Hogyan kezelnétek ezt a szomszédot?

valóban nem a néni a probléma, hanem a hiszti.

azt nem értem, hogy ha ennyire nem akar fürdeni, akkor minek a fél óra fürdésidő. be a vízbe, leöblíted, ki a vízből, 3 perc. vagy ugyanez zuhannyal. ennyit bmelyik szomszéd kibír.

nálunk is volt ruhában fürdés, meg olyan is, hogy "feladtam", hja, aki nem akar fürdeni, koszosan, büdösen fekszik le... és kihúztam a dugót. fél percen belül ott toporgott a fürdőszobában, hogy vetkőzzünk.

de persze akkor sincs semmi, ha néhanapján rendeztek "kosznapot". ez jó buli, még ha csak olyankor is engedélyezem a gyereknek, amikor mondjuk rossz idő miatt hétvégén egyáltalán nem tudunk kimenni a lakásból.

nekünk is volt anno összetűzés az alsó szomszéddal. 2-3 évesen a gyerek komolyan elhitte, hogy ő tűzoltó, és képes volt egész délután rohangálni a lakásban le-föl, bútorokra és -ról ugrálni, stb mert ment tüzet oltani. a szomszéd ugyan már úgy panaszkodott fűnek fának, hogy ez késő estig megy, pedig itt szigorúan 8kor fürdés van, f9kor már esti mesét olvasok.

na, szóval végül amikor beszólt a szomszéd, hogy nem tudnak pihenni a gyerektől, és csináljak vele valamit, akkor én megkértem szépen, hogy ne dohányozzon a lakásban, mert a szellőzőn keresztül mi is élvezzük a szagát változóan, mikor, melyik helyiségben, pontosan tudjuk ebből pl, hogy mikor ül be c@rni, stb... többször nem panaszkodott.

Ha jól értelmezem a 18-as szavait, akkor egyetértek vele. Sok családban annyira szembetűnő, hogy a gyerek csak dísznek van. Mihelyst megcsillantaná a gyermek a saját akaratát, esetleg a személyiségfejlődés szempontjából elengedhetetlen dackorszakba lépne, rögtön jönnek a "neveld meg a gyereked" tanácsok. És ha figyelmesen elolvassuk ezeket a tanácsokat, az jön át belőlük, hogy a gyereknek kuss, mit hőbörög, mekkora neveletlen kis pimasz, mindegy is, akarata ellenére öntsd nyakon hideg vízzel, zúdítsd rá a zuhanyt akkor is, ha egyébként szeret pancsolni csak azért, mert lakik a szomszédban egy olyan öreg néni, aki rég elfelejtette, hogy az ő gyerekei is voltak dackorszakosak (persze, a néni emlékezetében biztosan úgy él, hogy neki angyal gyermekei voltak, akik sosem verték a földhöz magukat).

A szülők (itt is a többség) azt felejtik el, hogy gyermekről van szó, nem kis felnőttről. Tudom, nagyon okosak tudnak lenni, sok mindent megértenek. De például olyan tulajdonságok, mint empátia, türelem, majd csak idővel alakulnak ki. Egy 2,5 évesnek még lövése sincs arról, hogy alattuk a néni kiborul minden sikíozásától. Ha felfogná és megértené, nyilván nem hangoskodna. Ha ezt a gyermeket, befenyíti a szülő (pl.a hidegvizes módszerrel), nem mélyül el a szabály, nem fogja érteni, miért kell kussban lennie, csak félni fog a következményektől. Szuper! Meg is van a parancskövető, önálló gondolkodásra alkalmatlan kisfelnőtt!

Sokakban nulla tisztelet van a gyerekükkel szemben.

Nem azt mondom, hogy rá kell hagyni a dolgokat a gyerekre. Tegnap a 4 éves fiam másik tányérból akarta enni a pörköltet, mint amibe szedtem, és dühében leszórt egy adag ételt a földre. Nem pofoztam meg, viszont nagyon leteremtettem, és addig nem kelhetett föl a földről és nem ülhetett az asztalhoz, amíg mind az utolsó szem húst és tésztát föl nem szedte, és föl nem törölte a járólapot. De gyerekből van, szerintem még az ilyen hevesség is elfogadható egy ilyen korú gyermektől, főleg ha egyébként is temperamentumosabb fajta.

Őszintén? Melyikünk képes minden helyzetben a legmegfelelőbben viselkedni? Mindenki,a saját temperamentumának megfelelően kiadja a fáradt gőzt. Van, aki tányért dobál, van, aki káromkodik, van, aki sírva fakad, van, aki befordul, van, aki ökölbe szorítja a kezét. Nem robotok vagyunk. Miért nem lehet a gyereket önmagához viszonyítva nézni, nem a másik gyerekhez, aki lehet, hogy egy sokkal nyugodtabb típus, és nem hisztizik.

