Más általános iskolában is direkt adnak hétvégére dupla tripla házit?

"a házi feladat a gyerek dolga, ne foglalkozzon a szülő ezzel, szervezze a családi programokat".

Erre reagáltam, mielőtt bárki belelolvallja magát a félremagyarázasba.

"ha mégis van, nem tojhat ra az ember, nem?"

Nem eleve kell tojni rá, de van az a pont, ahol már pont ez a feladat.

Meg szerintem ez nem megoldás, hogy akkor max nem lesz kész a házi. Értem az elvedet, de végül is q gyerek kerül abba a helyzetbe, hogy rohanva vagy félig vagy sehogy sem tud dolgozni, es ő fog ott állni, ha felszólítják. Nem biztos hogy el tudja mondani, hogy az anyuka elveit követve a csalási élet védelmében nem írta meg.

Akkor már inkább a szülő szóljon, írjon be, hogy ez van, program volt vagy beszéljen a tanárokkal vagy váltsanak sulit ha mindig sok a házi.

Tudom, hogy ez nem is mindig kivihető, és tényleg részben egyetértek Veled, csak nem látom a valóságban a dolgot.

"végül is q gyerek kerül abba a helyzetbe, hogy rohanva vagy félig vagy sehogy sem tud dolgozni, es ő fog ott állni, ha felszólítják. Nem biztos hogy el tudja mondani, hogy az anyuka elveit követve a csalási élet védelmében nem írta meg.

Akkor már inkább a szülő szóljon, írjon be, hogy ez van, program volt vagy beszéljen a tanárokkal vagy váltsanak sulit ha mindig sok a házi."

Persze, vegye ki a részét a szülő is az iskola felé való kommunikációból, amíg látja értelmét, tehát amíg nem gondolkodik iskolaváltásban. Mindenesetre legyen az cél, hogy ne tökéletes akarjon lenni a gyerek, hanem egyenes: minél nagyobbacska, annál inkább rá lehet majd bízni, hogy elmondja: nincs kész a házim, mert nem volt rá időm, hogy megírjam, mert kirándulni mentünk a hétvégén - mégpedig anélkül, hogy emiatt rosszul érezné magát (ami csak akkor fog menni neki, ha a szülő nem ez a "hogy fogok a tükörbe nézni, ha nem lesz kész a házija a gyereknek" típus, hanem valóban értékesebbnek tart egy családi programot a hétvégén, mint a túl sok házi fölött való görnyedést).

Nekem picit életszerűtlen ez a vita, bár érdekes és értelmes, csak esetleg nem jól értem, amit mondasz.

Egyrészt amikor az ember megtervezi a hétvégét, akkor gondolom, számol a házi feladattal. Ha elmegy kirándulni a család pl vasárnap, akkor szombat csak elég megírni, vagy egy ottalvós esetnél a péntek. De gondolom a családok nem túl nagy százaléka jár péntektől vasárnap estig tartó teljesítménytúrára iskolaidőben. Ha 1-1 ilyen eset adodik, akkor tud szólni akár előre a szülò az osztályfőnöknek vagy esetleg ki is hagyhat egy napot a suliban persze lehet, hogy azzal rosszabbul jár.

De a hétvégék túlnyomó többsége esetén azért csak betervezi az ember a házit, nem? Most ez a programokra járkálas a divat, szerintem kicsit túltoljàk, és nagy részük totál felesleges és káros szerintem, mondjuk pont a kirándulás egy kivetel.

De nem tudom szépnek elképzelni azt a helyzetet, amikor a gyerek a számonkérés helyzetében közli a tanárral, hogy családi program miatt nem írt házit. Szerintem vagy képtelen erre, vagy megteszi de bűntudattal és nehezen, vagy ha nem találja el pl kiskamaszként jol a hangot (és a tanár olyan, márpedig nyilván olyan), akkor még szemtelenségnek is tarthatják.

Összességében jól bennehagyja a kakiban a szülő, és a házi feladat mégis csak egy kötelesseg. Én nagyon nem tartom jónak, ha vki rendszeresen így áll a feladatokhoz (egyszeri esetre meg ugye marad a szülői segítség), én ilyet tényleg nem akarok a gyereknek tanítani.

Ha következetesen az van, hogy annyi házit adnak, amitől élni se lehet és még egy vagy félnapos programot se lehet csinálni, akkor sulit erdemes váltani (meg ahogy írtam én egy olyat szánok a lányomnak, ahol nincs házi, már ha felveszik).

Van, ami fejlődik a házitól, pl a szómemória! Meg amiket otthoni olvasásra adnak, a szókincs! Arról nem is beszélve, hogy csak a rutintól fejlődik a folyóírás gyorsasága, semmi mástól. Azon még az idő sem segít. Én kitűnő voltam, de most felnőttként újra kellett a gyerek könyveire írnom, és totál nem tudtam néhány betűt kötni, újra kellett tanulnom, a folyóírásos rutinom meg erősen megkopott, mert a saját kézírásomra álltam át, ami csak nyomokban tartalmazza a folyóírás elemeit.

