Hogyan takarítsunk ki egy tini szobáját?

A kérdésből ered a nagy probléma megléte. Az már rég rossz, ha egyszer csak feleszmélünk a gyerekünk tini korában, hogy nagy a kupi a szobájában, és próbálunk tanácsot kérni, most mi tegyünk. A legnagyobb kérdés, hogy miért most? Eddig nem zavart a rendetlensége?

Nekem négy csemetém van, kettő aki lassan túl van a kamasz koron (16, 18) és kettő, aki most kezdi az életét (3, 5 évesek). Mindegyik tudja a dolgát! Nem mondom, hogy tökéletesek. Általában rendet tartanak, de ha épp levannak maradva valamely itthoni teendőben csak egy szavunkba kerül és megcsinálják. Kiskorban tisztázni kell a gyerekek fejében, senki nem fogja megcsinálni helyettünk ill. helyettünk az itthoni tennivalókat. Ahogy apa, anya helyett sem takarít ki senki, nem teszi el a privát holmiját, úgy utánuk sem. Nálunk kiskorban bevált az a módszer, amit nem tesznek el maguk után pl. játék, rajzeszközök, kedvenc ruhadarabok, azt apa, anya teszi el, de akkor nem kapják vissza egy hétig. Persze csak akkor látják újra, ha az egy hét rendben telik el.

Kiskortól kezdve ki kell venni a feladatokból a koruknak megfelelőket. Látnotok kéne, milyen ügyesek tudnak lenni még a kicsik is! :-) /nagyon jól megy nekik a porszívózás, portörlés, terítés, ágyazás, stb. igaz néha utánuk kell javítani, de az a legkevesebb :-) /

Amennyiben újdonság nálatok a tini rendetlensége, miközben régebben nem volt vele gond, le kéne ülni vele megbeszélni, mi nyomassza. Elmagyarázni neki, ti nem cselédek vagyok, már az is nagy meló, hogy eltartsátok, felneveljétek. Amennyiben kölcsönös egymás tisztelete, akkor vegye ki a részét. Nem kértek többet, mint ami az ő szelete a csalási tennivalókból. Beszélgetni kell. Az sokat segít. De kizárólag, ha higgadtan, megfontoltan, értelmesen, semmiképp nem kiabálva, erőszakosan!

Avval egyetértek, nem szabad a szülőnek rendet tenni a gyerek helyett! Avval egyértelművé teszi a szülő, hogy alárendeltnek érzi magát, mondhatni, cselédnek, és akkor eláshatja magát, nincs visszaút.