Ha tizenévesen teherbe esnétek elvetetnétek vagy megtartanátok?

De mégis miért kell valakinek más szemétségéértn szenvedni? Ezt megtudhatom? Annak a gyereknek nincs hozzá jogahogy tönklre tegye mégjobban a példabeli lány életét.

Férfiként te semmit nem tapasztalhatsz a női létből. Ezért nem mérvadó a véleményed. Ez nem egy olyn dolog amit így lehet objektíven szemlélni. Erre az esetre nem igaz. Könnyű neked beszélni mert sosem erőszakolnak meg de legrosszab esetben sem leszel terhes tőle...

Amúgy meg arról hallottál hogy öröklés? Tudod az erőszakos, bűnöző hajlam öröklődik...

Ismered Móricz Zsigmond Tragédia c. elbeszélését? Generációkon végighúzódó, olyan szintű szegénységről és éhezésről szól, ami már az emberi gondolkodásmódot és magát az embert is teljesen eltorzítja. Egy Kis János nevű parasztember a főszereplője, akit meghív a földbirtokos az esküvőjére. Kis János még sohasem lakott jól, és eltervezi, hogy kieszi a gazdáját a vagyonából. A tragédia abból áll, hogy Jánosnak annyira össze van szűkülve a gyomra, hogy pár falat után jóllakik, de addig eszik, amíg belehal.

Vagy ismered az Árvácska c. regényt? Szintén Móricz-alkotás, és valószínűleg igaztörténet az alapja. Árvácska lelencgyerek, befogadják. Nem járhat iskolába, nincs ruhája, dolgoznia kell, csak a földről ehet, verik... és mindössze hat-hét éves.

A fentiekben hozott példákat arra a megjegyzésedre írtam, ami körülbelül így hangzott: "Régen is zsíroskenyér volt meg vajaskenyér, meg szegénység volt, mégis itt vagyunk." Ebből mindössze arra szeretnék rámutatni, hogy egy gyermek felnevelése nem csak abból áll, hogy odalökünk neki egy kis ennivalót. Mert ugye "minden embernek joga van az élethez." De ugyanígy, minden embernek a minőségi élethez is joga van. És a minőségi élethez, ebben a mai világban, az is hozzátartozik, hogy internet van, TV van, nyaralás van, különszoba van, legjobb pelenka meg rugdalózó van. Apa van és Anya van. Mert te a nők azon kötelességéről sokat írtál, miszerint meg kellene szülniük a gyermeket, bárhogyan foganjon is, a nőnek bármilyen életszakaszában, és azt utána fel kell nevelniük (vagy ha nem nekik, hát minimum örökbe kell adniuk, hogy mások felnevelhessék). De arról, hogy az apának milyen kötelességei vannak a gyerekkel szemben, nem. Mert te pl. az előzőekben taglalt megerőszakolt lány esetében csak azért, hogy az 5 hetes 7 mm-es "valamit" nehogy megöljék, azt a 7 mm-es "valamit" (amiből ugyebár később ember lesz) arra kárhoztatnád, hogy ne legyen apja. Mert az nem mindennapos, hogy a megerőszakolt lány hozzámenjen a megerőszakolójához, és az sem mindennapos, hogy ezt a 16 éves lányt aztán egy szőke herceg fehér lovon majd a gyerekével együtt egyszer csak el fogja fogadni, majd el fogja venni. És, mint azt mi, tájékozott és jogainkkal pontosan tisztában levő polgárok tudjuk, a gyermeknek anyához és apához is joga van, valamint joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. A fentiekben említett 16 éves lány, szellemi, anyagi és lelki okoknál fogva képtelen mindezeket a jogokat (persze önhibáján kívül) a gyermekének biztosítani. De vonatkoztassunk el ettől a korosztálytól: vannak ugyanígy harmincéves nők, akik olyan körülmények között élnek, ami nem alkalmas ezen jogok biztosítására. Akkor most szüljenek a bizonytalanságba egy gyereket? Itt nem arról van szó, hogy elkövetek-e egy (elméleti) "gyilkosságot", ha elmegyek abortuszra, hanem arról, hogy tönkreteszem-e annak a lénynek az életét, akiért felelősséget vállaltam? Itt nem csak egy biológiai folyamatról van szó, hanem egy társadalmi folyamatról is, a gyerek felneveléséről.

