Mit javasoltok "elegem van már a gyereknevelésből" erre az érzésre?

Hu,és még azt hittem nekem nincs türelmem.

Bocsi ha nem lesz kedvedre való a válaszom,de a helyedben keresnék egy pszichológust.

Nekem a fiam a kezdetektől sírós,és nagyon sok problémám volt szinte mindennel mert első baba,de azért én nem gondoltam olyanokra mint te.

Sajnálom a babádat.

Az "ablakon kidobni" részen kívül én is éreztem már így. Volt, hogy hagytam nyűglődni mert már mindent kipróbáltam, de semmi nem volt jó neki.

Az etetésen is sokszor felhúztam magam, pedig mindenki elmondta hogy ha éhes a gyerek, akkor eszik. És így is van: azóta ha nem eszik rendesen, akkor elpakolok. Aztán pár óra múlva kap újra, akkor megeszi szépen. Az étel nem játék. Persze ha gondok vannak a súlyával, akkor ezt nem lehet megtenni.

A másik, hogy eljárok szórakozni. Egy ideig nem mentem, mert megszóltak érte, de most már nem érdekel. 1-2 hetente pénteken a barátnőimmel megyek koktélozni, moziba, vagy csak egyedül sétálni, vásárolni. Ez olyan 4-5 óra, nem hiszem hogy ettől lesz lelki sérült a gyerek.

A férjed mennyit segít be? este van egy kis időd nyugodtan lezuhanyozni, hajat mosni, olvasni, pihenni? Nekem ez is sokat segít.

Bátor vagy, hogy mindezt így ide le merted írni :) majd fogod kapni a "minek kellett neked gyerek?" "ezt vállaltad" kezdetű szövegeket...

Gondolom nem minden napotok ilyen, csak most kicsit besokalltál, és jó volt ezt kiírni magadból.

Én megértelek, mert tudom, hogy nem gondolod komolyan amiket leírtál, de az ideg, a türelmetlenség főleg a kialvatlanság és fáradtság hoz ilyen gondolatokat. Aki még nem volt így egy percig sem, annak angyali jó babája lehet, aki sosem sír, vagy csak nyüsszög és átalussza az éjszakát.

Nekem mindkettőben volt/van részem, és nekem is voltak ilyen pillanataim, mint neked. Na, jó, azért az ablakon nem akartam kidobni :) de konkrétan kironhantam volna a világból. És pont ekkor jött öcsém meg anyukám, velük sem tudtam normálisan beszélni, csak öcsémnek annyit mondtam, hogy gyere el velem vásárolni. Elmentünk a közeli bev. kp-ba, nézelődtünk, vásároltunk, kb. 1,5 órát voltunk távol, pont elég volt (persze a párom dolgozott napközben).

Szóval az én tapasztalatom, hogy a kikapcs a jó megoldás erre, illetve az, hogy a baba érzi és tudja, hogy milyen a lelki állapotod. Ez egy ördögi kör. Ha ideges, feszült vagy, a baba is az, és minél többet sír, te annál feszültebb leszel... tudom, nehéz de valahogy kapcsolódj ki.

Segítség? Párod? nagyszülők?

Én koktélozni mentem el két barátnőmmel egyik este, nagyon nagyon jót tett.

Mondom ezt úgy, hogy két tündéri gyerkőcöm van, a 8 hónapos lányom mostanában sosem nyűglődik, elvan, meg játszunk, a 3,5 éves fiam a dackorszakát éli, de ő is szófogadó. Amikor betegen mindketten itthon vannak és nem szabadulunk ki, ráadásul én is ballábal kelek, meg ez a hüle idő is rátesz a hangulatomra... na akkor néha kiakadok... de erről nem ők tehetnek!

Próbálj meg egy kicsit lazítani és átértékelni a helyzetet, a pozitívumokat látni. Kitartás! Ja, és aludj, amikor csak lehet!

Nem vagy egyedül a problémáddal. Tudod, ha te feszült vagy, a babád is az, megérzi. Tehát nyugodj meg, igyál citromfű teát, vegyél egy nagy levegőt és puszilgasd a babádat!

Volt olyan, hogy én is ki akartam ugrani az ablakon, de az eszembe sem jutott, hogy a gyermekemet dobjam ki.