Miért nem evidens az emberek számára, hogy nem állítunk be egy frissen szült nőhöz és egy újszülötthöz rögtön a kórházból való hazatérés után? Tényleg ennyire nem nyilvánvaló, hogy ez mennyire alkalmatlan pillanat, és mennyire zavaró?
Az ihlette a kérdést, hogy másfél héten belül szülök, és már nem tudom hányadik rokon, ismerős, barát kezdte itt el nekem bejelenteni, hogy akkor ő aznap, mikor a kórházból hazaérünk, vagy másnap jönne látogatni. Nagyon kedvesen, finoman mondtam meg mindegyiknek, hogy aranyosak, hogy érdeklődnek és aggódnak, de várjunk ezzel inkább egy pár hetet, míg kialakul valami rendszer, első baba, azt se fogom tudni valószínűleg, hogy merre vagyok arccal előre. Ráadásul császáros leszek, erősen kérdéses, hogy mennyire fogok tudni itt ugrálni (bár ez sima szülésnél is kérdéses). Hát, iszonyatosan döbbenten és sértődötten néznek, némi egyértelmű éllel válaszolják, hogy "bocsánat, a világért se akarunk zavarni"... Pedig azt nem is említem, hogy hármasban is jó volna lenni egy kicsit azért.
Most tényleg én vagyok túl hisztis, hogy nem akarom, hogy már az első héten mindenki ott tolongjon? Félreértés ne essék, nem zárok ki mindenkit, a szüleim, férjem szülei, sőt, a nagyszüleink is jöhetnek, megnézhetik a babát stb., de nem gondolom, hogy az 56. unokatesónak, nagynéninek és a haveroknak is itt a helyük ilyenkor. Ők viszont valamiért evidensnek tartják, hogy azonnal ide kell csődülni mindenkinek. Nekem ez annyira furcsa, számomra teljesen logikus volt mindig is, hogy ilyenkor pár hétig nem illik zavarni senkit. Én gondolom rosszul és én vagyok antiszociális?
Ha az nap nem is, de másnap már jöhetnek a közeli rokonok. Igaz, nem egyszerre. Sőt jó, ha az anyukád,anyósod ott van segíteni, hogy te tudj pihenni. Hármasban még lehettek együtt a következő években. Ilyenkor még sok pihenésre van szükséged, és kell valaki, aki elvégzi a háztartási munkákat helyetted.
A távoli rokonok jöjjenek majd később.
Nem tudom, baratnomet én külön kérdeztem hogy mikor latogathatom meg őket..
távoli rokonok.. nem hiszem, hogy mindenkinek azonnal kellene mennie.. főleg ha olyan távoli rokonok, hogy évente kétszer max látod őket egyébként.
Ha olyan ismerősök akikkel azért rendszeresen tartod a kapcsolatot, pár napon belül szerintem lehet.
közeli rokonok pedig ugye más kérdés, egyetértek.
Én se értem, hogy ezen mit kell megsértődni.. A nővéreimet még a kórházban meglátogattam, a szülők is. Aztán mikor hazamentek, akkor tudtam, hogy a szüleink meglátogatják őket még másnap, de én nem akartam odatolakodni, mert gondoltam elegen lesznek +4 szülővel(újdonsült nagyszülők).. És ezt úgy, hogy a testvérük vagyok!! Még így sem akartam odatolakodni.
Aztán ebből az lett, hogy az egyik testvérem élt ezzel és mondta, hogy nem bánná ha kicsit később mennék, én pedig nem problémáztam rajta, hisz én is így gondoltam. Másik nővéremnek meg segítettem hazamenni a kórházból, tök jó volt neki meg a sógoromnak, hogy ott voltam és tudtam segíteni. És ráadásul az első otthon töltött hétvégéjükön, beleértve az első estét is, én ott aludtam náluk. Kérdeztem, hogy biztos? Ne menjek inkább haza? De nem, ők szerették volna ha maradok(már ha nekem nem baj..).
A barátoknak mi egy sms-ben gratuláltunk, nem is akartuk őket még telefonban zargatni. Mondtuk, hogy ha alkalmas lesz, akkor szóljanak és már ugrunk is hozzájuk látogatni. A legtöbb barátunkhoz olyan 2-3 hónap után mentünk.
Szerintem nem vagy hisztis, azokkal van a baj, akik ezen megsértődnek.
Mikor szültem, a kórházban többen meglátogattak (családtag, barát, ismerős), azonban hazaérkezésünk másnapján csak édesapám jött el, 2-3 nappal később pedig anyósék (messzebb laknak). Sokan telefonon érdeklődtek már a kórházban töltött napok alatt is, de frissen odatolakodni senki nem akart. A gyerkőc 2 hetes korától fordult elő, hogy bejött 1-1 közeli ismerős (kis településen lakunk, gyakran jönnek páromhoz), de csak azért, mert behívtuk őket. Közeli munkatársaim a baba 6 hetes korában látogattak meg, mivel nagyon jóban vagyunk és jeleztem, hogy szívesen látjuk őket (tudtam, hogy tűkön ülnek:)).
Császárral szültem, de szerencsére nagyon gyorsan felépültem és kifejezetten örültem a társaságnak, azonban nem mindenki ilyen és ezt tiszteletben kell tartani.
Köszönöm a válaszokat. Ezek szerint nem csak én érzem úgy, hogy marhára nem vágyom senkire, csak a férjemre és a babára az első napokban. A szüleink nyilván más téma, őket szívesen látom bármikor.
Szerencsére a férjem is így gondolja, ahogy én, így nem fordulhat elő, hogy meglepetés gyanánt ezren tolonganak majd a házunkban, amikor hazaérünk, elintézi, hogy nyugalom legyen. Csak teljesen értetlenül állok a sértődések előtt, nekem világ életemben logikus volt, hogy ilyenkor nem zavarjuk a másikat. A legjobb barátnőmmel is úgy csináltam, hogy mondtam neki, hogy szóljon, ha úgy érzi, már egyenesben vannak a dolgok, és szívesen fogad. Szólt, én addig vártam nyugiban. Nem tudom ez más embereknek miért nem megy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!