Alkalmatlan vagyok anyának?
Előre szólok, egyeseknek erősen kedélyborzoló lehet, ebben a tudatban olvassa el mindenki.
Lassan 30 éves vagyok. Minap töltöttünk életünkben először huzamosabb időt egy babával (a tesómé). Ő egy elég csöndes, nyugis baba, jó alvó, nem visít, ha nincs ölben stb. Engem valahogy 1 óra alatt úgy lehúzott a figyelemigényével, hogy egy megterhelő munkanap után se éreztem így magam. 3 órat voltunk együtt, nagyon kikészültem a végére, és jóval korábban, mint szoktam, bedőltem az ágyba. Nem tudom, hogy viseljem ezt el minden nap. Mindig azt hallottam, hogy a saját más, de igazából amikor eljöttünk az nyugatott meg, hogy nem kell magammal haza vinnem, és, hogy az annak a babának az a legjobb tulajdonsága, hogy nem az enyém. Szerintetek? Volt valaki így? Változott?
:)))) teljesen normális ahogy érzel. én pl abszolút nem rajongok más gyerekeiért, kimondottan idegesítenek, de amióta megszültem a sajátjaim, egyrészt ez is változott, türelmesebb vagyok, másrészt a sajátaim meg nyilván abszolút nem idegesítenek, imádom őket.
ha lesznek neked, hamar belejössz ám, kitolódik a tűréshatárod, az alvásigényed a minimumra csökken, hidd el meg fog minden változni. szóval fel a fejjel :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!