Kamaszok, hisztek Istenben?

igen hiszek benne.

nincs keresztény, se mohamedán isten, EGY isten van, nevezze ki ahogy akarja.

én nem keresztény vagyok, hanem inkább a hinduizmus.buddhizmus elveit hiszem, mást nem is tudok elképzelni..

Csak a saját "történetemet" szeretném elmesélni:

Mikor megszülettem már csak 1 nagymamám élt, és ebben nem is láttam semmi rosszat, nem éreztem a többi nagyszülő hiányát, mivel soha nem is ismertem őket. Nagymamám is, anyukám is, apukám is mélyen vallásos volt, így én is ebben a szellemben nevelkedtem.Minden nap imádkoztam, rendszeresen jártam templomba. Rossz embernek sem mondanám magam, nem cigiztem, nem ittam, szándékosan soha nem ártottam senkinek. 9 éves voltam mikor meghalt a nagymamám. Szomorú voltam, sírtam, de elfogadtam, mivel már öreg volt. A hitem nem tört meg itt. 14 éves voltam mikor apukám váratlanul szívinfartusban hunyt el, és még ebben az évben anyukámnál rákot diagnosztizáltak. Hiába a kemoterápia anyut 8 hónap alatt vitte el a rák, 15 éves voltam. A nővérem 19 volt, így ő vett magához, itt maradtunk ketten a családi házban, én tanultam, ő elment dolgozni, és próbáltunk megélni a nővérem fizetéséből, és az örökségből. 2009-ben, akkor 16 évesen a nővéremmel mentünk haza az unokatesóméktól autóval. A szembejövő autós elaludt, és átjött a mi sávunkba, a nővérem elkapta a kormányt, és beleborultunk az árokba. Nővéremnek eltört a combcsontja, nekem agyrázkódás, és a karom tört el. Én csak 1 hétig, nővérem 1 hónapig volt kórházban. Azóta már "jól vagyunk", de csak mi maradtunk egymásnak. A hitem megtört, már nem tudok hinni.

Kérdezem én. Hol volt a mi Istenünk, mikor apu meghalt? Hol volt, mikor anyut temettük? És hol volt, mikor balesetünk volt?

18/l

:(

Ez nagyon szomorú :(

Igen, hiszek!

Nagymamám már egészen kicsi korom óta vitt templomba, misére, körmenetre, stb.

Aztán megtanított imádkozni, rózsafűzért mondani, és nem csak akkor imádkozni, amikor valami baj van, hanem mindig! És nem csak a jót megköszönni, hanem a rosszat is!

7 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, és Édesanyámmal maradtam... Majd pár év múlva Anya élettársa (akit a válás után pár évvel ismert meg, és nagyon-nagyon szerettünk) meghalt... :-( Nagyon szomorúak voltunk... De a jó Isten segített! Igaz, hogy még a mai napig is nagyon hiányzik, de tudom, hogy Neki már ott jó, a mennyországban, ahol már nem szenved, és nem fáj semmije! Sokszor imádkozunk érte, vagy bármiért, a jó Isten mindig meghallgat. Igaz, hogy nem mindig az lesz, amit mi szeretnénk, de mindig úgy alakul, ahogy nekünk a legjobb. És ami nem öl meg, az megerősít!

21:10

én is megszülettem és mégsem hiszek benne :)

22:31 asztalra? mit? elolvas 2db bibliát és naponta imádkozik és templomba jár?

időpocsékolás..