Mit tegyek a 15 éves lányommal? Már nem bírom elviselni!

*Heti 1-2x van bebásárlás. Ragaszkodom együtt elmenni, hogy mindeninek meglegyen amit akar (ésszerű keretek között, nincs kolbászból a kerítés!), meg hátha emlékeztet valamire amiről beszéltünk, hogy vesszük. Sokszor volt, hogy elfelejtettem valamit amire ő emlékeztetett. Olyan szépen működött 10+ évig. Most meg már veszekedéssel kell kierőszakolni, hogy jöjjön! Legalább ennyit legyünk együtt, könyörgöm! Aztán végig húzza a száját. Hát én szégyellem magam, amilyen pofákat tud vágni.

*Van macska itthon, a lakásunk nem túl nagy, hát járkáljon kedvére, ezért nyitva a lányom ajtaja. Már ez sem, ajtó becsuk, sőt ami ennél is szebb, hogy már kulcsra is van, hogy zárja. Mintha olyan sokszor bejárnék hozzá, pedig nem.

*Hozzászólok és mintha egyetlen levegővételemre már ugrani tudna! De nem csak ennyi. Egyébként se mentünk el együtt sokfelé, de már konkrétan a piacra sem ahova szeret kijárni, akkor megy le szombatonként miután én visszajöttem! Boltba, piacon, mindenhol "ciki vagyok".

Büntetni nem tudom mivel a rossz, pofátlan viselkedésért, így nem is volt. A barátnőit szigorúan fogják az anyukák, sehova nem engedik őket, nyáron is egy órát találkozhattak, azt is a közeli bevásárlóközpontban. Egyedül nem jár el. Legtöbb idejét a szobájában tölti. Ha elvenném a telefont gépezne. Ha kikapcsolnám a wifit úgy is tudja írni a wordbe a történeteit. Ha elvenném a gépet ott a füzet. Ha írni nem tud, hát olvas. Ha nem adnék pénzt könyvekre arra ott a könyvtár. Na, sosem korlátoztam a kreatív tevékenységeit, csak azt mondom szerintem nincs mivel büntetni. Ha veszekszünk a viselkedése miatt, például nem lehet vele szót váltani akkor bezárkózik a szobába, de bocsánatot sosem kér.

Elfogadom, hogy kamasz, de ez nem mentség a pofavágásra és az ingerültségre meg arra, hogy cikinek tart bárhol velem lenni.