Mit tegyek a 15 éves lányommal? Már nem bírom elviselni!

51: teljesen mindegy, hogy te mire vágysz vagy nem vágysz. A leválás egy egészséges, normális és szükséges folyamat, és rohadtul gond, ha a szülő ebben meg akarja gátolni a gyerekét, rá tapad és nem hagyja önállósodni. Kb. borítékolható a felnőttkori szar kapcsolat. Ez nem rólunk, szülőkről szól, hanem a gyerekről.

Btw, az örülj, hogy végre foglalkozhatsz magaddal stb. nem azt jelenti ám, hogy a gyerek születése óta arra vár a szülő, hogy végre nőjön már fel és szakadjon le róla. Csak próbálja azt sugallni, hogy esetleg a magad oldalán is találhatsz ebben kisebb pozitívumot, akkor is, ha amúgy fájdalmas a folyamat neked. De tudom, ez már magasabb értelmezési szint.

Édesanyám egy elit gimnáziumban dolgozik pszichológusként, így elég sokat hallottam tőle amíg vele éltem. Azóta már én is anyuka vagyok, ugyan az én kisfiam még csak 7 éves. Te minta példa vagy a magányos anyukákra akik a gyermekeiket házi készítésű haverként kezelik. Ehhez nagyon jól párosul a kontroll mániád és rendkívül hatékonyan vered át saját magad azzal, hogy te egy elfogadó, engedékeny szülő vagy. Fel kéne ébredned, belenézni a tükörbe és átértékelni a kapcsolatod a lányoddal. Elmúlt a kisgyerek kora és már nem te vagy a példaképe és a legjobb barátnője. Lassan felnőtt ember lesz és ahogy minden felnőttnek, így neki is szüksége van magánszférára és "énidőre". Gondold át, hogy mit csinálhat egy kamasz a szobájában. Te is nő vagy gondolom nem kell elmesélnem, hogy nem csak a férfiak maszturbálnak vagy borotválkoznak. És hát, egyik sem könnyű ha közben azon jár az ember esze, hogy mikor nyit rá az anyja. Persze csinálhatná ezt akkor amikor te nem vagy otthon, de ugye ha mindenhová magaddal hurcolod úgy ez nem lehetséges. Ha otthon hagynád lenne ideje magára és utána még az is lehet, hogy kimenne hozzád önszántából beszélgetni.

Az első lépést neked kell megtenned egy nyugodtabb helyzetért, mégpedig azzal, hogy nem söpröd le a válladról azokat amiket itt összeírtunk neked, hanem átgondolod, hogy min tudnál TE változtatni. Ha te változtatsz, a lányod is fog. Kezeld egyenlő partnerként, ülj le vele beszélgetni, hogy mit gondol ő a helyzetről, hogyan tudnátok együtt javítani a kapcsolatotokon. Ez a kor is elfog múlni és ha kitartasz mellette, segítesz neki megkönnyíteni ezt a nehéz, változásokkal teli időszakot és nem próbálod visszafogni, hagyod hogy próbálgassa a szárnyait, akkor pár éven belül magától vissza talál majd hozzád.

Nem könnyű a kamaszkor, de hidd el, csodás lányod van és minden rendben lesz.

Kitartást és sok sikert.

Semmi lehetetlent? Bocs, fszért kell elrángatni vásárolgatni, amikor ő nem akar menni?

Már rég nem vagyok kamasz de gyűlölök a boltban kódorogni és shoppingolni.

Amúgy, kérdező, az megvan, hogy a lányodnak, ha lesz egy kis esze az életben nem nyitja rád az ajtót?

Anyám ugyanilyen konrtollmániás hüpi, tízéve azt sem tudom, mi van vele, de nem is érdekel. ;)

Felnottkent is gyulolok (!!) Bevasarolni jarni. Havi 1x vagyok hajlando egy nagybevasarlasra. Miert olyan hihetetlen, hogy nem szeretne a lanyod heti 2x a tescoban heringpartizni?

A csukott ajto meg... sajat lakasom van, akkor is csukom a haloszoba ajtajat ha rajtam kivul nincs senki otthon.

Nem latom en ezeket akkora problemanak.