Gyermekvállalásnál (tervezésnél) éreztetek így?

Kedves Kérdező!

Más is érez így.Nekünk most van útban az első,28 hetes vagyok,és nálunk már most felvetődött a kistesó, abból adódóan, hogy már 40 leszek mire megszületik.És igen én is elgondolkoztam ezeken amiket írsz.Sőt bűntudatom volt.

Mert pl nálunk vagy jön nagyon hamar a másik vagy nem lesz.

Szerintem a testvér a legjobb dolog a világon.

Persze mindenkiben vannak kétségek, félelmek, de én teljesen biztos voltam benne hogy akarok kis tesót, így nem volt ellenérv az, hogy pár évig megint pelenkázni, éjszakázni kell. Ezt be kell vállalni, valamit valamiért.

Nálunk csak az volt a dilemma h mekkora korkülönbség legyen.

Végül 2,5 év lett a korkülönbség, nem mentem vissza dolgozni a két gyerek között.

En mindezt ugy erzem, hogy mar uton a teso. Szaranyasagban nyertem :-)

Amugy nalam is iszonyu hullamzo es olyan hullamvolgyeket elek meg emiatt, hogy az valami elkepeszto. Nalunk 26 honap lesz a korkulonbseg, egy igazi nyugibabat kaptunk elsore, semmi komolyabb fennakadas nem volt, megis felrk az elso par honaptol a tesoval. Folyton az kavarog bennem, hogy masodjara nem lehet ilyen mazlink, mint elsore.

Az erzeseid termeszetesek es erthetoek. Nem is biztos, hogy ez valaha valtozni fog benned. Szerintem kifejezetten dicseretes, hogy tisztaban vagy a korlataiddal. Biztos vagyok benne, akarhogy dontesz, jol dontesz.

Szinte teljesen így érzek én is! Hol erre dőlök, hol pedig amarra:)

Hol akarom, hogy pedig nem! Nekem 2 éves lesz a kislányom. Úgyhogy, köszi a kérdést,figyelni fogom:)

És bocsi, hogy nem tudtam rendes választ adni!

4-es vagyok!

A legnagyobb félelmem feladni a mostani jó kis 3-as csapatot:) A kedvesem a lányom és én !

Félek, hogy nem jut annyi figyelem,türelem a kislányomra!Félek, hogy akaratlanul is mindig a második marad! A jól megszokott,jól kialakított napirendet is félek feladni. 2 kicsivel minden sokkal nehezebb,bonyolultabb lesz szerintem! A terhességet sem tudom, hogy bírnám pedig imádtam..

Szüléssel sem volt semmi gond.

A kislányom nagyon anyás-apás,nagyon kell neki a figyelem. Nem az a sarokban egyedül is jól eljátszó típus. Emiatt is aggódom. hogy fogok én szoptatni,pelenkázni ringatni, büfiztetni egy picit miközben a kislány csimpaszkodik a nyakamba?!

Millió egy dolgot tudnék még sorolni, de ez is elég sok igy egyszerre :)

De...

Én nagyon szeretnék egy testvért a lányomnak! Mindennél jobban, nem nagy korkülönbséggel.

Nagyon szeretnék 2 gyerekes anya lenni.

Szeretném újra átélni a terhességet, szülést.

Egyszerűen imádnám látni azt, és alig várom, hogy együtt játszanak,bohóckodnak,huncutkodnak. Ahogy összebújnak vagy épp összekapnak:) Ami kell s tesz egy testvérpár..:)

Anyagilag mi is megtehetnénk. De szerettem és szeretnék elkezdeni egy tanfolyamot. Ami nem olcsó és hát... Persze a kicsi születése után vagy közben is véghez tudnám vinni.Tehát ez nem lehet kifogás.

Ami miatt sokat agyalok mert most, hogy a kicsi 2 éves lesz(decemberben) úgy érzem kicsit én is szabadabb lettem. Megint kössem le magam?! Tudom,nem maradnak örökké picik...

Miközben ezeket leírtam neked kicsit mintha arra jönnék rá, hogy ez mind mind csak kifogás-keresés:)

A spirálomat igazából én 2 hete vetettem le mert méhgyulladást okozott korábban és kellemetlen volt,éreztem, hogy fent van,holott nem szabadna.Tehát a pálya szabad lenne,ha én rábólintanék. A párom már rég mondja, hogy felőle jöhet bármikor.

Én is nagy dilemmába vagyok!

Érdekes, az első gyermekem születése elött nem agyaltam ennyit mint a "másodikon". Ezt valahogy jobban átrágom.. Pedig én tudom, hogy szeretném..Mit vacilálok itt én?!akkor..

A nagy korkülönbség nekem nem jön be. Ráadásul azok a szülők akikkel ezzel kapcsiban én beszéltem mind lebeszéltek a nagy korkülönbségről..

Én 25 éves lettem nemrég, tehát lekésve nem vagyok,de ha azt szeretném, hogy a "kicsik" összejöjjenek s együtt nőjenek fel akkor nagyon gyorsan döntenem kell!!

Ne haragudj, hogy hosszú lett.. De jó volt kiírnom... Remélem mind a ketten meghozzuk a számunkra legjobb döntést! :)

"Kicsit úgy érzem, hogy az eddig kialakult életünket féltem. Most minden annyira jó. " Pont így érzek én is. Van egy 2 éves kisfiam, kerek vele a világ, nagyon boldogok vagyunk, inkább azt írom, hogy sosem voltunk még ilyen boldogok az életben. :) A kisfiam okos, huncut, bájos, egy szóval főnyeremény. Sokszor rám tör a vágy egy kisbaba iránt, most is épp azon járt az eszem, de vannak kétségeim. Nálunk az a helyzet, hogy apa az, aki nem annyira szeretné. Benne sokkal több a kétely. Összeszokott banda lettünk, és nem szívesen hagyna fel ezzel a kényelmessé vált élettel. Meg a dologhoz az is hozzátartozik, hogy neki van egy gyereke az előző házasságából. A gyermekemet mindennél jobban akartam, terveztem. Minden tökéletesen alakult, a fogantatásától kezdve. A szülés is egy csoda volt, a csecsemős korszakot is zökkenőmentesen vettük. Őrületes mázlista vagyok. Minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. Kicsit félek, hogy a második terhességemnél meglesz a böjtje. Ez a gondolat kissé visszatart. De ha arra gondolok, milyen csodálatos lesz a két gyermekemet együtt látni játszani, mindig elhatalmasodik felettem a vágy. :)

Tényleg jó látni, hogy nem csak bennem vannak kételyek.