Láttatok már olyan nőt, aki ALIG VÁRTA, hogy visszamehessen dolgozni gyereknevelésből?

igen, a bnőm!

2 hónapot birt a picivel. utána már számolta vissza a napokat, mikor mehet a baby bölcsibe.

Én. Szeretem a családomat és szeretem a munkám, így ha a kicsim egy éves lesz, akkor visszamegyek dolgozni.

Hogy te és hasonló gondolkodású társaid mit szűrnek le, az már nem érdekel, mivel már a kérdés is eléggé elmebeteg.

Szerintem külön kell választani azokat az anyákat, akiknek teher a gyereknevelés, vagy csak nem elégíti ki őket azoktól, akik szívesen csinálják. Az első kategória nem fogja húzni az időt a munkábaállással, és nem lesz motiválatlan, hiszen erre vágyik.

A másik típus meg muszájból megy vissza munka világába, tehát húzza, amíg lehet, mert szívesebben lenne a gyerekeivel.

Én. Lehet lepontozni. 15 hós korukban mentem vissza mindkét esetben. A férjem is volt itthon velük egy picit. Most 6 órában dolgozok. Imádom őket, törődök velük nagyon sokat, rengeteg mindent csinálunk együtt, de van saját életem is.

Az utolsó meg egy barom. NEM volt teher nekem a gyereknevelés, a mai napig sem az, imádom a gyerekeimet. És nem hiszem, hogy attól szar anya lennék, hogy vannak saját igényeim is, többek között pl. a szakmai elismerés és a kompetens, felnőtt társaság, folytonos kihívás és tanulás is.

Egy amerikai multinál dolgozom, de még ott is úgy néztek rám,mint valami elmebetegre, mikor visszamentem a fiam 9 hónapos korában. Örülök, hogy itt végre látok néhány hasonlóan gondolkodót.

Egyszerűen nem bírtam az otthonlétet, a monotóniát, a bezártságot. 14 hós volt, amikor 6-ról 8 órára váltottam. Imádom a fiamat, okos, ügyes, szociális gyerek, egy pillanatig nem bántam meg, mindketten sokkal kiegyensúlyozottabbak vagyunk mióta dolgozom.

Ugyanakkor azokat nem értem, akik húzzák-vonják a munkába állást, de nem is kell, ők meg engem nem értenek.