Sokszor úgy érzem, alkalmatlan vagyok anyának. Tényleg így lehet?

Úgy érzem, sosem tudom kipihenni magam, akkor sem, ha épp van segítségem. Van bennem egy konstans feszültség, ami folyton ki-kitör, kiabálásban, türelmetlenségben. Nem bírom a gyereksírást, a monoton napirendet, az állandóan ugyanolyan játékokat, nincs türelmem hatvanszor végighallgatni ugyanazt a történetet, vagy elmesélni ugyanazt a mesét. Nem ilyen ember voltam gyerekvállalás előtt, azt hittem, jó anya leszek. Nem így lett. Valami fura okból a gyerekeim ennek ellenére szeretnek, a férjem sem hagyott még el, bár rendszeresen kiborulok neki, hogy nem bírom tovább. Miért vannak még mellettem? Mi ebből a kiút, mi a megoldás? Van segítségem, van egy rendes férjem és két gyerekem, én meg úgy érzem, megfulladok, hogy állandóan csak a kötelezettségeknek kell eleget tenni. Sosem voltam bulizós típus, de volt szabadságvágyam, és most börtönben érzem magam.