Alkalmatlan vagyok anyának?
Előre szólok, egyeseknek erősen kedélyborzoló lehet, ebben a tudatban olvassa el mindenki.
Lassan 30 éves vagyok. Minap töltöttünk életünkben először huzamosabb időt egy babával (a tesómé). Ő egy elég csöndes, nyugis baba, jó alvó, nem visít, ha nincs ölben stb. Engem valahogy 1 óra alatt úgy lehúzott a figyelemigényével, hogy egy megterhelő munkanap után se éreztem így magam. 3 órat voltunk együtt, nagyon kikészültem a végére, és jóval korábban, mint szoktam, bedőltem az ágyba. Nem tudom, hogy viseljem ezt el minden nap. Mindig azt hallottam, hogy a saját más, de igazából amikor eljöttünk az nyugatott meg, hogy nem kell magammal haza vinnem, és, hogy az annak a babának az a legjobb tulajdonsága, hogy nem az enyém. Szerintetek? Volt valaki így? Változott?
Teljesen jó a meglátásod, igy van egy gyerekre való folyamatos koncentrálás nagyon "lesziv" ahogy mondod, igénybe vesz es kimerit.
Gondold el ha 3 óra után ezt érzed mi lesz 3 év mindennapos anyaság után?
Elsö 5 évben úgy jártam az utcán mint egy zombi , nem volt idöm tukörbe se nezni eszembe se jutott. Azt se tudtam sokszor hányadika van a faradtsagtól hulltam össze , az agyam teli volt a gyerekkel.
Közben mellettem ment el az élet , de magamból kiléptem.
Sokszor látok kisgyerekes anyákat máig is es latom h sokuk borzosan zsiros hajjal setal , smink nelkul , trottyosan , otthoni kitérdesedett tréningben , fáradt arccal es eszembe jut de nehéz !
"Más lesz, ha a tied lesz majd" stb igen, igen , annyiban lesz más h te leszel az anyja es nem tudsz hazamenni relaxálni a kádba mert a te házadban lesz mindez.
Just sayin'
mondjuk az hogy valaki trottyosan jár zsíros hajjal az nem gyerek kérdése. aki igénytelen volt, az is marad, gyerek mellett, aki meg igényes, az nem bír megmaradni ha 2-3 napig nem most hajat...mindent meglehet oldani, két gyerek, két építkezés, egy alapítványi munka és veteményes mellett mondom ezt.
smink nélkül utcára? ez olyan borzasztó volna? :)
egyébként igen, nagyon leszív, és nagyon megterhel, ezért ez is olyan dolog, hogy csak szívvel lélekkel lehet csinálni. máshogy is lehet csak akkor nő a gyerek mint a gaz :)
Hogy miket csináltam vele? Jóformán semmit. Az a 3 óra úgy elment, mintha sose lett volna, csak éreztem, hogy alig állok a lábamon. Ebből fél óra alvás volt, egy etetés, 2 pelenka csere, némi játék, és ez idő alatt 2x "szólt", hogy unatkozik, akkor ölbe kellett venni.
A fentebbi elirasokert bocs, az autocorrect segít.
Én akkor éreztem így, amikor a korom miatt már úgy éreztem, nekem MÁR nem fér bele az életembe egy gyerek, mert ahhoz, hogy ezt az egészet végigcsináljam (beleértve, amíg a gyerek huszonegypár évesen a saját lábára tud állni), én már túl öreg vagyok.
Te még időben vagy, nálad valószínűleg elmúlik:) Az, hogy ebbe mind belegondolsz, talán épp annak a jele, hogy érik benned a gondolat, akár az egyik, akár a másik irányba dől majd el nálad a kérdés.
Ez igy van kérdezõ, ahogy mondod, de ez akkora tabutéma, tiszta darázsfészek. Bizz a megérzéseidben, ha úgy érzed nehéz, akkor hidd el h az, csak még annál is nehezebb mint ahogy képzeled.
Nagyon leköt , lesziv , helyhezköt , es szerintem élvezd a saját életed, amit isten adott , utazz, lass vilagot mert utána 18 évig finito
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!