A fiaü sokat hisztizett 2 évesen, a most 2 éves kislányom szinte alig.

"Van egy két és fél éves kisfiunk, elismerem, hogy óriási hisztiket tud levágni, nagyon határozott egyéniség, nála tényleg földön fetrengős hisztikben nyilvánul meg a dackorszak, így reagál ha valamit nem engedünk amit nagyon szeretne, de mégsem engedhetünk meg mindent csak úgy a békesség kedvéért, muszáj vele harcba szállni naponta többször is, ez van, nem akarok kis zsarnokot nevelni belőle."

Naponta többször is, az nekem mindennapos.

Kérdező! 25-ös vagyok.

Komolyan, kezd nagyon abszurd lenni, ahogy a sok okos szülő megpróbálja beléd beszélni, hogy valami nagyon nem stimmel a 2,5 éves dacos gyerkőcöddel. Pedig pont úgy viselkedik, mint egy nagyon határozott, temperamentumos, egyébként dackorszakos fiúgyerek. Itt a gyk-n mindenki gyereke egy angyal, sosem verte magát a földhöz hisztizve, ezek az anyukák tudják, hogyan kell megnevelni a gyereket (lásd öntsük nyakon hideg vízzel vagy ültessük ruhástul a kádba). Csak el tudom képzelni, hogy mit össze toporzékolna ez a sok okos anyuka, ha jönne egy náluk 2x magasabb és 8x nehezebb lény, aki felkapná őket, és akaratuk ellenére kivenné a kezükből a tárgyat, amivel foglalkoztak, levetkőztetné őket, és dugná be őket a kádba (és ha ellenkeznének, még kapnának is egy hidegzuhanyt a nyakukba).

Tökre érthető, hogy a gyerekednek nincs kedve otthagyni a játékot, amivel elmélyülten játszik. És az üvöltős hiszti sem meglepő. Próbáltad már, hogy hagysz elég időt neki lezárni a fejében a kis játékot? Mondogatod neki mondjuk 5 percenként, hogy lassan be kell fejezni? Hogy fel tudjon rá készülni?

Vagy ahogy az oviban a fiamék pakolnak. Amikor véget ér a játékidő, az óvó néni elkezdi énekelni a lóg a lába, lóg a... című dalt, a gyerekek már hangosan éneklik vele, és együtt kizökkennek a játékból, és elpakolnak maguk után. Vagy például az én gyerekeim pancsi közben nézhetnek egy kis esti mesét. Egész nap nincs tévé, oviban, bölcsiben vannak, délután együtt játszunk, és este a kádból laptopon nézik az általuk kért mesét. Kb. Fél óra az egész.

Esetleg ajánld föl neki, hogy választhat egy mesét, és bent a fürdőben nézheti, ha nincs sírás.

És neveld érzéssel, és főleg tisztelettel a gyermeked. Pont nem az ilyen saját hülyeségüket gép módjára szajkózó emberekre van szükségük ennek az országnak, hanem önálló akarattal, gondolatokkal rendelkező integer személyekre. A befenyített, állandóan szabályok közé szorított gyernekből lesznek a bólogató jánosok. Ne ilyen felnőttet nevelj!

Alapból nem normális, hogy ennyire mindenért nyávog és üvölt a gyerek, én ITT kezdeném a probléma kivizsgáltatását.

Nem a szomszédnak ugranék, mert jogosan unja a napi szintű visítást, mert ti nem tudjátok kezelni ezt.

Egyébként, ha hisztizik, mehet a szobába, vagy kapja a nyakába a hideg vizet, pont.

Öcsémmel "sem tudtak mit kezdeni", még nyolc évesen is vonyított mindenért, míg egyszer szájon nem vágtam. Furcsa, velem soha többé nem rinyált, anyjával meg minden nap :D

Nem kell verni, egy szóval nem mondom, de egy másodperc alatt úgy felcs.szett, hogy az arcomba ordít két centiről, hogy reflexből jött a felképelés.

28 nagyon rosszul latod! Ha 25 ember gyereke nem hisztizik, akkor nem, nem normalis a napi fondhozvagom magam hiszteria. Te is ugy latom azok koze tartozol, akik a hisztit nem kezelik, mondvan "dackorszak, hatarozott gerekem van juhuu majd kinovi".

Csak epp ezeknek a szuloknek erdekes modon dacos kamaszuk van, dacos tinijuk van, dacos fiatal felnottjuk van.

MINDEN gyerek beprobalkozik a hisztivel. Csak epp aki veszi a faradtsagot, az megkeresi a modjat, hogy a leszoktassa. A tobbi meg ugy all hozza ahogy Te.....cinikusan "leszuperanyazza" azt, akinek SIKERULT kinevelni a hiszteriat a gyerekbol valami jo modszerrel.

Neked is ezt ajanlom, tudom nehezen mint azt mondani hogy minden anyuka hulye hiszen ez csak dackorszak, de nem.