Normális hogy ekkora büntit kaptam?

20 évesen már értem, hogy miért féltettek a szüleim, miktől akartak megvédeni.

Rengeteg olyan dolgot láttam magam körül, amik talán velem is megtörténhettek volna, ha nem figyelnek rám. Van olyan volt osztálytársam akinek 15évesen már gyereke volt meg hasonlók. Persze ezek az extrém esetek...

17éves koróm óta más városban lakok, azóta nem szólnak bele abba, hogy mikor járok haza, mikor megyek ki és hova. Az elején élveztem, nem kellett beszámolni senkinek, de még mindig meg tudom számolni a két kezemen hogy hányszor voltak ilyen nagy hajnalig bulizások.

Inkább leülünk valahol beszélgetni, összeülünk filmezni vagy ilyesmi. Azért szomorú, hogy 14évesen a szórakozás fogalmát a bulizás, piálás és cigizés meríti ki.

Én 14 éves koromban randiztam először egy fiúval. Megbeszéltünk egy suli utáni időpontot,reggel mondtam is a szüleimnek h később jövök,de azt nem mondtam h egy fiúval találkozom,hanem azt mondtam h a barátnőmmel fogunk sétálni.Mondtam h telefont viszek. A randi nem volt vmi jó,sőt borzalmas volt,viszont 6-ra haza is értem.Tél volt,így már sötétedett. Mikor mentem fel a lifttel a 6.ra,akkor vettem észre h vagy 10x hívott anyukám..teljesen kiment a fejemből, h levettem a hangot a randi miatt... mikor beléptem a lakásunk ajtaján,csak nézett,nem szólt semmit.Apukám hajlandó volt beszélni,mondta h miért nem szóltam h később jövök,és miért nem vettem fel a telefont.Próbáltam elmagyarázni h de hát reggel szóltam!de mondta h anyukámmal beszéljek.Bementem,elmondtam a telefonos dolgot,meg h mondtam h később jövök,de hozzám sem szólt,csak a vállát húzta.Nagyon mérgesen nézett rám.Bementem a szobámba.Nem mertem kimenni a szobámból sem a konyhába,sem a wc-be,mert az ajtaja előtt akkor el kell haladnom,és akkor meglátna..mindig megvártam amíg elalszik,és akkor mentem..ez így ment 1 héten keresztül.Nem szólt hozzám,én se hozzá,a szobámban már szinte éheztem,mert nem mertem kimenni kajáért,szörnyű időszak volt.Apukám kedvesebb volt,beszélt velem,megkérdezte h hozzon-e nekem vmit enni.Mikor anyukám ezt meghallotta,azonnal kérdőre vonta,h hogy mer nekem kaját hozni,hogy gondolom azt h abból akarok enni amit ő főzött...teljesen kiborultam,csak duzzogtam,egész délután a szobámban ültem,már az sem érdekelt h tanuljak,így akartam bosszút állni rajta,hogy nem tanulok...2 hét múlva vhogy elfelejtette a dolgot.Visszagondolva igaza volt,teljesen,örülök h átéltem egy ilyet akkor,mert ha nem lett volna ez,akkor biztosan buliról bulira járnék,cigiznék,piálnék,pasiznék és nem tanulnék...de mivel ennyire fegyelmeztek,beláttam h a tanulás a legfontosabb,és most 17 évesen örülök h így neveltek.Bár mostanában egyre jobban szeretnék egy kicsit bulizni,jól érezni magam,mert úgy érzem csak a szobámban vagyok egész nap.. Még nem csókolóztam,pasim sem volt,de most nem ez a legfontosabb,hanem a tanulás,úgyhogy nem is hiányzik.. Őszinte nem mindig vagyok a szüleimmel,mert ha pl. a fiúbarátommal találkozom,akkor hazudnom kell,mert tudom h nem hinnének nekem,nem engednék h találkozzak vele,pedig csak barátok vagyunk!! Felesleges vitákba meg nem akarok keveredni,szóval inkább hazudok :/

Igazából azt sem engedik meg a szüleim h átadjak a futárnak egy csomagot,aki házhoz jön,na ezt már tényleg túlzásnak érzem..anyukám nagypapámat és apukámat is megkérte h jöjjenek el hozzám,mert mivan ha ivott és rámtámad...-.- Önállóságom 0...