Térjünk át az örökbeadásra! Hiszen, mint láttuk, miután az anyára hárítottunk minden felelősséget, ami a gyermeket illeti, ő pedig képtelen megfelelően kielégíteni a gyermeke igényeit (pedig van annak a gyereknek apja is, aki ugyanúgy felelős a gyerekért, nem kevésbé és nem jobban.) Így hát, bedugja a gyereket egy intézetbe. Ott pedig máris megfosztottuk a családhoz való jogától, ami minden gyermek egyik legelemibb joga. Hivatásos szakgondozók nevelik a gyereket, akik ugyan mindent megpróbálnak megtenni azért, hogy az a csecsemő egészséges legyen, mégis számtalanszor hallhatjuk, hogy mennyire elmaradottak ezek a gyerekek, és minél tovább maradnak intézetben, annál inkább sérültté válnak. Egy ilyen embernél pedig nagyon kicsi az esélye annak, hogy "kutatóorvossá" válik, mert semmilyen támpontja nincs az életben. Ezek a fiatalok gyakran perifériára szorulnak, képtelenek egészséges párkapcsolatot és egyéb kapcsolatokat kialakítani, és sokaknak elhangzik a szájából ez a mondat: "Inkább ne születtem volna meg!" Akkor mi is a jobb: elkövetni egy "gyilkosságot" a gyermek azon "korában", amikor még sem idegrendszere, sem gondolatai, sem emlékei nincsenek, és megkímélni egy értelmetlen, fájdalommal teli élettől, vagy ilyen életre kárhoztatni, csak azért, mert joga van az élethez?

De, ne maradjon intézetben az a gyerek. Mondjuk örökbe fogadja Angelina Jolie és Brad Pitt, amire kb. akkora az esélye, mint nekem az ötöslottóra. Dehát sajnos nem ilyenekből áll az örökbefogadó szülők többsége. Mindegy, most örökbe fogadja Pitt és Jolie. Boldog, mindene megvan, és egyszer csak 16 éves korában közli vele egy jóakaró szomszéd, hogy ki is az ő igazi apukája. Gondolom, ezzel a tudattal élni remek. Én legalábbis elég nehezen dolgoznám föl ezt a hírt.

Hitler egyik tanácsadójának a fia a mai napig vezekel azért, amit az apja elkövetett. Sajnos nem tudom a nevét, de pap lett, és sosem alapított családot, nehogy az utódait tovább terhelje ezzel a tudattal.

De szakadjunk el a megerőszakolt lány esetétől, mert ez egy szélsőséges eset. Nagyanyámat az apja sosem vette a nevére, ami a harmincas években különösen megalázó dolog lehetett. Nagyanyám már idős asszony, de még mindig annak a terhét cipeli magával, hogy neki nem volt apja.

Ha nem tudok biztosítani a gyermekem számára mindent, ami az ő szellemi, lelki és testi fejlődéséhez szükséges, akkor az a legnagyobb felelőtlenség, ha megszülöm azt a gyereket, és ez a felelőtlenség a lehető legelítélendőbb. Sajnos napjainkban is vannak olyan néprétegek, akik felelőtlenül szülnek a nihilbe 8-9, vagy akár még több gyereket is. Pl. Afrikában a járványok, az éhínség és az AIDS melegágyába születik számtalan gyermek, akiknek az elhalálozási aránya nagyon magas. Csak ezeket a szülőket nem tudjuk felelősségre vonni, hiszen ők sincsenek tudatában annak, ami történik velük, vagy teljesen tájékozatlanok és tudatlanok, illetve olyan körülmények közt élnek, ahol a vizet és az élelmet sem tudják maguknak biztosítani, nem hogy a gumióvszert.

Senki se gondolja, hogy bármelyik nő önként és dalolva megy abortuszra, hiszen az anyai ösztön szörnyen erős. Minden nőnek nagyon nehéz a döntés. De inkább az abortusz, mint ez: [link] és ez: [link]

Az élethez nekik is meg volt a joguk. Csak lehetőségük nem volt rá.

"Mert te pl. az előzőekben taglalt megerőszakolt lány esetében csak azért, hogy az 5 hetes 7 mm-es "valamit" nehogy megöljék, azt a 7 mm-es "valamit" (amiből ugyebár később ember lesz) arra kárhoztatnád, hogy ne legyen apja."

Nem én kárhoztatnám arra. Azért, hogy nincs vér szerinti apja, a megerőszakoló a hibás. Különben is, az, hogy valakinek nincs apja nem ok arra, hogy ne születhessen meg.

