Szerintetek mi a fontosabb? a nehézségeit nyomni vagy az álmait?

Én így első olvasatra azért a logopédiát mondanám, mert pl személy szerint én is ált. iskolában az egyik iskolaelső voltam a sportban, mégis jogász lettem végül, ahogyan az egyik barátnőm sorra járta az úszó ob-kat, sorra szerezte az érmeket, és végül ő is hobbiúszó, és jogász lett.

Tehát ezzel arra akarok utalni, hogy nagyon sok gyerek kiemelkedő valamilyen sportágban még iskolás korában, gyermekként, aztán igazán kiemelkedő sportoló, aki abból meg is tud élni, csak nagyon kevés lesz, a zöme "civil" pályára fog térni.

Az meg, hogy a diszlexiája kezelve legyen, egy esetlegesen nem sportoló jövője szempontjából nagyon fontos.

Bár az meg megint más kérdés, hogy a gyerek hogy reagálja le, hogy már nem mehet annyit edzésre, helyette fejlesztésen kell üljön, de szerintem - így ismeretlenül - az az ő érdeke...

hopp, most látom, hogy mit írtál még.

Általánosságban szerintem erre nem lehet válaszolni, teljesen gyerek/szituáció-, illetve attól függő, hogy az egyikben valóban annyira kiemelkedő, tehát reális az álom, és a másikban meg mennyire van lemaradva...

Attól függ, miről van szó. Mert mi van, ha felrakunk mindent egy lapra és mégsem fog megélni az álmaiból (vagy "csak" azért, mert totál nem piacképes, amit választott vagy mert még kicsi és meggondolja magát, vagy közbejön valami akadály) és mi van, ha olyasmiből van nehézsége, ami az élete más területeire is ki fog hatni (mondjuk egészség miatt gyógytorna). Persze pl. énekre nem fogom csak azért is járatni, ha nincs tehetsége és még utálja is, még ha fontosnak is tartom, hogy valamilyen szinten mindent legyen lehetősége megismerni.

De ha a diszlexia olyan, amit most lehet elcsípni, akkor inkább legyetek túl rajta. Nekem van diszlexiás felnőtt ismerősöm és azért tud kicsit ciki és bosszantó lenni, amikor munkájában félreír dolgokat - én persze tudom, hogy nem műveletlen, de az ügyfél nem. Ugyanakkor esetetekben (bár nem erre kértél véleményt:)) szerintem mivel ide és oda is járatod, azért nagyon nem lőhetsz mellé - mondjuk gyakorolhattok pluszban hétvégén.

Mindig a konkrét helyzetet kell nézni.

Pl. várhatóan hány hónapig, évig kéne logopédushoz járnia?

Mennyire mehet az eredményesség rovására, ha másfélszer annyi ideig jár logopédushoz, de kétharmad sűrűséggel (tehát összességében ugyanannyit találkozna a logopédussal)?

Lehetne-e olyan megoldást keresni, hogy mindkét helyre heti háromszor eljusson? Akár úgy, hogy a logopédust maszekban megfizetem, hogy a harmadik alkalom munkaidején kívül, pl. hétvégén legyen.

Mennyire reális, hogy a sportból meg fog élni a gyerek? (Tapasztalatom szerint ez nagyon keveseknek sikerül.)