Láttatok már olyan nőt, aki ALIG VÁRTA, hogy visszamehessen dolgozni gyereknevelésből?

Nem is tudom hova soroljam magam. 13 hónapos lesz mikor újra munkába állok 4 órában.

Valahol hiányzik a munka, a pörgés, szakmai kihívás.

Máskor meg összeszorul a szívem, hogy esetleg megbotlik, bántja egy másik gyerek, vagy bármi és én nem leszek ott, hogy segítsek, stb.

Nálunk a pénz volt a döntő.

Ugye a most van lehetőség GYED mellett dolgozni, nem veszik el a GYED-et teljes állásban sem.

Még nincs saját lakásunk, de így egy év alatt meglenne a hiányző összeg és viszlát albérlet.

Kedves 8-as! A barom vagyok, és csak a kedvedért kifejtem, mit takart a válaszom.

Először is nem ítélem el azt, aki hamar visszamegy melózni. Az első csemetém mellől én is leléptem másfél éves korában. Imádtam, szerettem, de bizony teher volt csak vele lenni. Ha csupán a babázás kielégített volna, maradok otthon, amíg nem kenyérre kell a keresményem. Szóval nem elítélően nyilatkoztam, csupán ismertettem egy típust. Így már érted?

Nem tudom, az feltūnt-e neked, hogy elég érdekes stílusban íródott a kérdés. A kérdező belinkelte egy olyan anyuka írását is, akinek tényleg teher a gyerek. Az okot most ne boncolgassuk.

Nekem az az érzésem, hogy a kérdező összemossa a dolgokat. Valahogy úgy gondolja, hogy anyuka számára teher a babázás, mégis húzza otthon az időt, ahelyett, hogy dolgozna. Próbáltam rávilágítani, hogy nem az halogat, aki panaszkodik. Hogy van panaszkodós, vagy mehetnékes,ő megy is, amint lehet, míg a halogatós élvezi az otthonlétet, és rosszul érinti, ha fel kell adnia. Remélem így szájbarágósan màe érthető.

Üdvözlettel

A barom

"Imádtam, szerettem, de bizony teher volt csak vele lenni. Ha csupán a babázás kielégített volna, maradok otthon, amíg nem kenyérre kell a keresményem. Szóval nem elítélően nyilatkoztam, csupán ismertettem egy típust. Így már érted?"

Értem én, csak fel nem foghatom. Az embereket nem lehet egy-két típusba besorolni.

Nem gondolom, hogy attól rögtön teher valakinek a gyermeke, hogy a munkájára is vágyik. A kettő nagyon is összeegyeztethető.

Aközött pedig, hogy 100%-osan kielégít valakit csak a babázás vagy egyenesen teher neki, ezer meg ezer átmenet van. Ezért vagy barom, mert mindenkit két csoportba akarsz beszorítani, holott ez nem reális.

Könyvet írni ide nem lehet, értelmes ember meg felfogja anélkül is, hogy a teher 1000 féle lehet, nem csak az, hogy tele a tököd a gyerekkel. Az csak véglet.

És igen, 2 fő kategória van. Aki vissza akar menni dolgozni, meg aki nem. Az alkategóriák meg végtelenek.

Inkább azt kellene észrevenned, hogy a kérdező a kérdésben a korán visszamenő nőkről ír, míg a kifejtésben a halogatásról, motiválatlanságról.

Egyszerū kérdés a részemről: ismersz olyan nőt, aki alig várta, hogy munkába álljon, aztán mégis halogat, meg motivàlatlan? Ugye nem? Pedig a kérdező ezt mosta össze, és ezt különítettem el a válaszomban.

A végére egy személyes megjegyzés. Ti fiatal anyukák ott is szaranyázást hallotok, ahol nincs is. Mint ahogy az én válaszomban sem volt. És azonnal ugrotok, barmoztok. Talán belül bizonytalanok vagytok a saját döntéseitekben, eżt ellensúlyozzátok azzal, hogy hangosan véditek a döntéseiteket. Pedig nem kellene, hidd el.

Én 45 vagyok, 5 gyerekkel, és már megértem annyira, hogy nem vagyok bizonytalan abban, amit teszek, így nem is látom bele semmibe a szaranyázást.

A barom.

Ja, azt is gondold át, hogy először azért barmoztál le, mert azt hitted, ítélkezem. Válaszoltam, hogy nem, így már azért barmoztál, mert csak 2 kategóriát írtam.

Következőkeg miért leszek barom?