Láttatok már olyan nőt, aki ALIG VÁRTA, hogy visszamehessen dolgozni gyereknevelésből?

Pedig sok ilyen van, aki mindent megtenne, hogy ne kelljen visszamenni dolgozni. Még irigykedik is azokra, akik legálisan lehetnek otthon többet, mint ez a kérdező: http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__gyas-g..

Ez sok tényezős dolog azért és bár biztosan akadnak kivételek is, nem akarnék senkit megbántani, megsérteni, de van egy jellemző tendecia. Ez pediglen az, hogy a magasan kavalifikáltak szívesebben dolgoznak, illetve állnak újra munkába. Ne értesetek félre, minden munkát ugyanúgy megbecsülök. De aki sok-sok éven át küzdött, dolgozott azért, hogy elérje a célját, álmai munkáját, mesterképzésen, továbbképzéseken és minden létező dolgon átrágta magát és azóta is a folyamatos fejlődésre törekszik, majd pedig kiépíti szépen a szamárlétrát végigjárva a karrierjét, ahol szintén egyfolytában tanul és megújul, az másként fog tekinteni a kiesett évekre és a visszaállásra is, mint egy bolti eladó. Biztos lehet imádni azt is, ha valaki a pénztárban ül 8 órát a tesco-ban, (szó nincs róla, hogy lenézek bármilyen munkát, ezt újfent hangsúlyozom), de nem hiszem, hogy egy ilyen anyuka a napokat visszafelé számolgatja, hogy mikor mehet újra és ha anyagilag nem nagy kiesés, akkor marad amíg csak lehet. Ahogy egy több diplomás sem lesz karrierista, sem rossz anya attól, hogy szívesen újra munkába áll, de ha ott kihívások, összeszokott kollektíva és a fejlődés, az innovatív,konstruktív munka lehetősége várja, miért akarná kivonni belőle magát 2-3 évre? Van aki ezt meg sem teheti és sok helyen pedig adnak arra lehetőséget, hogy a gyermek korához alkalmazkodva, fokozatos munkaidő-emeléssel tehetik ezt meg. Az egyik kolleganőm aki kicsi mellett jött vissza (valamivel 2 éves kora előtt), előszőr 4 órában volt, jelenleg 6 órában dolgozik, az iskolakezdéssel párhuzamosan jövőre lesz megint itt 8 órát, illetve ez nálunk gyakran több. A gyerekesek itt sem túlóráznak és toleráns, öszetartó a közösség. Szóval szerintem itt erősen nem csak arról van szó, hogy kinek "teher", avagy kinek nem a gyerek, hanem arról is, miképp élik meg a munkájukat, mennyire elégíti az ki őket, hogyan állnak anyagilag és még lehetne sorolni a végtelenségig. Nincsenek ennyire kategorizálható helyzetek. A legszomorúbb kizárólag az, ha az eltérő gondolkodású csoportok/emberek, a saját igazukról meggyőződve ítélkezni akarnak a többiek felett, illettve egyedüli szentírásnak gondolva a saját elképzelésüket kioktatnak másokat. Erre senkinek nincsen semmi féle jogalapja és emberileg is erősen kifogásolható. Sokfélék vagyunk, megférünk egymás mellett, okoskodni és lenézni, kritizálni a másik embert mindig sokkal egyszerűbb, mint beleképzelni magunkat a helyzetébe. Sokféle anyát ismerek. Láttam már gyedbe/gyesbe egymás után szülő, 6-8 évig otthon ülő mártír anyát is, aki önmagát piedesztálra emelve, hogy mennyi áldozatot hoz és minden anyának így kellne szónoklatokkal a száján ordított és türelmetlenkedett egyfolytában mindegyikkel és olyat is, akit ez nagyon boldoggá tett. Olyan is akadt, aki rohant vissza a kicsi egy éves korában a munkahelyre, de még így sem boldogult otthon, nem ment neki, hogy összeegyeztesse a kettőt és az anyaság frusztrálta egyszerűen és számtalan olyat is ismerek, akinek semmmi féle gondot nem okoz, hogy a karrierjét és a családját úgy összeegyeztesse, hogy az egyik se szenvedjen hátrányt és mindkét területen örömmel, teljes értékű emberként tevékenykedik, kiegyensúlyozott anya, feleség és egyben dolgozó nő is egyszerre. Ez utóbbiak, erre sok évig készülnek és nem is hullik az ölükbe, nem adják ingyen, de mindenki a maga jövője, sorsa kovácsa, a választás lehetősége -pár kivételes szerencsétlen helyzettől eltekintve- mindenkinek adott.

Akkor sikerült félreértened. Mindezekről magam sem maradtam le azért, mert 2 éves korában visszajöttem. Addigra már rég túlvolt a kúszás/műszás/járás szakaszon és nem gondolom, hogy a délig tartó bölcsizés miatt lecsúsztam bármiről. Nem csak a délelőtti 4 órában fejlődik az a gyerek. Óvodás korában is még csak 6 óráztam eleinte, az utolsó évében álltam vissza a nyolcra. No de tudom, nekem erre lehetőségem volt. Viszont ne mondja azt nekem senki sem, hogy ez miatt bármit is elmulasztottam volna, mert nem. Pont erről beszéltem, hogy mindenki másképp éli meg és teljesen felesleges bárkit győzködni a saját meggyőződésről, mert a szélsőséges esetektől eltekintve, mindegyik döntés a maga módján lehet helyes, nem jobb avagy rosszabb, csak más. Arról nem is beszélve, hogy mindez pusztán földrajzi kérdés, rengeteg más országban nincs is arra opció, hogy otthon maradj, esetleg akkor, ha a férjed eltart, mert nemigen akad munkahely, aki 3 évig nélkülözni tud, vagy akar. Nővérem Londonban, az egyik hugom Kanadában, a másik Finnországban él. Mindegyik már többgyerekes, de még a full gyerekközpontú és szociálisan extrém fejlett finnek sem szerették volna, ha a hugom 3 évig otthon babázik, másként gondolkodnak. De biztos a magyarok tudják a tutit, elvégre itt olyan nagyon boldog és kiegyensúlyozott az összes felnőtt, akivel anyuka otthon maradt minimum 3 évig, hogy nyilván ezen múlik. Ja vagy mégsem. Szóval szerintem senki ne győzködjön senkit, mert felesleges, nincsenek itt tuti igazságok, szempontok vannak és mindenki eldöntheti neki melyik az, ami megfelel, már ha erre lehetősége adódik. Ha meg nem, akkor nem azt kell piszkálni, akinek ez megadatott.