Nagymamák, ezt miért csináljátok?

Teljesen mindegy az indok, ha az anyja azt mondja hogy nem akkor nem. Ő a szülő, és a nagymamának nincs joga felülbírálni a döntéseit, pláne nem a gyerek előtt.

Én adtam ennyi idősen pár falat sütit, soha nem problémáztam ilyenen, de az én anyósom így is megtalálta a módját hogy a gyerek előtt leszólja az elveimet ( hagytam kézzel enni a 10 hónapost, csak leraktam elé hadd egye, anyósom meg a gyereket b*sztatta hogy "mit fognak gondolni rólad az oviban ha nem tudsz kanállal enni??") Meg lett neki mondva hogy a mi gyerekünk, úgy csináljuk ahogy mi jónak látjuk, úgyhogy a megjegyzéseit tartsa meg magának. Megsértődött, 2 hónapig nem szólt hozzánk, de azóta rendeződött a dolog és elfogadta hogy ez most a mi körünk a gyereknevelésben nem az övé.

Szerintem egy picit túl pörgöd ezt a helyzetet. És az a gyanúm, hogy egyébként sem vagytok olyan túl jó viszonyban, vagy te nem vagy jól magaddal és/vagy a világgal.

Nem feltétlenül az 1 éves korú gyerekre gondolok, de szerintem nem sok nagyobb boldogság van a gyerek életében, mint amikor a nagyszülők kényeztetik az unokát. Igen, ebben benne van az is, hogy cukros dolgokat ehet. És? Otthon majd úgyis a szülők szerinti szabályok lesznek érvényesek.

A gyerekek fejlődésének velejárója, hogy elkezdenek válogatni. Ebben nincsen semmi rossz és a másikat sem kell emiatt lenézni. És nem, nem azért lesznek válogatósak, mert a mama adott nekik sütit, vagy Túró Rudit.

Egy dietetikus biztos adna egy buksi simit, de egy pszichológus valószínűleg csak csóválná a fejét magában.

Egyébként a fentebbi gondolatokat Vekerdy Tamás fogalmazta meg.

Egyébként 1 éves már tud hisztizni...

22, szerintem azt akarja mondani, hogy neked valójában az anyósoddal van a bajod. Bármit csinálhat, úgyis ő a hibás és te a konfrontációt keresed igazából.

Valószínűleg ezt a hsz-t fogod érteni, mert akkor nem írnál ki ilyen kérdéseket. Önismeret rlz.

Határozottan, és nem kell alakoskodni.

Akár félre is hivhatod akció nélkül, és elmondhatod neki, hogy amit a múltkor csinált az nem tetszett.

Máskor ne mondjon olyat a gyermeknek, hogy a mama adna/megvenné,/megengedné de anya azt mondta hogy nem.

Ez nagyon rossz, te vagy az anyja és te vagy a felelős érte. Ha te úgy látod jónak hogy nem ehet sütit, nem mehet fel a csúszdára, alvasidő van, vagy bármi, neki nem kell sem megkérdőjeleznie sem felülbírálnia. Az meg hogy téged állít be a rossznak, amikor nyilvánvalóan az ő érdekét nézed, teljesen elfogadhatatlan.

Akár ehetett volna is sütit, de te azt mondtad, evett eleget és nem kell neki egy cukorbomba. Ennyi, pont. Nem kell belemászni a gyerek arcába hogy jajj a mama adna de a csúnya gonosz anya nem engedi. Tobbet ne forduljon elő.

30 év alatt annyival többet tudunk, mit ők tudtak, hogy már masok az irányelvek, mashogy csináljuk a dolgokat mint ők.

Itt pl felhozhatod a fityma témát, a pörköltet fél évesnek, a fürdetés gyakoriságát.

A te tekintélyedet magadnak kell kivívni.

Anyós azt hiszi mindent tud, ert felnevelt x gyereket y éve, de egyrészt nem tud mindent, másrészt az anya szavát soha nem kérdőjelezheti meg, főleg nem a gyerek előtt és főleg nem így, ahogy ő.

Anyósom hál'istennek azt a részét nem csinálja, hogy "anya gonosz".

De az édesség...

Apuka szülinapja volt, volt torta, meg akarta kóstólni a másfél évesem, persze, kóstolja meg teljesen oké.

DE!

3x eltolta a kanalat, nem kérte (nincs hozzászoktatva a cukorhoz) és anyós csakazértis tolta elé a kanalat.

Mondtam neki h ha nem kéri akkor ne legyen erőltetve.

Az jött le h én nem engedem a gyereknek h tortát egyen 🤦‍♀️

Nem értette h azt nem akarom, hogy ha nem kéri, akkor ne adogassuk neki, amíg meg nem szereti.

De ő ismer olyan gyerekeket, akiknek nem lehetett édességet enni és most kövérek...

Hú nekem herótom van ettől. Anyád nem engedi, én adnék... anya gonosz...ahh.

Amilyen hangnemben mondja, olyan hangnemben kell kijelenteni, hogy ne mondjon ilyeneket a gyereknek. Ne engedd el a füled mellett. A picinek sem jó ha azt látja, az ivódik be hogy anyát a porig is lehet alázni.

Nem kaphat sütit és kész, pont.

Hát ennek két oldala van.

Egyrészt igazad van, mert ha te (vagy az apja) azt mondod, hogy nem kaphat, akkor nem kaphat, kész. Megindokolnotok se kell, ti vagytok a szülei, ti döntitek el, ennyi.

Másrészt viszont szerintem is túlpörgöd kicsit. 1 éves gyerek már 1-2 kivétellel mindent ehet. És nem kell fél tepsi süteményt lenyomni a torkán, egy átlagos méretű szeletet félbevágsz, aztán hadd kóstolja meg, ha akarja. Persze csak ha normálisan evett rendes főtt kaját, és akkor 1. nem áll fenn a veszélye, hogy sütivel akar majd jóllakni; 2. nem áll fenn a veszélye annak sem, hogy túró rudin meg Danoninon kívül mást nem fog megenni. Mert tesód esete így leírva nagyon szép elrettentő példa, de márpedig nem, nem amiatt tartanak itt, hogy a gyereknek EGYSZER adtak túró rudit... hanem amiatt, hogy utána se mondtak nemet, amikor esetleg ebéd vagy vacsora helyett akart azt enni a gyerek. Gondolom beleestek a "legalább valamit egyen" hibába.

7 és 3 éves gyerekeimnek a mai napig is csak akkor van bármilyen nasi, ha rendesen ettek. És akkor se visszük túlzásba. Érdekes, a 3 éves is tudja, hogy ha 2 falatot evett ebédre, akkor semmi baj nincs, hisz ha nem éhes, hát nem éhes... de meg se próbál olyankor édességet kérni.