Gyermekvállalásnál számonkérhető lenne ez a közeli rokonokon?
Van egy súlyosan fogyatékos féltesóm. Nem tudtam róla. A betegségére való hajlam öröklődik. Úgy néz ki, a gyerekem is érintett. Már 2 éve találgatják az orvosok, mi lehet a gond, mert nem teljesen egyértelmű. Mindig azt mondtam, nincs a családban semmilyen betegség, pedig ez volt mindenhol az első kérdés.
Ha tudom, hogy valószínű, hogy a jövendőbeli gyermekem súlyosan sérült lehet, nem vállalok gyereket, nem kockáztatok, pláne nem egyedül. Tudom, akárkinek lehet akármilyen gyermeke, de ha nagyobb az esély jóval, mint az átlag, nem kockáztattam volna, ez teljesen biztos.
A fogantatása előtt már tudtak a betegségről, senki nem szólt semmit.
Én úgy érzem, kötelességük lett volna szólni, legszívesebben feldarabolnám őket, hogy a hülyeségük miatt születhetett egy egyedülálló nőnek önmagát talán soha ellátni nem tudó gyereke, aki élete során segítségre fog szorulni. Hát hogy éljek én addig, mint ő, hogy segítsem? Arról nem is beszélve, hogy születése óta tudták, hogy sorra járjuk az orvosokat, a gyerekem lemaradt a korai fejlesztésről az ostobaságuk miatt.
Egyikük doktor, a másikuk hamarosan doktorál szerintük, mivel nem lehet tudni, hogy a féltesóm melyik szülőjétől örökölhette a betegséget, nem volt veszély. Hol van itt a józan ész?
Ti mit tennétek a helyemben?
Most azon gondolkozok, hogy minden kapcsolatot megszakítok velük, és elküldöm őket a francba előtte. Az egyik raadásul közölte is, hogy sajnálja, hogy elmondta, mert csak felhúztam magam. Ember az ilyen? Milyen fontossági sorrendje van ennek?
Szerencsére csak enyhén érintett a gyermekem, (legalábbis egyelőre úgy néz ki), most majd biztosan könnyebb lesz eldönteni, hogy tudják, mit vizsgáljanak.
Járhattunk volna sokkal rosszabbul is, olyan rosszul, ahogy nem kellene embereknek születnie. (Most olyan bölcsibe jár, ahol szegregált és integrált oktatás is folyik, úgyhogy van rálátásom valamennyire. Ha úgy járunk, abba beleroppantam volna.)
Úgy érzem az elhallgatott információ miatt kárpótlást érdemlek, bosszúállás párti vagyok, átverve érzem magam és azt szeretném, ha felfognák, mennyire súlyos dolgot tettek.
/elnézést azoktól, akik szerint a sérült gyerek ajándék, de nem értünk egyet, szerintem ilyenfajta ajándék senki kívánságlistáján nem szerepel, persze néha azért örömet is okoz/
Igazából leginkább csak ki akartam írni magamból, mert egy csomó idióta reakciót kaptam a barátaimtól, érdekel, mások hogy látják.
válasza: válasza: válasza:Elhiszem, hogy nem jó a kapcsolatod édesapáddal, mert elhagyott, de biztosan nem azért titkolták a féltestvéred létezését és állapotát, hogy veled kiszúrjanak. Nem tudom milyen a kapcsolatotok, de el tudom képzelni, hogy egyszer kijelentetted, hogy nem szeretnél az új családjáról egy szót sem hallani, ő pedig ezt tiszteletben tartotta.
Az én testvéremnek izomsorvadása van, anyukám otthon van vele, és sok programra azt mondta, hogy nekik nem lehet tesóm miatt, de egyre több a lehetőség a sérülteknek és családjuknak. Voltunk már együtt szállodában és tengerparti nyaraláson is. Már nem velük élek, de sokat kirándulnak. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nincs vége az életednek, nem kell begubózni.
Viszont a félelmed megértem, hogy mi lesz, ha te nem leszel. Ha nincs egy rokon sem, akire rábízd, akkor érdemes nyitni neki egy számlát, és egy jó intézetet keresni neki, ha te már nem leszel.
válasza: válasza:Hű.. Szépen és baromi elrettentően megfogalmaztad a kemény tényeket egy beteg gyerekkel és leoltottál mindenkit, akiben nem találtál erre partnert. Csakhogy hiába tudod alaposan, szóról szóra leírni, hogy miért lesz olyan nagyon sz*r innentől mindkettőtök élete, akkor is az lesz. És később nagyon szégyellni fogod magad ezért. Kin akarsz bosszút állni? A természeten? A géneken? A rokonaidon? Te már bebizonyítottad, hogy ők a hibásak, vagy csak Apád? Amint látod Te is egészségesen születtél, semmire sincs garancia. Nem kockáztattál volna? Nehezen hiszem el a hozzászólásaid alapján. Megértem a félelmeidet és elkeseredettségedet, de az egész stílusodat ezzel a témával kapcsolatban, nem. Ráadásul az sem biztos, ha jól értem, hogy valóban ilyen élet vár rátok, mint amit Te ide lefestettél, inkább csak magadat hergeled. Nyugodj meg és próbálj bízni és hinni a jóban, próbálj meg jóban lenni saját magaddal és a gondolataiddal, ha a családoddal és párjaiddal nem sikerült és talán jobbra fordul minden. De amíg így állsz hozzá, tuti nem fog.
