Kamaszok, hisztek Istenben?

Igen, hiszek. Kiskoromtól fogva nagymamám mindig vitt templomba, és most, 15 évesen is együtt megyünk. Szüleimet is vallásosnak nevelték, de azt hiszem, már nem nagyon hisznek, húgom nem is jöhet templomba. Bennem is sokszor felmerült, hogy talán nincs Isten, talán az egész csak mese, különösen mert már annyi mindent meg tud magyarázni a tudomány, amit Jézus korában még nem tudott. De valaminek kezdettől fogva lennie kellett, mert a semmiből nem képződhetett a világ. :)

Nem mintha ezzel most bebizonyítottam volna, hogy Isten létezik. Úgy érzem, tulajdonképpen lényegtelen, hogy létezik-e vagy sem. Senki nem tudja észérvekkel bebizonyítani egyiket sem. Az embernek viszont hinnie kell valamiben, ami segít elviselni az élet nehézségeit. Legalábbis nekem szükségem van rá, és boldogsággal tölt el, hogy Isten segít. Vasárnap reggel sokszor nincs kedvem felkelni, és templomba menni, de később mindig rájövök, hogy megérti. Olyan csodálatos nyugalom és béke uralkodik a templomban, hogy már attól is boldog vagyok, hogy ott ülhetek. Kedves, mosolygó emberekkel találkozom, énekelünk, és ennél több nem is kell egy szép vasárnap délelőtthöz. :)

Emellett nagyon egyetértek Jézus tanaival, és annyi gonoszság vesz körül minket, hogy ha nem hinnék, nem is tudom, mi lenne velem. Sajnos soha nem tudok teljesen hinni benne, hogy Isten létezik, abban azonban biztosan hiszek, hogy szükségünk van arra szeretetre, amire Jézus is tanít, és amit manapság a nagy rohanásban olyan könnyen elfelejtünk.

Nem.

Nem vagyok vallásos. Én nem nagyon, hiszek semmiben...

Én hiszek, de nem a keresztényben. Tehát nem gondolom, hogy Isten elvárja, hogy meg legyek keresztelve, minél gyakrabban járjak templomba és gyónjak. Mint ahogy azt sem hiszem, hogy minden apróságot kegyetlenül megtorol. Szerintem Isten azt akarja, hogy éljük a saját életünket és nem azt, hogy az összes szabadidőnket neki szenteljük. Tudom, hogy sokakat csalódás ért, de emiatt nem kéne hitetlenné válni, mert ha nem vagy suttyó s*ggnyaló sz*rkeverő, aki mindenkit átgázol (elnézést a kifejezésért), úgyis jóra fordul a sorsod. Nekem is meghalt az egyik dédim és a nagypapám, de már öregek voltak (nagyapám alkoholista is), és mivel senki nem élhet örökké, érthető a távozásuk.

Csak ennyit akartam leírni.

Egyszerű a válasz, igen. Vallásos családba születtem, és ki nem állhattam, hogy mindig elcipeltek a templomba. Konfirmálnom is kellett, pedig nem értettem ezt az Isten "dolgot". Azóta sem szeretek templomba járni, és nem borulok le ha keresztet látok, meg nem vagyok elvetemült, de meg értettem Istent. Két éve halt meg anyukám rákban, hihetetlen jó ember volt, nagyon hiányzik, de a hitem igazából pont ekkor erősödött meg. Én TUDOM, hogy Isten létezik. Nekem ennyi elég, nem tudnék nélküle élni. Örökre hinni fogok benne.

15/l