Mit reagálnál arra, hogy " ne bízd el magad, csak azért kitűnő, mert naponta tanulsz vele"?

Őszintén nekem sem kellene olyan barát, akinek csak akkor vagyok jó, ha rosszul mennek a dolgok, ha panaszkodni kell meg szidni valakit, a jó dolgoknak együtt kellene örülni a másikkal.

Mondom, tudom, hogy nem zseni a gyerek, de okosabb másoknál, más gyerekéből ugyanezt törődéssel nem tudtam volna összehozni, mert nem értik elsőre, nem figyelnek, mással foglalkoznak, "hibáznak". Ami tök rendben van, de az enyém nem hibázik, már miért ne örülnék neki pont úgy, ahogy egyedül mászik fel csúszdára. Az enyém is sportol amúgy, bár nem egyesület, de azért ügyes. Mostanában csak jó dolgok történtek és ez a legjobb, és nem, nem csak ezt osztottam meg, hanem ezt is, ahogy ő is beszélt vagy 10 témáról, én is!

Mi az, hogy mindig? 2 hónapja nem beszéltünk, minden szrjáról tudok, mikor melyik orvosnál milyen leletei vannak, mennyi a villanyszámlája, mi van a gyerekével, unokájával, rokonával, testvére kutyájának lábával, de ne mondhassam el, éppen minek örülök, amikor ma találkoztunk és ma küldte haza a dolgozatot a tanárnő, illetve ma mondta, hogy kedden versenyre viszi? Nyilván. Sokan csak rosszindulatúak vagytok.

Nem hiszem, hogy BARÁTSÁGBAN szerénykedni kellene, hogy "jól", nem egy random ember, ez nem smalltalk, hanem 4 órát ültünk egymás mellett.. ráadásul, mikor tudom hogy milyen isteni salátalevest rittyentett vagy kevert sütit vagy ilyesmi ami két perc alatt elfogyott, bennem nem merül fel, hogy minek mondja hogy jó a sütija és gyorsan elfogy. Örül, büszke magára és ez tök jó. Akkor is, ha szerintem a süti, amit én is kóstoltam halál száraz, örülök, hogy elfogy és szeretik.. Vagy csak a sulis teljesítményt kell titkolni? Normális emberi kapcsolatban NEM DICSEKVÉS ha elmeséled a pozitív dolgokat, amiknek örülsz, és nem kell titkolni sem, ha valami jól megy, más sem szokta.

Kivettem napköziből, mert a tanár bevágta a hiányjeleket, de nem szólt neki, mikor játszottak tanulás helyett, aztán elhoztam és még írhattam vele este a leckét. Én sem tanulnék vele, ha nem lenne muszáj, de a mi iskolánk/tanárunk nem olyan, hogy megtanítják neki a dolgokat, ellenőrzik kész-e meg ilyesmi, nálunk pl rajta kívül csak egy gyerek van, aki ötösöket kap, de az is csak ritkán, nemrég láttam a dolgozatokat szülőin, csupa 2-3.. És nem(csak) azért, mert a többi gyerek kevésbé okos, velük senki sem foglalkozik, hogy dolgozzanak, láttam a könyveiket, füzeteitek(csupa hiányjel, benne hagyott téves eredmények, félig kész feladatokat, üres oldalak, borzalmas íráskép) illetve tudom mi megy napköziben(ugyanez), mit csináltál házi helyett? Sakkoztunk Benivel. Ilyenek jönnek. Egy óra tanulószoba van, aztán udvar, összeverekednek az udvaron és tanulja az olyan szavakat, hogy fszszopó és társai az elhanyagolt(és/vagy nagyobb) gyerekektől. Ez nem egy jó suli, ha valami "versenyistálló" lenne, akkor nem kellene vele tanulnom külön, mert valaki elvégzi helyettem, és tudom, hogy felfogná, de így kb a tanár munkáját csinálom délutánonként, mert ugye elvárás az van, nem könnyítettek a dolgozatok, csak a tudást le is kéne adni. Mondjuk még mindig jobb, mint amit szerencsétlen waldorfos barátnőjével csinálnak, vagy ismerős alapítványi suliban.. de így is katasztrófa, viszem is majd máshova, amint tudom.

Azt hiszem páran irigyek, de sokan csak ilyen "vekerdy-pártiak", mások meg szimplán rosszindulatúak, és még mindig nem jött válasz a kérdésre, mit kezdenél olyan baráttal, aki szerint a gyereked buta, csak miattad teljesít jól, mit kell ilyenkor reagálni?

Nem dicséretnek szánta, szó szerint idéztem a "ne bízd el magad" részt. Úgy értette, hogy ne örüljek, hogy a gyerek jól teljesít, mert csak a foglalkozás miatt van, utána ki is fejtette, hogy "a befektetett munka megtérül", mikor tökre nem csak. Dicséretként úgy hangzott volna, hogy okos gyerek, törődsz is vele, még jó, hogy versenyre viszed. Bánom az egészet, azt hiszem ezt nem anoniman kellett volna megkérdeznem, mert mindenkinek megosztóak a sulis jegyek és tépik fel a sebeket.. Az enyém életvidám belevaló gyerek barátokkal és élettel és szociális sikerekkel(is), nagyon büszke vagyok rá és nem hiszem, hogy csendben kellene maradnom mikor jól érzem magam. Nem annak meséltem, akinek bukdácsol bárkije, nem random embernek, hanem 5 éves ismeretség ügyes bajos privát dolgokkal. Tudom, hogy nem hibáztam, esetleg abban, hogy nem adtam hangot annak, mit gondolok arról, amit mondott.