Nagymamák, ezt miért csináljátok?

Nálunk a Mamának az a fixa ideája, hogy a mama dolga elkényeztetni az unokát.

Ez nála úgy nézett ki, hogy én mondtam neki hogy ne már a telefont mutogassa neki, inkább olvasson mesét, 1.5 éves, nem kell neki, ő meg bevitte a szobába, és bekapcsolta a tv-t, hogy nézze azt.

Vagy mondom mindjárt ebéd, erre odaadott neki egy kindertojást...

Na aztán egyszer elkapott az ideg, felvilágosítottam, hogy a mama elkenyezteti az unokát az nem azt jelenti hogy mindennek direkt az ellenkezőjét csinálja mint amit a menye mond, meg a háta mögött akciózik, hanem pl a búcsúban akkor is vesz neki lufit, ha szerintem felesleges, vagy reggelire palacsintát süt neki, ha azt mondta azt kér.

Így meg kb elfelejteti, hogy nagyobb korában a gyerek nála nyaralhat, mert nem hagyom olyanra a gyerekemet, akiről tudom, hogy direkt mindennek az ellenkezőjét csinálja ahhoz képest, amire én próbálom nevelni.

Van az elkényeztetes meg a direkt kicseszés. Az hogy anya nem engedi de én szívesen adnám...ezt nem szabad hagyni, mert később ebből lesz az anya nem tudja, majd én tudom, anyára ne hallgass, úgy van ahogy én mondom, anyának nem mondjuk el, stb.

Nem a sütiről szól. Ezt tegyük át serdülő korba, mikor a mama azt mondja, hát én elengednélek a barátodnál aludni, de anya rossz, ő nem engedi meg...

Szerintem kipróbálhatnád a füvet, de anya azt mondta nem szabad. Egy kis vodka nem árt, gyere. Csak anya meg ne tudja. Ha gumi nélkül csináljátok és utána elmész pisilni, nem lehet baj, anya nem ért hozzá.

Helyre kell tenni. Te vagy a gyerek anyja, az van amit te mondasz ilyen kommentek nélkül, hogy én adnék de anya nem engedte.

#52! Nem, ez most egy sokkal normálisabb írásod volt, mint a #47, csak elrugaszkodsz a tényszerűségtől. A leírás alapján a nagymama nem mondta, hogy gonosz anya. Lehet, hogy ez csak egy szó, de nagyon fontos szó. Ugyanis nem mindegy, hogy használ-e negatív jelzőt vagy tényeket mond. Annyira nem mindegy hogy ez az egésznek a kulcsa. Előbbi esetén ugyanis van ok megsértődni.

Unokahúgom távol él, ezért videón szoktunk beszélni. Nem mindig akar elbúcsúzni, amikor el kell. Mindig kap magyarázatot, hogy miért és ha történetesen a tesóm "miatt", akkor azt. Elmondom neki, ha megyek aludni, mert késő van(nagy az idő eltolódás), de azt is, ha tesóm nem töltötte fel a telefonját és mennek valahova, ahol kelleni fog, tehát ne merítsük le. Nem azért, hogy "lealázzam" a tesómat, hanem azért, mert nem akarom, hogy azt érezze, 5 perc után le akarom rázni, mert egész egyszerűen ez nem igaz. Nem mondom, neki, hogy "a gonosz anyád miatt nem tudunk beszélni ", de azt igen, hogy sajnálom le kell tennünk, mert anya nem töltötte fel a telefont és le fog merülni.

A nagymama tiszteletben tartotta a kérését, mert nem adott neki, annak ellenére, hogy biztos sokat dolgozott a sütivel, és szereti az unokáját, tehát örömet akart neki szerezni vele. Ezt félretette, pedig nyilván rossz érzés, hogy nem adhat valamit a szeretett unokájának, amivel szerinte örömet szerzett volna. Mert a nagymama szemszögéből az "örömszerzés lehetőségét" vette el tőle és ez igenis rossz érzés lehet, de lenyelte. Ugyanakkor az már nem ment, hogy magában tartsa, hogy ez neki rosszul esik. De ettől ő nem egy tömeggyilkos! Semmi durvát nem követett el. (Ne értsd félre, most is azt mondom, hogy az anya döntése helyes és jogos, ne adjon senki sütit, ha ő nem akarja, az is mindegy, hogy miért), de nem kell az anyóst máglyán elégetni.