"az sem mindennapos, hogy ezt a 16 éves lányt aztán egy szőke herceg fehér lovon majd a gyerekével együtt egyszer csak el fogja fogadni"

Nem minden napos, de nem tudhatjuk hogy ez így lesz-e. Ezért hagyni kell hogy megszülethessen a gyermek. Ugyanígy azt sem tudhatjuk, hogy milyen körülmények között fog felnőni. Lehet hogy az anyuka szegény, de mi van ha pl nyer a lottón? Mindezeket nem tudhatjuk, mert nem látunk a jövőbe.

"De vonatkoztassunk el ettől a korosztálytól: vannak ugyanígy harmincéves nők, akik olyan körülmények között élnek, ami nem alkalmas ezen jogok biztosítására. Akkor most szüljenek a bizonytalanságba egy gyereket?"

Igen, szüljenek! Ha úgy alakult hogy teherbe estek, ne vetessék el ők sem.

"...tönkreteszem-e annak a lénynek az életét, akiért felelősséget vállaltam?"

itt is csak azt mondom, nem tudhatjuk milyen élete lesz.

"Akkor mi is a jobb: elkövetni egy "gyilkosságot" a gyermek azon "korában", amikor még sem idegrendszere, sem gondolatai, sem emlékei nincsenek, és megkímélni egy értelmetlen, fájdalommal teli élettől, vagy ilyen életre kárhoztatni, csak azért, mert joga van az élethez?"

Azzal, hogy megszületik, nem az "kárhoztatja" arra hogy esetleg nem lesz jó élete, aki megszüli, sem pedig az aki hagyja hogy megszülessen.

A mondandód nagyon szépen, és hosszan leírtad, de egy mondatban így lehet összefoglalni:

"Megöljük-e a gyereket ha tudjuk hogy ha világra jön nem lesz olyan jó élete?"

Ne öljük meg, mert nem tudhatjuk hogy valóban így lesz-e.

Átfogalmazva:

Megöljük-e a gyereket ha valószínűsíthetjük, hogy nem lesz jó élete?

Ne öljük meg, mert nem biztos hogy így lesz. Hiszen igaz hogy kicsi az esélye hogy esetleg "kutatóorvos" lesz, de akkor is van rá esély. Ezért hagyni kell, hogy megszülethessen.

Különben is, az hogy milyen élete van valakinek, nagyon viszonylagos. Nekem sincs valami nagyon jó életem, én is születhettem volna sokkal jobb körülmények közé... De az, hogy ezek nincsenek meg, nem lehetnek okok arra hogy valakitől megvonjuk az élethez való jogát.

"Így hát, bedugja a gyereket egy intézetbe. Ott pedig máris megfosztottuk a családhoz való jogától, ami minden gyermek egyik legelemibb joga."

Ez már az anya dolga, hogy a megszületett gyermek életét hogyan alakítja. Vagy egy intézetbe dugja, vagy saját maga vállalja azt hogy felneveli a saját gyerekét, vagy esetleg örökbe adja (ahol tehát teljes családban nevelkedhet). A lényeg, hogy a gyermektől nem szabad elvenni az életét, mert az élethez való joga a legelemibb.

"Nagyanyámat az apja sosem vette a nevére, ami a harmincas években különösen megalázó dolog lehetett. Nagyanyám már idős asszony, de még mindig annak a terhét cipeli magával, hogy neki nem volt apja."

És vajon ha megkérdeznéd nagyanyádat, hogy mit gondol az életéről, azt mondaná hogy "inkább meg se születtem volna, mert apa nélkül nem olyan jó élni"?

Szerintem nem. Anélkül is lehet boldog valaki.

Mondok egy példát. Van egy terhes nő. Kiderül, hogy a gyermeke fogyatékos lesz. Az orvos felajánlja neki, hogy még ebben a korai fázisban abortusszal véget vethet a gyerek életének. Erre mondaná a legtöbb ember, hogy persze ez a helyes, hiszen ne szenvedjen az a gyerek, meg úgy se lenne jó élete, mert nem lenne boldog se, meg nem lenne értelme az életének amúgy sem...stb.

Csakhogy ez nem egészen így van. Egy fogyatékos gyermek nem tudja milyen normálisnak lenni, ezért a fogyatékossága nem áll a boldogság útjába. Teljesen más például ha egy felnőtt, aki előtte normális volt, pl megsüketül vagy megvakul. Neki ez nagy veszteség, mert tudja milyen volt előtte. De aki vakon születik, az nem.

