Mit reagálnál arra, hogy " ne bízd el magad, csak azért kitűnő, mert naponta tanulsz vele"?

2 gyerekem van. Egyikkel sem tanultam másodikban, csak verset. Mégse dicsekszem mindenkinek, hogy az átlagnál okosabbak. Annyi minden más van, amiről beszélni lehet. Ha találkozom valakivel, akit rég nem láttam max annyit mondok, hogy mindkettőnek jól megy a suli.

Egyébként egy kitűnő bizonyítvány másodikban tényleg nem jelent semmit. Tényleg ne bízd el magad. Kamaszkorban 180 fokot változhat a tanuláshoz való hozzáállás. Na, az a szülő próbáló feladat, nem a másodikos bizonyítvány.

Ne haragudj, de nálunk a fél osztály kitűnő volt alsóban. Amúgy nem baj, ha tanulsz vele, kicsi még, nem árt a segítség. De tényleg majd felsőben derül ki, hogy mennyire okos és szorgalmas.

Ennek ellenére én nem mondtam volna ezt neked, de lehet, hogy a stílusod kihozta a kedves ismerősödből ezt a mondatot. Valamiért meg akart bántani.

Én nem hoznám szóba többet a témát előtte.

A gyerekem 12 évesen még most sem képes kirajni egyedül a 80 db-os kirakót, nem csinál önszorgalomból semmi plusz feladatot és az írása is olvashatatlan.

Soha nem "vele" írtam a házit, és nem "gyakoroltunk" szorzótáblát.

Amit megcsinált napköziben, kész lett, ha hazahozott valamit és kérte a segítségemet, segítettem. Rendszerint ez abból áll, hogy ülök mellette, ne kelljen egyedül tanulnia.

Kitűnő. Mindig az volt.

Szóval igen, ha így nézem, nagy részed van abban, hogy kitűnő.

Persze, foglalkozol vele, és ez így jó is. És ha nem teher sem neki, sem neked, akkor ez miért fontos, hogy így kitűnő?

23-as, ez mennyire igaz!! Nekem a mamám szajkózta folyton, míg nála nyaraltam, h bezzeg a 3 másik unokatesóm mindig kitűnő, hazamennek a suliból, egyből tanulnak, estig, mindig ötösök...diplomás lett mind...míg én 3-as, 4-es voltam, nincs diplomám sem. Ezt hallgattam egész gyerekkoromban...és mi lett, 49, 46 és 35 évesen a szüleikkel laknak, soha nem volt párkapcsolatuk....nem szocializálódtak. Kimaradt az életükből a buli, a programok, a párkapcsolat. Mire mentek a sok tanulással?

Kisebbik lányom elsős. Nem mindig állunk neki egyből a leckének, van hogy rajzolni akar, bicajozni, van hogy csak este csináljuk meg. Nem napközis. Ezt csak azért írom, mert írtad, h zavart, h lecke helyett játszottak a napköziben. A kérdésedre nem tudom a választ, valószínű engemnis zavarna egy darabig, viszont sztem hagyd játszani, és ne told annyira a tanulást.

Szerintem jogosan zavarja a szülőt az, hogy leckeírás helyett játszanak a napköziben. Persze kell a játék is, de az sem állapot, hogy este 6-kor otthon írjuk a leckét, miután fél 5-kor hoztam el a gyereket az iskolából.

Egy felnőtt sem dolgozik annyi órát, amennyit egy 6 éves gyerektől elvárnak. Ha nem tudja befejezni a napköziben a leckét, akkor vagy a gyereknek van valami tanulási zavara, vagy túl sok leckét adnak fel.

Nem bírtam végigolvasni a válaszaid, mert már eleve a kérdést is nagyon kellemetlen volt olvasni. Alighanem hallgatni méginkább az lehet ezt a végnélküli tömjénezést. Főleg, ha esetleg az ő gyereke lassabban, nehezebben tanul.

Az én lányom tanulási nehézséggel küzd, rettenetesen örülünk a hármasnak is.

Én viszont nagyon jó tanuló voltam általánosban. Szinte sosem tanultam, bőven elég volt órán figyelni vagy egyszer elolvasni a tananyagot. Versenyekre jártam, kitűnő voltam. Anyu nem dicsekedett vele különösebben. Ha kérdezték, válaszolt tömören, de sokszor még így is kellemetlen volt, mikor év végén már a tizedik szomszédnak válaszolták, hogy kitűnő lettem. Aztán elmentem hatosztályos gimibe, ahol már nem volt elég órán figyelni, mert jóval több lett a tananyag. Marha nagy pofáraesés volt, hogy már nem én voltam a "szuperokos". Bukdácsoltam, mert nem szoktam hozzá, hogy tanulnom kell az eredményért. Főleg hogy sokat. Úgyhogy 8. után áttettek egy sima gimnáziumi osztályba. Ráadásul rosszabba, mint amilyenbe mentem volna, ha eleve 8. után megyek.