Elegem van a gyereknevelésből, legszívesebben világgá mennék?!

1. Pszichiaterhez menj, depresszios vagy, gyogyszeres kezeles kell.

2.Menj be a bolcsibe es irasd fel a gyereket a varolistara.

3. Jarj el olyan sportra, ami valoban levezeti a duhodet, pl box, karate.

Apuka nincs?

ha állami bölcsiről lecsúsztatok,akkor add sürgősen magánba!És menj el kitermelni a pénzt ami kell hozzá....

Ha ennyire nyűg neked, és ennyire nem segít semmi,akkor tényleg csinálj valamit,mert szegény lányod fogja meginni a levét!

Esetleg fogadj gyerekvigyázót egy héten pár napra, addig csinálj mást.

Amúgy munkahelyedre felvennének?

keress gyorsan egy magán bölcsit!!

3.válaszoló!2. vagyok,szerintem pedig nem lesz egyre könnyebb!!!nekem van egy 3 évesem is,nem tudom van-e nagyobb gyereked,de aki már egy 1 évestől így ki van készülve,annak a dackorszak tényleg kibírhatatlan!!

kérdező!ha ennyire kettősek az érzéseid,akkor csak azt tudom mondani,hogy ez agyban dől el!!igenis próbáld összeszedni magad!!!

viszont ha nem megy,akkor tényleg keress neki vmi helyet ahol vigyáznak rá,hogy ne legyetek egész nap együtt!

Szegénykém!

Az nem jutott eszébe egyetlen nagytudású dokinak sem, hogy depressziós vagy??? Ez kőkeményen az! Én is átmentem ezen, igaz, ettől jóval enyhébb változatban.

Menj vissza a pszichiáterhez, és mondd meg neki, írjon fel neked nyugtatót, kedélyállapot javítót, hátha rendbe jössz.

A bölcsi valóban jó ötlet lenne, de akár egy napközi is. A napközi azért olcsóbb, mint a magánbölcsi.

Sajnos nem tudlak vígasztalni, mert a dackorszak még nehezebb lesz, aztán ahogy nő, úgy lesz egyre rosszabb neked. Mert már visszaüvölt, ha üvöltesz, ha megütöd, visszaadja. És sajnos ha nem sikerül sürgősen kijönnöd ebből, akkor nemcsak te, de ő is súlyosan sérül.

Nem tudod magad beutaltatni a pszichiátriára?

Nagyon jó, hogy ezt így be merted vallani, legfőképpen magadnak!

Én is éreztem hasonlót, nem ennyire durván, de tényleg úgy volt, hogy ha elszabadultam itthonról egy kicsit, akkor annyira jó érzés volt a szabadság, a kötetlenség, hogy sokkal rosszabb volt visszajönni és szembesülni a valósággal.

Mondjuk nekem ez csak a 2. gyerek után jött elő, amikor már 4. éve voltam egyhuzamban gyed-en és a páromnak másik munkahelye lett, ahol 2x annyit kellett dolgoznia feleannyi pénzért és emiatt kőkeményen meg kellett húzni a nadrágszíjat. Előtte eljártunk ide-oda a naggyal, de utána már 10x is meg kellett gondolni, hogy beindítsam-e az autót...

1,5 éve dolgozom ismét és őszintén bevallom: amellett, hogy rohadt nehéz mindent összeegyeztetni és egy rohanásból állnak a napjaim, rohadtul élvezem és tök gáz, de így érzem magam teljes értékű felnőtt embernek, nem úgy, hogy otthon gügyögök és suvickolok a nap 24 órájában.

Most már úgy vagyok, hogy napközben pörgök a melóval, talán 2-3x jutnak eszembe a gyerekek, majd du. már alig várom, hogy mehessek értük. A hétvégék is szinte csak róluk szólnak. Imádom, hogy olyan sok programot lehet már velük csinálni, amiket én is úgy élvezek sokszor, mint egy gyerek :)

Havonta 1x a szüleimnél alszanak a gyerekek, akkor romantikázunk, ill. évente 2x elutazunk 1 hosszú hétvégére nélkülük, közhelyes ugyan, ezek is nagyon sokat segítenek.

A párod mit szól az érzéseidhez? Támogat, próbál segíteni vagy magadban kell megoldanod?

Szia..annyira tudom miről beszélsz!

Most 2.5 éves lányom és sokkal de sokkal jobb a helyzet!!!

Komolyan!Ahogy egyre jobban tudunk egymással kommunikálni,egyre többet tudunk együtt kimozdulni itthonról,egyre kevésbé készit ki ez a helyzet!

Nem mentem orvoshoz,mert ,ahogy te is én is tudtam,hogy gond van..és tudatosan próbáltam tenni ellene.Ráadásul az én férjem külföldön dolgozik ,nincs nagyszülő sem a közelben ,igy 0-24-ben ketten vagyunk.

Sokszor van elegem...de össze sem lehet hasonlitan a mostani helyzetet,az ezelőtti hónapokkal!

Ráadásul nekem egy "könnyű" gyerekem van,értem ezalatt:

6hetes kora óta végig aludta az éjszakát,nem volt hasfájás,csak kibújtak a fogak és ott voltak a szájában,minden faxni nélkül...stb-stb.

Még is úgy éreztem sokáig ,mint te a leg alapvetőbb ellátásától is ki voltam...nyűg volt és teher!

Már én sem vagyok túl fiatal,alapvetően rendben vagyunk anyagilag,megvan,ami kell...de mégis a bezártság,a minden napok,az intellektuális ingerek nélküli időszak,hogy semmi nem olyan ,mint előtte,hogy nem vagyok önmagam...nem tudtam feloldódni az anyaságban..

Most már más,hogy nagyobb könnyebb...már kevesebb a napi "rutin" feladat ,már beszélgetünk,játszunk,van visszajelzés...ezz mind könnyebbé teszi.

Veletek is igy lesz bizonyosan...most éljétek túl ezt az időszakot és legyél kicsit elfogadóbb a mostani helyzeteddel,kérj segitséget...amikor csak van rá mód,menj el kicsit,kapcsolódj ki...hallgasd a csendet!

Ne érezd kényszernek...próbáld ne annak érezni!

Nagyon erős vagy,hidd el,már csak azért is mert leírtál ide mindent!!!

Hányszor akartam de nem mertem...most te engem is felszabaditottál kicsit!

Kitartást,jobb lesz idővel!!!