Mondjuk hogy az anya úgy dönt, megszüli a gyermeket. Tehát nem öli meg.

A gyermekről később kiderül hogy nem csak testileg hanem szellemileg is fogyatékos. Azonban vannak érzelmei, tud valamennyire gondolkozni is... és nagyon tud szeretni. Nem olyan mint a legtöbb ember: nem hazudik, nem lop, nem csal. Egszercsak ez a gyermek tanúbizonyságot tesz nagy szeretetéről valamilyen módon, ami nagyon megérint egy külső szemlélőt. Ennek a külső szemlélőnek a gondolkodása ennek hatására teljesen megváltozik, aminek következményeképp sokmindenre rájön, és boldogabb életet tud élni.

Máris volt értelme hogy megszületett az a fogyatékos gyermek.

Persze ez nem mindig van így, de erre is csak azt mondom, nem tudhatjuk.

Az Afrikai éhező gyerekek példája talán a legszélsőségesebb eset mind közül, de nagyon jó hogy ezt felhoztad. Hiszen ez nagyon jól rávilágít arra, hogy az egy teljesen más helyzet mint ami itt Magyarországon van. Az ott élő gyerekek bármelyike mindent megtenne ha esetleg magyarországi körülmények között nevelő szülők, vagy akár egy egyedüli anyuka nevelné fel. Sőt, számukra még az is jó lenne, ha intézetbe nevelkedhetnének.

Az hogy "jó körülmény" mindenkinek mást jelent.

"...olyan körülmények közt élnek, ahol a vizet és az élelmet sem tudják maguknak biztosítani..."

Ez már olyan szélsőséges körülmény, ahol az élet biztosítása is kétséges, vagy teljesen lehetetlen. És épp ezért mivel ez már az élettel ellentétes, egyet értek veled, hogy ilyen körülmények közé valóban nem jó ha megszületik gyermek.

Ha egy nő tudja hogy majd enni sem fog tudni adni a gyerekének, mert még saját magának sincs, tehát a gyermeke előbb utóbb meg fog halni, akkor ebben az esetben az abortusz súlyát veszti. Hiszen mind a születés, mind az abortusz halálhoz vezet. Csak az első esetben még szenved is a gyerek, így az abortusz itt a "jobbik rossz". (hasonlóan az is az élettel ellentétes mikor az abortusz hiányában az anya vagy a gyerek, vagy mindkettő meghal)

De ha úgy alakult hogy teherbe esett, és van rá egy pici esély is, hogy az a gyermek nyomorogva bár, de élni fog, akkor ne ölje meg.

Nem vagyok tisztába teljesen az Afrikai viszonyokkal, nem tudom, ott ki végzi az abortuszt és hogyan? Az ott élőknek tudják biztosítani az ingyen abortuszt, de az ingyen gumióvszert nem? Vagy hogy van ez? Erről megköszönném ha írnál.

Mert a védekezés lenne a megoldás arra, hogy ne szülessen annyi gyermek, nem pedig az abortusz.

Egyszer majd megértitek, miért írtam mindezt, miért ez a véleményem. De látom, hogy az nem közeljövőben lesz, ezért nem erőlködök tovább. Nem is lesz időm, de nem is akarok többet ehhez a témához hozzászólni, mert már szinte teljesen kiveséztük. Még elolvasom a válaszod ha írsz valamit az Afrikai viszonyokról, de írni én már nem fogok ide.

Elfogadom, hogy nektek az a véleményetek, ti meg fogadjátok el, hogy nekem ez. Ennyi. Ezt nincs értelme tovább taglalni.

Az afrikai körülményekkel kapcsolatban csupán annyit, hogy nem írtam sehol sem, hogy az abortuszt elvégzik, bárhogyan is, mert én sem vagyok teljesen tájékozott ezen országok törvényeivel kapcsolatban. Csupán azt írtam, hogy ilyen helyzetben lehet, hogy jobb lenne annak a gyereknek, ha meg sem születne - akárhogyan is oldanák ezt meg, védekezéssel vagy abortusszal.

Amit nőként leginkább fájlalok, hogy az apa szerepét talán egyetlenegyszer említetted csak meg, máskor soha, annak ellenére, hogy én többször is írtam az apa szerepéről. Márpedig minden embernek van apja is, aki ugyanolyan mértékben felelős a gyermekéért.

