Miért elítélendő, ha valakinek a férje fontosabb, mint a gyereke?

Hú ez, így fura kérdés.

Èn híve vagyok annak(és nálunk így is müködik), hogy mindenki ugyan azon a szinten van. A priorítást nem egy személy kapja, hanem egy szituació adja.

Pl sokszor hallom, hogy csak a gyereknek egy túrorudi más nem kap, mert nem engedhetjük meg, de a gyereknek jár az.

Ezt elítélem, a gyerek is meg tud lenni túrorudi nélkül, inkább legyen mindenkinek kenyér.

Igen is van olyan szitu amikor a gyerek háttérbe szorul.

De apuka sem kap sört, ha nincsen pénz túrorudira.

De ez a beszédben is. Apuka éppen munkájáról beszél ,imkor a gyerek megjelenik és elkezd valamit mondani, akkor leintem, hogy most apa beszél. De ugyan ezt megteszem, ha a gyerek mesél fontosat és apa az ö apróságával közbe szól.

Az nem jó, ha fontosabb. Az egyensúlyt kell megtalálni.

Sok házasság pont azért megy tönkre a gyerek születése után, mert anyuka "elfelejti", hogy van egy férje is.

Az, hogy veszély esetén kit mentenék, ebben az összefüggésben hülyeség. Nyilván az ember a gyereket menti, merthogy apuka jó esetben tud magára vigyázni. De még ez is összetettebb ennél, a vészhelyzettől is függ.

Nagy vonalakban a #3-assal teljesen egyetértek.

Nem elítélendő szerintem. Nekem a 65. házassági évfordulójukat megélt nagyszüleim azt tanították, hogy a gyerek elmegy, tehát aki állandóságot akar, az ültessen diófát. Azaz a gyerekünk átutazó az életünkben, nem lesz velünk örökké, és nekünk ösztönöznünk is kell a szárnyait és az önálló életét.

Míg a házastársad egy életre szól.

Ez nem jelent érzelmileg más hőfokot, pusztán a dolgok valódi helyén kezelését.