példamutatás, illetve a tiltás helyett a lebeszélés is hatott.

Például nem tartom hitelesnek az olyan anyukát, aki magassarkúban jár, festi vagy festeti a haját, műkörme van, esetleg dohányzik, ezzel szemben egyenesen megtiltja a lányának, hogy ugyanezeket ki akarja próbálni. A lebeszélés sokszor jobban hat. Vagy csak nálunk volt így? Anyám például festette a haját, és amikor megkérdeztem, miért nem tetszene neki, ha én is festeném, elmagyarázta, hogy ő csak azért teszi, mert erősen őszül és különben is az eredetihez hasonló színre festi a haját, én viszont nem őszülök, így szerinte felesleges hülyeség lenne. Valahogy éreztem, hogy felnőttként beszél hozzám, így sokkal könnyebb volt felnőttként kezelnem a helyzetet.

És ehhez megütnie sem kellett.

Ellenben ha "nem csinálhatod, mert csak" hozzáállással közelített volna, az számomra kifejezetten megalázó lett volna, úgy éreztem volna, hogy teljesen hülyének néz. Elképzelhető, hogy ilyen esetben beszóltam volna valami csúnyát, és ha erre pofonnal válaszolt volna, azzal még jobban elidegenített volna magától.

Nem tudom, hogy a tiltással nevelők hogy várhatják el, hogy a gyerekük felnőttként viselkedjenek, ha erre esélyt se adnak nekik, mert hülyének nézik.

Egyetértek veletek, teljes mértékben.

Osztálytársam, 14 éves, mellkidobós flegma képei alá az anyja olyanokat ír, hogy 'jajde gyönyörű vagy baba' meg hogy 'jobb lenne egy mosoly de ez is szép'.

2-3as tanuló, lehet hogy bukni is fog, de megvan mindene...'márkásruci, okosteló' stbstb...

Ezzel szemben, én majdnem kitűnő vagyok, és nagy lószart nem kapok, mert tudom hogy ez kötelességem, ha nem akarok csöves lenni a jövőben.

most nem magamat akarom fényezni, félreértés ne essék, mert néha én is beszélek csúnyán anyával, nagymamámmal (velünk él), de ezért meg is kapom a 'jutalmamat', ami vagy az, hogy nem mehetek sehova, vagy nem gépezhetek.

Na meg a másik, hogy a mai világban ciki tanulni...

De csak egy kérdés:

Ha most ciki tanulni, 10 év múlva nem lesz ciki ahíd alatt csövezni?

15/L

14 évesen volt az első barátom, 15 évesen elvesztettem a szüzességem, túlestem az első berúgáson, elkezdtem dohányozni és néha betéptem. Eltelt 8 év, köszönöm szépen lediplomáztam, magabiztosan beszélek 2 nyelven, munkatapasztalatom van és amikor tehetem segítek a körülöttem élőkön. Számtalan, egyéjszakás kalandom volt, igen fiatalon is! Most pedig épp egy több éve tartó kiegyensúlyozott kapcsolatban vagyok.

Anyukám nem veregette meg a vállam a lázadásért, a feléről nem is tudott a dolgoknak, maximum sejthette. De mindig ott volt, amikor kellett, tiszteltem, ha azt mondta nem megyek valahova nem mentem...

Katolikus iskolába jártam, cserkészkedtem, nem a haverok rángattak bele, én választottam más barátokat, amikor elkezdődött a kamasz korom.

Több testvérem van, egyikük sem volt ilyen. Nem állítom, hogy a szülőnek nincs felelőssége, de van ami ellen nem lehet tenni.

Ugyanakkor kérdezem, akkora tragédia ez? Hogyha valaki vad fiatalon? Saját bőrömön nem így érzem. Egyébként meg ne jöjjünk a mai fiatalsággal. Anno ugyanekkora dolog volt, ha hippi voltál és szakadt ruhákban meg mezítláb jártál, meg szívták a fiatalok a marijuanat...

48-asnak: drogok felé azok fordulnak, akiknek nem teljes az életük (vagy épp túl sokmindent megkapnak, ergo nem probléma aput lehúzni egy huszassal kokóra). Attól, hogy valaki fiatalkorában kipróbálja a füvet, esetleg tetszik neki és néha, alkalomszerűen felnőttkorában is szív, még lehet teljes élete. Nekem is van párom, munkám (elég jól fizető), barátaim, diplomám, és még hülye sem vagyok, mégis néha szívok, mert jól esik, olyankor elszakadok ettől a hülye világtól, ahol a híradó átváltozott krimivé. Lelőtte, megölte, leszúrta, elütötte, agyonverte, megerőszakolta, felrobbantotta, megfenyegette/elitélte, életfogytiglan, megvan a tettes, üldözés/adóemelés, benzináremelkedés. Ez a híradó manapság.

Én is szívok, a keményebb drogokat viszont nem merném kipróbálni. 15 éves koromban utánaolvastam a neten mindennek, és tudom, hogy egy joint nem fog megölni, viszont az első kokózásba, heroinozásba már igenis bele lehet halni. Nem léptem tovább, és nem is akarok továbblépni, mert tartok tőle. Felejtsétek már el ezt a "marihuána a kapu a lecsúszott drogos élet felé" szlogent, és ne alkossatok véleményt olyanról, amiről fogalmatok sincs, hogy egyáltalán hogy néz ki.