Mit reagálnál arra, hogy " ne bízd el magad, csak azért kitűnő, mert naponta tanulsz vele"?
A gyerekem hibátlan dolgozatok ír mindenből, most versenyre küldik, már töltött ki korábban ilyet, magától megcsinálja a korosztálya zrínyi feladatait például(fejben).
Igen, minden nap megírom vele a házit, átnézem jó-e, gyakorlunk szorzótáblát, ha azt veszik, de mindent mindig elsőre felfog, az írása gyönyörű és van, hogy pár hallás után visszamond egy verset, vagy mondjuk valamit elmagyarázok egyszer és megjegyzi és megérti, majd helyesen végrehajtja legközelebb(törtek, pedig csak másodikos, de már tud törttel műveleteket végezni, érdekli, nagyon gyors a felfogása, szereti az ilyesmit. Jó szolfézsból is, és szövegértésből, a diferje is magasan átlag feletti lett).
Jó nem zseni, de okosabb másoknál, és nem érzem, hogyha másik gyerekkel foglalkoznék naponta, akkor az is képes lenne minden dolgozatot hibátlanul megírni, megjegyezni mit hogyan írunk. Úgy érzem leszólta a gyerekem, hogy célzott rá, hogy nem túl okos, illetve csak miattam teljesít jól, mikor már kétévesen kirakózott 80 darabossal pár pillanat alatt kirakta. Nagyon frusztrál. Mit kellett volna reagálnom?
A "családunk barátja", évek óta ismeri a gyereket. Igen, tényleg nem tojom le, mint pl az ő rokonai meg ő a gyerekeket, illetve kivettem napköziből mert nem írták meg a leckét bent, hanem játszottak, de nekem okosabb gyerekem van, minden teszttel mérni lehet, csak nem olyan "professzor" típus, ezért nem látszik rajta. Nagyon zavar, hogy rossz véleménnyel van róla és már előre azon van, hogy biztos le fog égni a versenyen, mikor tök lelkes voltam, hogy a tanára nevezte.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Hány ilyen osztálytársam volt, te jó ég... egy erős gimnáziumba jártam, rengeteg olyan gyerekkel, akiknek a szülei ezerrel nyomták ugyanezt. Azt a sok frusztrált szerencsétlent mindig sajnáltam. Felnőttként SEMMI jelentősége nem volt, a sikerre se garancia, de ismerek olyat, aki a szorongás miatt 20 évesen már elvonón ült, alkoholizmus miatt. Kva nagy életpálya mondhatom. És ő is mindig színjeles volt. A gyereked ezt a sok magoltatós alapú szrságot szinte sehol nem fogja használni az életben (diplomás állásom van, és sokkal sikeresebb vagyok, mint az átlag) de egy életre garantálod neki a traumákat, ha mindig csak ezzel fárasztod, és nem hagyod, hogy a gyerekkora alatt gyerek legyen.
Belőlem nem az irigység, hanem a tapasztalat beszél. De ha akarod, pontozz le, te gyereked, nem az enyém.
válasza:A kisvárosunkban van egy hiper szuper elit gimnázium. Csak a szín kitűnők kerülhetnek be, (és persze osztályonként pár csókos), és ott is hajtják őket ezerrel. Idén mar a vonat elé is ugrott onnan gyerek, mert nem bírta a nyomást.
Marha sok értelme van, tényleg.
Válaszolna valaki a kérdésre?
Az én gyerekem okos, szeret tanulni, majd kicsattant, hogy a TANÁR nevezte versenyre, és van élete. Nem érdekel mennyire lesz sikeres az életben, én örülök neki, hogy gyorsan tanul jó a felfogása, jó képességű gyerek.
Nem lehetne a lényeggel foglalkozni, amiről a a kérdés szólt? 2 hónapja nem találkoztunk, mit mondjak neki mégis? Meséltem a zenesulit, a barátkozást meg mindent, de miért ne mondhatnék el mindenfélét, ami velünk történt? Hagyjam ki a jókat? Rossz meg nem történt. És NEM hajtom, olyat csinálok vele amit szívesen végez, nem érdekel, hogy milyen jegyet kap, amíg tudja az anyagot(ez érdekel, hogy tudja!), dehátha ha egyszer tudja, miért kapna rossz jegyet, hisz megtanulta, képes megoldani a suliban is, nem csak leckében.
Na de a lényeg, mit csináljak a baráttal, aki butának gondolja a gyereket, és a jó teljesítményét "lekezeli", hogy "csak azért, mert foglalkozol vele". Szerintem nem frusztrált és nem irigy, egyszerűen butának gondolja a gyereket, mert nem kis professzor típus, ahogy az okosabb gyerekeket elképzelik.
Rossz véleménnyel van a gyerekemről, a sikereit pedig degradálja és ez engem zavar. Mint mikor azt mondják csak azért jó kosaras valaki, mert magas. Tökre nem így van.
válasza: válasza:Képzeld, az én lányom is másodikos, osztályelső volt 1. év végén, most is kitűnő, mellette 2 sportot űz versenyszerűen és még gyakorolnom sem kell vele, nemhogy naponta, de kb. soha.
Mindemellett naponta mondom el neki, hogy nem kell mindenre jelentkeznie, szerepelni, versenyezni, stb. Legyen csak gyerek.
Túl tolod a dicsekvést, ez mehet az agyára az ismerősödnek.
válasza:Nem értem, mit foglalkozol vele, hogy ki mit gondol. Az a lényeg, hogy a gyereknek legyen reális képe arról, hogy mire képes.
Örülj neki, hogy eddig könnyen megy az iskola a gyereknek, de ne told túl. Kivetted a napköziből, mert játszottak? Ne már. Mit kellene csinálniuk? A fiam most negyedikes, délután van egy tanuló órájuk, azon kívül játszanak. Itthon még sosem tanultunk (vagy egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor), és én ennek örülök. Tanulhat még eleget később.
válasza:Mit reagálnál arra, hogy " ne bízd el magad, csak azért kitűnő, mert naponta tanulsz vele"?
Nos, a helyedben magamba néznék es elismerném, hogy bizony igata van, hiszen"Igen, minden nap megírom vele a házit, átnézem jó-e, gyakorlunk szorzótáblát, ha azt veszik, ..."
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!