"az 1(!!!) éves gyerek is tudja kérni az édességet,ezen mondjuk külön felröhögtem". Ezen mi olyan vicces? Neked van gyereked? Kezdjük ott, hogy a hozzátáplálás kezdetének feltétele, hogy érdeklődik a baba az ételek iránt. Te még nem láttál 8hónapost, aki ki akarja tépni az anyja kezéből a fagyit és ordít, ha nem kapja? Hát, én már láttam. És nem, fogalma sincs róla, hogy finom-e vagy édes, mert még sose evett, csak simán tetszik neki és más eszi, akkor neki is kell. Szóval nem tudjuk, hogy a kérdésben szereplő gyerek "kért -e", de abban megegyezhetünk, hogy képessége lenne rá, beszéd nélkül is. Lehet, hogy így volt, de én azért nehezen tudom elképzelni, hogy a gyerek bent játszott békésen az építő kockával a nagymama meg folyamatosan követte és mondogatta neki, hogy én adnék neked sütit, de anya nem engedi🤣 Sokkal életszerűbbnek gondolom, hogy ott sertepertélt, nyúlt a süti felé és ARRA mondta a nagymama, amit mondott.

#47

Az a baj, hogy ezt hiaba magyarazod az itt iro magyar nok tobbsegenek.

Etkezesi kultura (IS) egy nagy nulla, es a 90 % meg ezzel ert egyet, es folytatja ... rossz helyen kerdezel, itt nem sok tamogatasra lelsz a turorudis meg danoninos nok kozott.

Tokeletesen igazad van kerdezo, probald mondani neki, hogy te nem szandekozod felesleges szenhidrattal meg cukorral tomni mint a magyar lakossag nagy resze, legalabb addig probalod kihuzni, mig nem o keri.

55# Igen,van egy 14 hónapos lányom,de írtam is a korábbi válaszomba. Így van,érdekli,ugyanúgy ahogy érdekelné a feles pálinka is,hogy mi az vagy amikor 6 hónaposan nyúlt a mogyorós nápolyi felé. :D De mivel én vagyok az egyik szülő,egyértelműen nekünk kell eldöntenünk,hogy mi az amit szeretnénk és mi az,amit nem. Ha ordít a jalapeno-ért,attól még egyértelműen nem fog belőle kapni,kap helyette mást akkor,amivel ugyanúgy örömet tudok okozni. Bár ilyen nem játszik nálunk,mert igyekszünk normálisan étkezni,nem egyoldalúan,nem tömény cukrosan,és tejmentesen ahogy ő,hogy bármiből megtudjuk kínálni,ha már így alakult. De ez a kérés számomra nem ugyanaz,mintha egy 3 éves követelőzne a sütiért. Viszont írtam fentebb ezt is,hogy én kompromisszumképes voltam/vagyok,anya imád sütni,süssön tőlem bármit,de picit kevesebb cukorral és legyen tejmentes,semmi más kikötésem. Én örülök,hogy mert ennyitől nem lesz baja nyilván,ő örül mert ő süti a saját kezével az unokájának és amikor még ízlik is neki,na akkor nagy az élmény. Ehhez kell egy normális nagyszülő is. :D Bár itt szerintem a probléma az is volt,hogy a gyerek már tele volt és nem akart a kérdező még rátolni a süteménnyel,ami érthető. Én ebben a helyzetben mondtam volna,hogy picit ülepszik és uzsonnára megkínáljuk,ha ez így megfelel,ennyi.

Mindegy,ez az én véleményem,ez csak egy vélemény. Abban viszont igazad van,hogy itt nem volt "gonoszként" senki felállítva,csak egy tényközlés. 52# voltam.

