Miért nézik le sokan az eléggé fiatal anyukákat, kismamákat?

Ugyan már, nem megy az értő olvasás? Nem a kora volt probléma senkinek. A problémát abban látja mindenki, hogy nincs munkája, nincs lakasa, még vegzettsege se. 19 evesen ez érthető, az viszont nem, hogy miért lepődik meg azon, ha ez ag átlag embernek nem tetszik. Segélyre szül. Nem kap csedet, gyedet, csak gyest. Pont ugyanúgy, mint Orsós Dzsennifer, akit kortol fuggetlenul mar oltana is mindenki, hogy minek vállal a segélyre gyereket.

Mielőtt belem kötsz, nem, nem úgy kell gondolkodni, higy majd ott hagy az apja, hanem úgy, higy ha bármi gubanc van, egyedül is g3l tudja nevelni azt a gyereket. A gubanc lehet munkanélküliség, halál, vagy végleges rokkantság is, a legkisebb probléma épp a válás lenne.

Mi beszélgettünk erről a baráti társaságunkkal, 21-22 évesek vagyunk, egyetemisták. Ebben a körben a leggyakoribb érv az volt, hogy aki ilyen hamar szül, "tönkreteszi az életét", és túl hamar leköti magát. Ennek a gondolkodásmódnak én két okát látom, az egyik, hogy mivel mi még nem dolgoztunk, inkább gyerekként tekintettek magukra az emberek, kényelmes élettel, a szülők által eltartva, de úgy, hogy egy kis extra, egy kis utazgatás, stb. belefér abból a pénzből is. Egyszerűen nem voltunk/vagyunk elég felelősségteljesek ehhez, "nem hiányzik ekkora gond". A másik ok pedig az, hogy az egyetemre kerülve kinyílt a világ, jobbnál jobb lehetőségek jönnek szembe (külföldi tanulás, karrierépítés, stb.), és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy még ezt is, még azt is ki szeretnék próbálni, viszont ezt kisgyerekkel nem lehetne megtenni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy lenézné bármelyikünk is azt, aki korán szül, inkább csak értetlenkedtek páran, meg elmondták, hogy ők biztos nem vállalnák be.

Ezen kívül egy kezemen meg tudom számolni az olyan ismerőseimet, akik nem úgy mennek bele egy kapcsolatba, hogy "legfeljebb szakítunk", hanem tényleg örökké tartó, egymást jóban, rosszban támogató társat keresnek. Ebből a tendenciából egyenesen következik, hogy mindenki azzal foglalkozik, hogy mi lesz, ha szakítotok. (Bírtam amúgy, amikor tiniként az volt állandóan az elfogadott mondás, hogy csak a barátok a fontosak, mert a barátság örök, a pasik meg jönnek-mennek. Közben meg elvileg pont, hogy párkapcsolatot kellene olyat keresni, ami örök, hiszen nem a barátainkkal fogunk házasodni, meg gyereket vállalni... Na mindegy)

Valójában én kicsit felnézek azokra az ismerőseimre, akik 20 évesen már gyereket vállaltak, mert feltételezem, hogy ők már érettnek érzik magukat, hamarabb felnőttek, mint én. Viszont én ettől függetlenül sem vállaltam volna gyereket tudatosan ebben a korban, mert tudom, hogy néhány évvel későbbre időzítve számomra minden szempontból ideálisabb lesz (anyagiak, karrier, előtte megszerzett élmények, lelki felnőttség)

Az a baj, h valóban itt sokan nem fogják fel, h nem a korával van a gond.

Csak ezzel a "ti egyből arra gondoltok h elhagyja, és 30 felett is tönkremehet a házasság" részre gondoltok, pedig leírtuk h más okokból is kieshet a pasi keresete. És akkor mi lesz?

Igen egy 25-30 évesnek már addigra lehet olyan keresete, spórolt pénze,ami egy középsuliból most kiesett nőnek NEM!

25 évesen szültem. Már 4 éve dilgoztam egy helyen. És ami nagyon fontos!!!! Visszavártak. Volt munkám mikor már csak azt a 20 ezres gyest kaptam volna csak!

A férjem velünk van, szeretjük egymást, de ha lerokkant volna, még én gyeden (nem gyes mint a kérdezőnél) akkor is lett volna hova visszamennem dolgozni, vagy kihúztuk volna egy ideig a gyedből és spórolt pénzünkből.

Egyébként nem is értem h h tudod elviselni a gondolatot, h kitartott vagy! Hogy kiszolgáltatott vagy a pasidnak, családodnak úgy, hogy már felelősséggel tartozol a gyereked iránt!

"A te dolgod most a kisbaba, a párodé pedig az anyagiak!"

Minden férfi álma lehet egy ilyen nő, komolyan -.-

"Miért kérdező? Ha bármi történne, képes lennél a pasid vagy a szüleid segítsége nélkül eltartani a gyereked, albérletet fizetni? ha nem, akkor felelőtlenség."

Ezt azért elég álszent dolog számonkérni a kérdezőn, tekintve, hogy még negyvenes családapák is gyakran a szüleikhez költöznek vissza válás után, ha nincs másik nő, akihez oda lehet cuccolni.

Ha mi most szétmennénk a férjemmel, én sem tudom, hogy miből fizetnék lakbért, amilyen árak vannak most. Pedig amikor a gyerekeink születtek, még bőven megfizethető volt akár egy keresetből is, legalább is itt nálunk.