Van itt olyan, aki örült volna az apás szülésnek, de a férje/párja teljesen alkalmatlan ilyesmire, mert rosszul van a vértől?

Igen, az első gyerekünknél az elejétől mondta, hogy ő nem jön be, képtelen rá, rosszul van stb.

A szülés napján elkisért a szülőszobába, felhozta a cuccaimat, elment nekem üdítőért és beült a sarokba, hogy ha kell még valamit segíteni kéznél legyen, de ne is legyen láb alatt.

Amikor a doki jött burkot repeszteni, feljánlotta neki, hogy ha ki akar menni, akkor most menjen - nem mozdult - aztán én mondtam, hog yinkább menjen. Utólag szerintem teljesen jó volt így, nem kellett segítenie :) 1,5 óra múlva behívták és kézbe kapta a fiát.

A másodiknál meg én mondtam, hogy indítják a szülést (egy nappal előbb befeküdtem megfigyelésre), de ne siessen be hozzám, úgysem szülök még pár óráig, szépen kényelmesen ráér. Hát letusolt, összepakolt, rohant és mire beért már megszületett a második, találkoztak az inkubátornál.

En azt javaslom, hogy ne dontsetek el elore, hanem varjatok meg, amig beindul a szules es menet kozben domtse el a ferjd, hogy akar-e maradni, vagy sem.

Szerintem ha beindul a szules, a korhazba kell menni, stb, akkor ugyis elonti az adrenalin es lehet, hogy eszebe sem fog jutni, hogy rosszul legyen.

Nalunk a ferjemnek ezzel semmi baja, ellenben en vagyok az, aki par eve rosszul van igy, mint a te ferjed. De amikor a gyerekeimmel, vagy a ferjemmel tortenik valami es esemeny van, akkor nem erdekel se a ver, se semmi, meg az sem, ha korhazba kell menni, csak megyek es teszem a dolgom. De fogorvosnal eleg, ha a rendeloben varok es hallom a zajokat kiszurodni es mar le is kell ulnom, mert sotetedik el minden.

Szoval ne zarjatok ki egyik lehetoseget sem, meglatja a ferjed akkor, hogy bent tud-e maradni veled, vagy sem. Max vigyen egy konyvet, hogy valamivel lefoglalja magat, ha ugy alakul, hogy megis kint var.

Az én férjem is ilyen típusú, ezért hallani sem akart róla, hogy bent legyen. Aztán aznap pont jött meglátogatni a kórházba, mikor megindították a szülést. Bejött a szülőszobára, aztán ott ragadt. Amíg tudtam beszélgettünk, nevetgéltünk, a szülésznő csak bejárt néha megnézni. :)

Amikor a kitolásra került a sor mondtam neki, hogy menjen ki nyugodtan. Erre a doki poénosan megjegyezte, hogy nem érnek rá apukát felmosni, ha összeesik. :) De az én drága férjem megmakacsolta magát és nem tágított mellőlem. Fogta a kezem és törölgette a homlokom. :)

Most várjuk a kistesót, és amikor a nevekről beszélgettünk tettem egy megjegyzést, hogy úgyis én leszek ott, tőlem fogják megkérdezni, mi legyen a neve. Erre "felháborodva" közölte, hogy ő is ott lesz. :)

Nyugi, van remény. ;)

25 hkm

Nálunk sem lesz bent Párom, egyrészt nem bántam volna, másrészt abszolút nem neheztelek és igazából a szülést magát úgyis amolyan "női" dolognak tartom...

Párszor szóba került a várandósság első felében, mondtam, hogy a szülésfelkészítő keretén belül ő is bejöhet megnézni a helyiségeket úgy, hogy "nincs eksön". De mondta: Sajnos, benne semmi kétség nincsen, ő se így, se úgy nem szeretné látni! (Kicsit tart mindenféle orvosos dolgoktól, bár nem kifejezetten undorodik a vértől stb. Azt hozta fel példának, amikor nagyszülőjét kellett ápolni, és bátyja erre hajlandó és képes volt - fürdetés, tisztázás stb. - de ő ezt sosem tudta volna megcsinálni.)

Jobbnak látom én is, ha nem jön be, amennyiben egy pici ellenérzés is van benne - kényszeríteni pedig sosem tudnám ill. semmi értelmét nem látnám.

28. hkm