Miért elítélendő, hogy fiatalon szeretnék gyereket szülni?

Nem tudom mennyire jó ötlet most ezt ide leírni... de eléggé zavaró már, hogy nem vállalhatom fel amit akarok! Mert akkor rögtön jön az okoskodás, azonnal le vagyok szólva és elküldenek a pi'be, hogy mit akarok én. Kicsit jól esne kiírni magamból.

12-13 éves lehettem amikor elkezdett foglalkoztatni a gyerek téma és az anyaság, persze nagyon amatőr módon hiszen azt sem tudtam teljesen, hogy mi micsoda... ahogy nőttem úgy erősödött bennem a dolog és olyan 15 éves koromra tisztában lettem a dolgokkal, alig vártam, hogy idősebb legyek és legyen kivel gyereket vállalni. Akkor még nem mondtam senkinek, hiszen azt gondoltam lehet csak fellángolás vagy megváltozik ez de egyre idősebb vagyok és egyre csak erősödik bennem a vágy. Áprilisban 20 éves lettem. 16 éves korom óta van barátom akivel közösen szeretnénk gyereket vállalni. Ő most lett 31 éves. Igen, köszönjük szépen, nagyon jól megvagyunk!!! Ő már "apakorban" van, felelősségteljes és tele van szeretettel. Nekem mindenképp apatípusnak tűnik, talán ezért is választottuk egymást tudat alatt, hiszen véletlen folytán ismerkedtünk meg de azonnal úgymond egymásba szerettünk.

Ő már évek óta mondogatja a kisbabát de én még túl fiatalnak tartottam magam, mindig halasztgattam de úgy érzem megértem rá. 8 hónapja lassan, hogy én is úgy döntöttem, hogy akkor vágjunk bele! Nos azóta is csak a próbálkozás megy hónapról hónapra.

Konkrétan senkinek nem mondtam még el, hogy próbálkozunk (csak fórumozni szoktam, esetleg más oldalakon írok) de akinek mondtam már, hogy fiatalon szeretnék gyereket az mind lehurrogott. Például itt a neten is rögtön fogást keresnek rajtam. 17-18 éves koromban mikor írtam erről az volt, hogy előbb érettségizzek le, csináljak szakmát, dolgozzak stb. Ez már mind megvan, most már ez nem számít hanem várjak még plusz éveket ezért meg azért.

Én naiv vagyok, fiatal vagyok, tapasztalatlan vagyok és minden vagyok csak ember nem amiért fiatalon szeretnék szülni. Oké, 25 évesen se lennék öreg de ugyan miért fáj az idegen embereknek ha valaki már 20 évesen szeretné? Ráadásul tervezetten. Nem felelőtlenség miatt foganna az a gyerek és nem egy kunyhóba, instabil kapcsolatba.

Nyilván 20 évesen egy érettségivel és egy boltos szakmával nincsenek millióim és saját házam de én úgy gondolom, hogy azért vagyunk egy pár és azért vállalunk KÖZÖSEN gyereket, hogy ezeket megoldjuk. A páromnak van saját kertes háza, ott élünk de ettől függetlenül nekem is van saját kerestem. A hajam az égnek áll attól amikor azt írják, hogy ne vállaljak így gyereket mert ha szét megyünk akkor nem lesz hova mennem. Hogy lehet így hozzáállni az egészhez? Szép lenne ha gyűjtögetnék saját házra mert mi van ha szétmegyünk... nálam ez nem elővigyázatosság hanem bizalmatlanság. Nyilván benne van a pakliban de szerintem nem erre kell alapozni. Kíváncsi vagyok, hogy akik ezt mondják, azok közül hánynak van plusz saját lakása vagy megtakarítása külön erre a dologra. Vagy pedig a férfi kerül az utcára? Én bízom a páromban annyira, hogy ha szét is megyünk nem fog utcára tenni se engem, se a leendő gyerekeinket.

Tehát észrevettem, hogy soha semmi nem jó ha kiderül a korom. Ha a páromé is, akkor végképp nem jó semmi.

Vajon mindenki ennyire tökéletes vagy mi a fene? Már nincsenek átlagos szülők átlagos élettel?