57! Persze, de még mindig nem arról van szó, hogy kapnia kellett volna, hanem, hogy jelezhette-e valamilyen módon, hogy "kér" és HA igen, akkor a nagymama hogy utasította vissza. Mert ez a szituáció úgy volt lefestve, hogy a gyerek a süti közelében sincs, jön -megy, nagymama meg szalad utána és hajtogatja, hogy én adnék neked sütit, de a gonosz anyád nem engedi. Miközben ez lehet, hogy egy ráutaló "kérésre" adott normális és valós reakció. Nem adok és megindoklom a valósággal. Nem összehasonlítható a pálinkával, vagy a jalapenoval, mert ott a nagymama véleménye is az, hogy nem kaphat, tehát aszerint válaszolt volna. Pl.nem babának való, ilyet csak a felnőttek ihatnak/ehetnek stb., hisz akkor a nagymama saját meggyőződése szerint válaszolt volna, mint ahogy ebben az esetben is tette. Itt is aszerint válaszolt. Szerinte kaphatna, de anya szava a döntő, ezért nem kap.

A másik meg, hogy az anya azon hőbörög, hogy az anyós "gonosznak" festette le. Ami nem igaz, ha a gyerek nem kért, mert nem lehet a gyerek szemében gonosz, ha nem enged valamit, amit a gyerek nem akar. Tehát a kérdező hisztije a, műbalhé, b, egy irreális elvárás a nagymamától. Ő nem enged valamit, amit a gyerek szeretne, de rátolja a nagymamára, vállalja ezt ő helyette. Egyik se jogos.

Az én véleményem is csak egy vélemény. Az elvárható, hogy mindenki tartsa tiszteletben, hogy a gyerekkel kapcsolatos dolgokban én, az anya döntsek, de ha ezt megteszi, akkor ő is kinyilváníthatja, ha ő máshogy gondol valamit. A döntés lehet az enyém, de az azzal járó felelősség is. Minden helyzetben. Pont azért, mert itt már sokan előreszaladtak, mi lesz később. Ebből a szituból kiindulva, pl.olyasmi, hogy gyerek mamánál akar aludni, anya nem engedi, de rátolja a nagymamára, hogy mondja azt, mintha ő nem engedné. Hát,nem. Ha a valóság az, hogy én, mint nagymama örülnék neki, ha itt aludnál, de anyukád nem engedi, akkor ezt fogom mondani és nem azt, hogy nem akarom, hogy itt aludj. Anyuka feladata lemeccselni a gyerekkel a döntéseit, nem a nagymamáé.

#55

Nem olvastam a kommenteket, de az én anyósom is ilyen, így átérzem. Csak nálunk mindenbe beleköt és az ellenkezőjét gondolja helyesnek, amit én, szóval tudom, hogy ez nekem szól.

Néha a sarkamra állok és megkérem, hogy ne hangolja ellenem a gyereket. Így, ennyivel. Megsértődik két hétre, aztán egy darabig normális, majd kezdődik előről. Akkor újra megbeszéljük.

Mondjuk legalább annyiban partner, hogy részben figyelembe veszi, amit kérek. Pl. ha megyünk, megkérdezi milyen süti legyen, vannak tök jó gyümölcs alapú alternatív sütik, banánkenyerek, babacsinta, akármi, ilyet szoktunk kérni és ő ilyet csinál. Így úgy érzi kényeztet is, de azért mégsem a habos sütit nyomjuk.

Mondjuk én nem vagyok szívbajos, 10 hónapos kora körül már megkóstolhatta az almáspitét is pl. simán. Én nem gondolom, hogy ezzel tolná el az ember, sőt... Én annak a híve vagyok, hogy idejében meg lehet/kell tanulni a főétel és a süti/nasi közti különbséget, azok helyét az étkezésben, de nyilvánvalóan ez a kérdés nem erről szól.

Húzd meg a határaidat és kész.