Lányok! Ha teherbe esnétek Ti elvetetnétek a gyereket, örökbe adnátok miután megszületett vagy megtartanátok?

belegondolni is rossz:S

hát attól függ talán hogy milyen élethelyzetben lennék. ha biztos párkapcsolat lenne mögöttem, és anyagilag állnék úgy, hogy ne haljon éhen a gyerek, + a családom is támogatna nem lenne szívem elvetetni habár nagyon nem akarok gyereket.

de ha mondjuk diploma előtt, egy parti alkalmából a félszobámba kéne beszülni null keresettel semmi támogatással... hát jobb lenne a gyereknek ha nem születne meg. de lehet beleőrülnék.

örökbeadni lenne a leghumánusabb, csak az meg nehéz. ha már látod a babát megválni tőle... áh. nemtudom.

Én megtartanám! Az egy pici baba és ha nem vigyáztam eléggé,akkor vállaljam a felelősséget.

15/l

Egy esetben vetetném el, ha beteg lenne a magzat. A körülményeimtől függően megtartanám vagy örökbe adnám (egyelőre az első variáció, mert van vőlegényem, van örökölt lakás, csak az egyetem lenne nehéz). De azért védekezünk, hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe.

20/L

Megtartanám. Ettől független most még nagyon vigyázok, hogy ne kelljen ilyenről döntenem.

20/L

Ugyan már nem vagyok "lány", de egyértelmű, hogy megtartanám.

Képtelen lennék elvetetni a saját gyerekem, nem lennék képes megölni. Azt gondolom, hogy az élet a fogantatással kezdődik, és joga van az élethez pont úgy, mintha már megszületett volna.

Ahol kettő elfér, elfér a harmadik is...

Ezt úgy, hogy nem vagyok már mai csirke, és az elmúlt 15 évben SOHA nem volt nem kívánt terhességem, mindig védekeztem. Amikor akartuk, akkor meg elsőre összejöttek, szóval nincs gondom a teherbeeséssel.

Nem nagyon tudok hinni abban, hogy ha valaki tényleg odafigyel a védekezésre, akkor terhes legyen.

Nem tartanám meg.

Nincs saját házam, nincs munkahelyem, nincs fizetésem.

Szóval a körülmények sem teszik lehetővé, és egyébként nem lennék boldog. Ez most önzően hangzik, de ha én nem vagyok boldog a jelenlététől akkor milyen élete lenne? Azt pedig nem bírnám elviselni, hogy miattam végigszenvedje a gyerekkorát.

Viszont épp ezért teszek meg mindent, hogy ne essek teherbe, ha mégis úgy alakul, akkor az én lelkiismeretem tiszta, tájékozódtam és a leghatékonyabb módon próbáltam a dolgot megelőzni.Ha már a gondolkodásmódom hasonlítana másokéra, akkor nem kellene felmerüljön ez a kérdés.