Nagyanyám sohasem volt boldog, és mindig is súlyos lelki problémákkal küszködött. Ma már sajnos nem tudom feltenni neki a kérdésedet (pedig komolyan megtenném), mert olyan agyi leépüléssel küszködik, ami miatt nincsen az ítélőképessége birtokában.

A beteg gyerekekkel kapcsolatban: unokatestvérem Down-kóros. Úgy van, ahogy írtad, hatalmas szeretet sugárzik belőle. De tudja, hogy más, mint mi, és szenved is ettől: nem szeret emberek közé menni vagy idegenekkel megismerkedni. Nagynénémnek is teher, (annak ellenére, hogy nagyon szereti a fiát) főleg, miután a férje pár évvel ezelőtt hirtelen elhunyt. Szép lenne, ha úgy lenne, ahogy írtad, hogy az embereket megérintené a betegsége és jobb emberekké válnának! De mivel rajta külsőleg is látszik, hogy beteg, a legtöbben irtóznak és félnek tőle, ugyanúgy, ahogy más fogyatékosoktól is.

Továbbra sem tartom elfogadhatónak azt az állításodat, miszerint "ha nyomorba is, de szülje meg" valaki a gyerekét. Ez továbbra is óriási felelőtlenség. A szívem szakadna meg, ha nyomorúságba szülném a gyerekemet, ha látnám, hogy szenved és nélkülözik. Nem merek ilyesmit biztonsággal kijelenteni, de azt hiszem, egyikünk sem tapasztalt még olyan szintű szegénységet, amit itt érzékeltetni kívánok. Senkinek sem kívánom, hogy ilyen nélkülözésben éljen. Inkább az abortusz. (A lottóötösöknek sajnos továbbra is parányi az esélye.)

Mindenesetre köszönöm a mindenki számára elgondolkodtató vitát.

Tényleg nem értesz semmit ha ennyire elvakult vagy... Szerinted miért van az a csomó ember aki azt üvölti hogy nem akar élni és el is dobja magától???

Miért gondolod hogy a nő egyetlen feladata hogy a gyereket nevelje? Tegyük fel hogy megszületik az a fogyatékos gyerek. Nem tudja magát ellátni, de mi nem vagyunk gyilkosok, nem vesszük el az életét mert jó emberek vagyunk, csakhogy ezután éltünk végéig egy 24 órás szolgálatban kell lennünk a gyerek miatt (ja hát természetesen a nőnek nem neked férfiként). Komolyan ennyire szemellenzős vagy? Ha egy nő olyan peches volt hogy beteg gyerek születik akkor neki már nem is lehet saját élete, álmai, munkája, semmi csak a gyerek mert mindenkinek joga van élni? És a nő hogy él így? Mert ha a beteg gyerek megszületik akkor ő már nem élhet csak szolgálhatja a gyereket. No és azt mondd meg mi lesz szegény beteg gyerekkel ha a szülei elhalnak idős korban? Aztán mehet vissza az intézetbe vagy akkor meg a rokonoknak kötelességük rááldozni az egész életük?

És arra miért nem válaszolsz hogy a bűnöző hajlam öröklődik? Talán mert látszik hogy mekkora túlzás a véleményed?

A 20:47-es válaszolóval értek nagyjából egyet, de azért abban is van valami amit a 81%-os ír. Nagyon nehéz kérdések ezek, pont ezért szítanak nagy vitákat.

Azt gondolom, hogy addig amíg valaki nem csak a saját érdekeit nézi, nagy vétket nem követhet el.

ma 21:05

Szemellenzős te vagy, ezenkívül egy önző idióta is. Már egy csomószor leírták, hogy ha gyermeket nem akarja valaki felnevelni, adja örökbe vagy bárhová, mert még az is jobb mintha nem hagynánk, hogy megszülessen. Ugyanígy egy fogyatékos gyerekkel. Ha valakinek van szíve eldobni magától, tegye. Csak hagyja élni.

Ja, amúgy a "bűnöző hajlam" nem öröklődik, mivel hogy az tanult viselkedésforma. Ha nincsenek meg az alapvető genetikai alapismereteid sem, inkább meg se szólalj.

A hülyeségre való hajlam viszont öröklődik, ez nálad szépen látszik is. Mit lett volna ha anyád ezen oknál fogva úgy döntött volna hogy nem születhetsz meg? Pedig nem is biztos hogy hülye leszel. Csak van rá esély. Örülnél neki?

