Ilyen egy normális nagymama? Ti engednétek hozzá a gyereket?
Szerintem anyósom nem normális. 46 éves, fiatal kora óta motorozik, motorostalálkozókra, koncertekre jár. Rockzenét hallgat, motoros pólókat hord, mindenféle bőrcuccot, kiegészítőket. Amúgy nem buta nő, matekot tanít középiskolában.
Felőlem azt csinál, amit akar, csak akkor vehetne vissza, ha vele van a 3 éves lányom. De nem... Beülteti az oldalkocsiba, az udvaron motoroztatja, zenét hallgatnak, halálfejes pólót vett neki. A kicsi imádja, de engem a víz ver ki ettől a stílustól.
Kérdező, remélem még olvasod a hozzászólásokat. Én teljesen értem, h miről írsz, és egyáltalán nem hiszem, h kamu lenne a kérdés. A férjednek valoszinűleg tényleg esemény és élménydús gyerekkora volt, de hidd el hiányzott neki mindig is egy "klasszikus" anyuka. Valoszinűleg ezért választott téged, mert te ilyen vagy. Ő is vágyott a nyugira és a biztosnságra.
Mivel te a klasszikus családmodell szerint nevelkedtél, neked ez a normális, ami szintén érthető. Ebből következik, h furcsállod, h ilyen az anyós. Nem pogácsát és sütit süt, hanem motorozik.
A tanácsom: szereti a férjed azt a hátteret, amit te nyújtassz neki, de ez a háziasság nem egyenlő azzal, h ne legyen színes, változatos, pörgő, programdús az életetek. Igenis tegyél a kedvére és járjatok el pörögjetek, attól még te ugyanaz maradsz. Nem kell állandóan menni, találjátok meg a középutat, h az ő igényei is kilegyenek elégítve, de te se érezd soknak.
A gyerek szempontjából, pedig remek és igazi áldás, h van egy ilyen szuper nagymama. Itt nálad megtalálja a biztonságot, a klasszikus dolgokat, az állatkertet, a fagyizást stb., amit biztosan élvez, mert ez az ő szintje. De van egy szuper nagyija, aki fialal és az élet egy teljesen más aspektusát mutatja neki.
Nagyon szerencsés helyzetben vagy, csak nézd a jó oldalát mindennek, kicsit lazulj le, és légy elfogadobb, és minden rendben lesz.
Nekem semmi bajom,a motorosokkak, de hogy néz már ki, hogy nő és nagymama létére nem tud valami értelmesebb dologgal foglalkozni?
Te meg anya létedre nem tudsz a saját dolgoddal foglalkozni. Ennyi. Ha nem tetszik ne engedd oda a gyereket, de akkor se h ti akartok valamerre elmenni a férjeddel, meg semmiben ne kérd a segítségét se.
Nem hiszem hogy azzal amit csinál, árt a gyerekednek, sőt. Én is járok motorostalálkozóra dolgozni, nagyon sok a kisgyerek, és meg fog lepni, mindenki, egységesen vigyáz rájuk. Ott nincs enyém-tiéd, mindenki figyel hogy ne essen bajuk. Attól hogy te fiatalon szültél miért kéne neki 46 évesen otthonkát meg kendőt kötnie és a tűz mellett kötögetni? Csak mert szerinted ilyen egy nagymama? Gondolom a gyerek születése óta te is csak melegítőt hordasz, nem jársz fodrászhoz, kozmetikushoz és kikapcsolódni sem, ugye? Ha már szerinted a nagyszülőnek fel kell adnia az életét csak mert te gyereket pottyantottál 18-24 évesen.
Nem értitek a kérdést.
A kérdés valójában nem anyósról, hanem a férjről és a gyerekről szól. A kérdező látja a férjén, hogy ő annak idején őt választotta pontosan azért, mert ellentéte az anyjának. Míg az anyja egy pörgős, belevaló, vagány, önbizalommal teli ember, addig a kérdező az a biztonságos háziasszony típus, aki a társadalmilag berögződött szerepekben érzi jól magát. Ezzel nincs is gond, nem kell egyformának lennünk.
Ami igazából zavarja a kérdezőt, azaz, hogy most a férje is rájött, hogy neki mégse a kérdező-féle biztonság és otthonülősdi kell, több programot, több színt akar. Lehet, továbbra sem annyit, mint amennyit gyerekkorában az anyjától kapott, de mindenképp többet, mint amit most a kérdező biztosít. S ha ez nem lenne elég árulás, még a 3 éves lánya is imádja a nagyit és a vele töltött időt, amit a kérdező akaratlanul is úgy érez, hogy a nagyi személyisége győzött az övé felett.
Egyszerűen arról van szó, hogy ő hiába teszi meg mindazt, ami szerinte őt jó feleséggé és családanyává teszi, ez láthatóan nem elég és nem kizárólagos a szűk családnak (férj és gyerek). Amiből nem lenne gond, ha a kérdező nem küzdene önbizalomhiánnyal, s nem élné meg úgy, hogy csatát vesztett a "menő" anyóssal szemben, így most rá vetíti ki az elkeseredettségét.
Kedves Kérdező!
Ülj le a férjeddel és mondd el neki, hogy mi zavar. Mondd el a bizonytalanságaidat, félelmeidet, oszd meg vele, hogy rettegsz attól, hogy nem vagy elég jó sem neki, sem a kislányodnak. Ezen minden szülőnek át kell lendülni, hogy rájön, a gyermekét nem csak ő vagy a hozzá hasonlók tudják megnevettetni és boldoggá tenni. Nehéz, de ezen mindenkinek túl kell lendülni.
A férjeddel pedig meg kell egyeznetek, hogy hogyan hozzátok egyensúlyba az ő és a te igényeidet, mindkettőtöknek engedni kell, kompromisszumot találni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!