"Szeretném, ha felfognák, hogy milyen súlyos dolgot tettek." Ezt nem gondolhatod komolyan.
Ja kicsit jobb.
Egyébként csak a 75 és a 67 százalékos zavar. Ez nem elhiszem-nem hiszem kérdése, az is lényegtelen, hogy barátkoznának e velem, vagy hogy ők így ismeretlenül mit feltételeztek volna, ha ez meg az történik.
Azt akartam tudni, hogy más mit szólna, ha ez vele történne, hogy ez a helyzet egyáltalán megtörténik.
Fogalmam sincs, kinek az életéről beszélnek amúgy, apa nem hagyott el, megcsalta anyát, és besikerült egy szerelembaba. Tartjuk a kapcsolatot, amennyire tőle telik, de amikor az egyetemet kezdtem, lazultak a dolgok. Kb 2-3 éve gyakrabban látjuk, de nyilván sosem jeleskedett apaként, nincs szoros apalánya kapcsolat, de segítjük egymást. Illetve eddig így gondoltam.
A féltesónk évente párszor látja. Egy 3. nővel él most apa, ott nincs gyerek.
Mióta unoka van, gyakran átjár ide.
A féltesóm létezése is titok volt, amit csak mi nem tudtunk, apa egész rokonsága tudta, akikkel gyakran beszélek és olyan jó a kapcsolatunk, hogy pl tudok a félrelépéseikről, de ezt bezzeg titkolták.
Az, hogy olyan családokban is születik sérült gyerek, ahol szinte semmi esély nem volt rá, mittudomén kevesebb, mint 1 százalék, az pech. Nálunk közeli rokon sérült, mittudomén mondjuk 20%esélye volt.
Egész más úgy roulettezni, hogy 5ből egy esetben születhet sérült gyerek vagy 100ból alig egy esetben.
Nem fogadtam volna az első esetre semmiképp.
válasza:Miért nem érzi itt senki, hogy más úgy gyereket vállalni, hogy nagyobb eséllyel lesz sérült, mint az, hogy kisebbel?
Ezért igenis felelősséggel tartozik az, aki tud róla. Én is természetesen, de rákérdeztem anno, mert az egyik unokatesóm volt pszichiátrián, és nem tudtam miért. Persze azért, mert az apja felakasztotta magát, és emiatt kicsit megzuhant. Aztán akkor is beszéltünk róla, mikor az első vizsgálatról jöttünk, elmeséltem, hogy kérdezték, mondtam is, hogy nemet mondtam.
Minden alkalommal mikor az aktuális helyzetről beszéltem velük, kizártuk az öröklődést, és senki nem mondta, hogy héjj ne zárd ki, hiszen van egy féltesód, aki súlyosan sérült nagyon hasonló tünetekkel, és a betegségénél megfigyelhető a családon belüli halmozódás.
Ehelyett minden mást mondtak, ami nem illett a képbe.
Nem lehet véletlen, egy viszonylag ritka betegség előfordul egy család 2 tagjában is.
Ez nem ugyanaz, mint a nem tudjuk miért lett. Itt mindenki tudja, miért lett, és megelőzhető lett volna.
Amúgy kevésbé érintettként is súlyosan fogyatékos segítségre szoruló, de nem folyik a nyál a szájából és nem bambul magaelé, mint egy zombi, pár ön és közveszélyes dühkitörés között. Ezt is kaphattuk volna.
válasza:Bocsi, de nekem úgy tűnik, h bánod h megtartotttad a gyerekedet, egyedülállóként.
Most van indokod h ha szóltak volba, nem vállalsz gyereket stb.
Ha neked így jó, tombold ku magad. Szakíts meg minden kapcsolatot a családdal.
Aztán gyere visdza sírni h milyen sz@r nektek, mert fogyatékos a gyerek és nincs segítséged. Meg h a szemetek nem állnak veled szóba.
válasza:Huha. Engem lepontoztok, kiakadnek a helyedben. Mennyi idos a gyermeked? Jogos a kiakadasod, ha ok tudtak, hogy orokolheto a betegseg. Lehet, en se allnek szoba veluk egy darabig. Es megertem, hogy fel vagy haborodva. Tisztelem, akik egy serult gyermeket alazattal tudnak nevelni.
De azert biztosan lesz parod meg, es igen, sok serult gyereket latok ma mar barhol, nem bujkalnak vele. De ertem, amit irsz. Kitartast neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!