Nem tudom miért ilyen torzult a felfogásod. Netán neked nem voltak szüleid akik gondoskodtak rólad, szerettek, és törődtek veled? Mert ha így volt, akkor meg tudom érteni.

Remélem egyszer rájössz mekkora ökörségeket beszélsz. Majd imádkozok érted!

Bocs de ez annyira béna próbálkozás. Ha az én anyám nem szült volna meg akkor nem lennék->aki nincs az nem érez->aki nem érez az szomorú sem tud lenni. Mégis mit gondolsz ha nem lennék akkor itt sírnék hogy nem vagfyok, vagy mi? XD

Már megbocsáss de szerintem koránt sem szemellenzős gondolkodás, hogy nem kell és nem szabad minden beteg és besikerült gyereket megszülni! Egy csomó embernek nincs meg az alapvető háttere egy gyerekhet és mindenkit nem lehet örökbe adni! Szerintem ez a helyes gondolkodás, nem az hogy ész nélkül mindenkit meg kell szülni!

Az pedig bizonyított tény hogy lehet örökölni azt a lelki állapotot amely bűnösére kényszerít és nem csak a környezet határozza meg ezt.

És megint csak megkérdezem: az spirálon, 72 órás tablettán, hasonló eszközökön miért nincs senki felháborodva és miért ajánlgatja lelkesen mindenki, jajj gyorsan kapják be egyet ha elszakadt a gumi!? Tulajdonképpen ugyanolyan gyilkosság...

Én soha nem tudnám el vetetni. Inkább vigyázni kell. De utánna vállalni kell a felelősséget. Ez az én véleményem.

16L

Pont jókor jött a kérdés, mivel éppen tizenhét éves vagyok.

Nos, tényleg érdekes volt végigolvasnom ezt az oldalakon átívelő, időnként heves, olykor pedig megmosolyogtatóan elfogult és/vagy tudálékos, de főként értelmetlen vitát.

Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen komoly témánál az értelmetlen jelző kissé durva lehet, de azt mindenképpen meg kell látnia mind a vitázó feleknek, mind az összes olvasónak, hogy ez a helyzet (is) rendkívül relatív.

Hogy a férfi szemmel tanúsított objektív álláspont mennyire helytálló, afelett senkinek sincs joga ítélkezni. Ezzel szemben azonban kicsi a valószínűsége, hogy minden férfi objektivitása ugyan ezt a koncepciót eredményezné. Ez nem nemek kérdése: van, aki támogatja az abortuszt, és van, aki ellenzi. Felesleges erről vitázni, hiszen csak az adott személy képes felmérni a helyzetét, hátterét, lehetőségeit, és csak neki van joga döntenie egy ilyen roppant nehéz helyzetben. Tény, hogy a szülők szava is sokat számít, ezért megérthető, hogy ha Ők az abortusz mellett döntenek, akkor a várandós lánynak kár is volna ellenkeznie, hiszen a semmire nem alapozhatja meg a gyereke jövőjét. A saját életét van joga elrontani, de a gyermekéét nem. És persze, most jöhet a reakció, hogy "de a gyerek életét sincs joga elvenni". Erre az a válaszom, hogy ki hogy látja. Én ugyan a saját életemre kiterjedően nem az abortuszt preferálnám, mert én akkor is megszülném a kicsit, ha nemi erőszak gyümölcsként foganna is meg. Azonban tiszteletben tartom azon gyerekek (mert egy tizenhét éves lány még bőven gyerek) döntését, akik jobbnak látják a terhesség megszakítását választani. Senkinek sincs joga ítélkezni mások felett! És azt is meg kell értenie mindenkinek, hogy az abortusz mellett határozni sem leányálom. Nem kevesen depresszióba esnek utána, és sokan egész életükben képtelenek túltenni magukat a veszteségen. Mégis, lehet, hogy akkor és ott, abban a helyzetben tényleg az volt a leghelyesebb döntés - mind az anya, mind a pici számára.

Ez egy igazán kényes témakör, tényleg kár is belefolyni, hiszen minden élet más, és nem könnyű ám a másik helyzetébe belelátni. Okoskodni egyszerű, de helyesen ítélkezni még inkább.

Ezektől függetlenül: mint említettem, én képtelen lennék elvetetni a gyermekemet, de nem vagyok elvakult, így képes vagyok belátni, hogy bizonyos esetekben tényleg az abortusz az ésszerű megoldás.

(Elnézést kérek a terjedelemért, nem terveztem ilyen hosszadalmasra.)