Szóval totál hasznos, mert hiába pedáloztok azzal, hogy a gyere később gyorsabban tanul, de NEM LEHET mindent egy pár év alatt behozni, ráadásul van, amit csak a rutin/rendszeres gyakorlás fejleszt, amihez nem elég 45 perc naponta, mivel abból kb 20 perc a "valódi" gyakorlás, a többi fegyelmezés, ellenőrizgetés, segítgetések a lassabbaknak, nevetgélés, beszélgetés, pirospontok a füzetbe, mindenki előveszi a könyveit.. Egy két tanár tudna mesélni arról, hogy hány feladatot oldanak meg a gyerekek, és milyen szr, hogy nem tudnak haladni, mert a tényleges munka max húszperc koncentrált gyakorlás, minden más a körítés. Amíg itthon a gyerekkel 45 percbe belefér 4-5 oldal feladat matekból, addig órán 45 perc alatt 2-3 feladatot oldanak meg, ami jobb esetben egy oldalt kitesz, 10-15 perc munka.

Szóval nem tudom, milyen terhet akartok levenni a gyerekről, nézzétek meg a NAPI órai munkáit, csinálj meg egy olyat otthon a gyerekkel és nézd meg, mennyit koncentrált valójában.

Nálunk van 4, 5 és hat órája is, amikor 4 órája van, beírattam szakkörre, mert ez rendkívül kevés/könnyű. Pont ma van. Matek, ének, etika, tesi. Van, hogy tollbamondáson 2-3 szavas mondatot írnak összesen, matek átlag 3 feladat egy órán, amik rendkívül könnyűek szoktak lenni, éneket meg tesit had ne említsem, jóidőben még át se kell öltözniük. Ezek után beraktam egy sakkszakkörre.. Nem érzem úgy, hogy le lenne terhelve, én itthon többet várok azzal(többet dolgozik azon), hogy megcsinálja a rendet kb a szobájában, kezet mosson, átöltözzön itthoni ruhába, bepakoljon holnapra.. Ez úgy 2-3 óra neki, amit én várok:) A házit, amit kap, és amit egyedül csinál(én csak mondom neki), ma pl kb 5-10 perc lesz, 1 oldal. Képzelhetitek melyiket választja inkább.

Felőlem behozhatják, hogy ne legyen házi, én pártolom a nem kötelező jelleget, nem az én gyerekem lesz az, aki majd később szív 10x ennyit, de a szívem szorul össze azoktól, akik kevésbé jó képességűek, és magántanár helyett a szülő azt az 1 órát se tölti a gyerekkel, mert neki vacsorát kell csinálni, takarítani, meg mittudomén, elmenni a boltba. Szerintem ez így nem oké. És tényleg nem ez határozza meg, mennyire lesz jó munkahelye, de ez határozza meg, mennyire lesz szorgalmas, és bizonyos készségek is jobban mennek, ha gyakorolsz(szómemória, íráskészség) naponta. Olyan ez, mint a testedzés. Lehet tinikorban könnyebb izmosodni, mert olyankor érett rá a tested, de a biztos alapokat az adja, ha egész életedben sportoltál, vékonyabb voltál, és megvan a mozgás rutinja a testedben, és nem kis pufi gyerekből kell kigyúrnod magad szálkásra, hanem eleve vékonyabb voltál.

Na, nem töröm itt magam feleslegesen, mindenki úgy nevel, ahogy szeretne, szabad(márakinek) iskolaválasztás van, én is tudom, hogy vannak helyek, ahol csak hétvégére van házi, ott is kevés, 7es fiú házija hétvégére(készíts rajzot egy szigetről..), és ehhez nem is kell a waldorfba menni. Anyukája nem aggódik, a gyerek csupa ötös a suliban, de a másodikosom jobban tudja a szorzótáblát nála, a múltkor meg közölte, hogy a hal nem gerinces állat, mi meg csak lestünk.

Persze ettől még lehet sikeresebb, gazdagabb bárkinél, és lehet boldog élete is, de én rohadtul sajnálom azt a tudást, amit nem szerzett meg, és azt hiszi a birtokában van.

Én örülök neki, ha az enyém tud, attól függetlenül, mennyit tud keresni vele. Tudni jó. És biztos vagyok benne, hogy több területen könnyebb lesz neki ezért, mint másoknak. Viszont ez nem garantálja, hogy gazdag lesz, vagy sikeres.. de szerintem azzal már sikeres, hogy tud, szóval a többi nem érdekel:)

79: inkább rajtad látszik, hogy nem tartozhattál az eszes tanulók közé, hogy ilyen vehemensen leszólod a tök jó gondolatokat!

Pontosan igaza van! Pl. a testedzés hasonlattal is.

A matekot nagy divat leszólni itt a GYK-n is, hogy minek az.... De hát ez pontosan az elme pallérozására KELL! Nem azért, hogy 50 évesen is le tudjon vezetni egy deriválást, vagy mittomén... A matematika - egészen kicsi kortól kezdve - az logikus gondolkodást, a komplex szemléletmódot, és... és... és.... alapozza meg. Aki ezt az elején elhanyagolja, az jó lesz biorobotnak egy összeszerelősoron.