Fiatal anyukák/kismamák 17-21-ig! Sokan támadtak amiatt, hogy megtartottátok a babát? Támogattak titeket?
Mesélnétek róla hogy alakult az életetek?
Olyanok válaszát is szívesen várom akik nem tartották meg a babát.
Miért lenne ez érdekes? Csak kíváncsi vagyok. A téli szünetben minimum 10 ilyen kérdés volt, és kiváncsi vagyok, hogy aki ilyen helyzetbe került, hogy alakultak a dolgok.
Egyébként igen, kismama vagyok, de tervezett babával, több éves munkaviszonnyal, stabil párkapcsolatban. Viszont ez a korosztály elég fiatal ehez, Vagy tévednék?
19 évesen lettem terhes, 20 évesen szültem. Az apával nem maradtunk együtt. Volt fix munkahelyem, úgyhogy nem aggódtam. A szüleim támogattak, persze nem úgy gondolták, hogy ilyen hamar nagyszülők lesznek, de amikor látták, hogy komolyan gondolom a dolgot, akkor megbékéltek vele ők is.
Biztos voltak olyanok, akik nem helyeselték, hogy megtartom, de szemtől szembe ezt nem igazán mondta ki senki.
A fiam egyéves koráig laktunk anyukámnál, utána külön költöztünk kettesben albérletbe.
Szakmám volt, érettségim viszont nem, két évem hiányzott hozzá, ezt gyed alatt levelezőn megcsináltam, mellette szereztem nyelvvizsgát is, érettségi után pedig elmentem egyetemre, nappalira. Addigra a fiam már mehetett bölcsibe, kétévesen, úgyhogy pont jól jött ki a lépés, én tudtam tanulni, bejárni az órákra, de ha betegség volt, akkor szabaddá tudtam tenni magam, rugalmasabb volt, mint egy munkahely (bizonyos szempontból).
Na, azóta meglett a diplomám, egyetem alatt szereztem még egy szakmát, lett fix, állandó munkahelyem, és közben férjhez is mentem, a férjem pedig sajátjaként szereti és neveli a fiamat, imádják egymást, tényleg olyanok, mint apa és fia :) Másfél hónap múlva pedig jön a kistesó :) A nagyfiam pedig olyan nagytesó lesz, hogy álmodni sem lehetne jobbat, már most rajong a kisöccséért :) Amúgy sem lehet egy rossz szavam sem, egy nagyon okos, nagyon ügyes kisfiú, most másodikos, jól tanul, nagyon jókat lehet vele beszélgetni is, segítőkész, és nagyon jó humora van. Azt nem bánnám, ha egy kicsit kevésbé lenne nagyszájú, de talán ez ebben az életkorban normális, senki sem lehet tökéletes :)
Szóval én tökéletesen elégedett vagyok azzal, ahogy az életem alakult, és nagyon örülök neki, hogy annak idején olyan döntést hoztam, amilyet, mert bár voltak rázós időszakok, de ha visszatekintek, folyamatosan egyre jobb és jobb lett minden, amióta a fiam megszületett.
saját tapasztalatom nincs, de az egyik barátnőm 18 évesen volt várandós, 19 évesen szült. a lány fiatalon külföldre költözött a családjával, és már 16 éves kora óta folyamatosan dolgozott, a párját kint ismerte meg, és egyenlőre még a családdal laknak együtt, de már tervezik hogy külön költöznek. Mivel az ő anyukája is fiatalon vállalt gyereket, így még elfogadóbbak voltak. mindenben támogatják őket. Támadásokat persze kaptak, de szerintem általánosságban jobban elfogadják az országban az ilyen "szokatlan" eseteket, mint itthon. bár szerintem nem olyan szokatlan.
Az anyagi és a lelki biztonságot is meg tudják adni a gyereknek. ennél pedig nem kell több.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!