Srácok, ha gyereketek lesz nem para?

A hűség döntés kérdése.

Azt, hogy te akarsz-e apa lenni vagy sem, már akkor eldöntötted, mikor gumi nélkül dugtál.

Ha jól sejtem, a lány már eldöntötte, hogy anya lesz, innentől neked két választásod van a gyerekvállalás szempontjából: jó apa leszel vagy rossz.

Tetszik, hogy ezeket így őszintén leírod és nem köntörfalazol, ahogyan sokan tennék. Azonban ha ezek így megfordulnak a fejedben, az nem véletlen. Te ismered magad, mi nem tudjuk így megmondani, hogy mi lesz ennek a végkimenetele. Valószínűleg még nem érzed ennek idejét, meg szerintem nem ezt a hisztis csajszit gondoltad eddig a jövendőbelidnek, akivel leéled majd a hátralévő életed. Másfél év szinte semmi abból a szempontból, hogy meg lehessen valamit is jósolni a jövőre nézve. Tapasztalataim szerint, legalábbis nekem 3-4 évig szerelem a szerelem, utána vagy elmúlik vagy átmegy szeretetbe és kötődésbe... Nem tudni, nálad mi lenne? Nem akarlak megbántani, de én úgy érzem hogy simán elmúlna... a hiszti idegesítőbb lesz, mint valaha, mert még most elviseled, de évek múlva, szerelem nélkül? Bár kicsit jobb lenne a gyerek érdekeit is nézni... Az abortusz valóban "paraszt dolog", mégis sokszor ez a vége az ilyennek,bár mindig jobb az örökbeadás, szerintem, de arra nehezebben veszik rá magukat a lányok... Ha megtartjátok, nagy eséllyel elvált szülők gyereke lenne... Sokan azok, nem a legjobb dolog, de annyira azért nem is rossz, bár ez is sok mindentől függ, szintúgy összetettebb dolog ennél.

A lényeg, hogy ezt neked kell érezned, átgondolni a kapcsolatodat, a viszonyotokat.... Az is lehet, hogy ezek a felvetések amiket írtál a kérdésedben nem is rád vall, csak most ezt gondolod magadról, mert kételkedsz, tartasz ettől..

Az apaság szerintem idővel kialakul, még nem érzed magad apának, mert gondolom meglepetésként ért a hír és eddig nem nagyon agyaltál ezen... De szerintem idővel kialakul, bár ez is olyan hogy van akiből sose lesz normális apa...

"Most félek, hogy nem jövünk majd ki jól, hiszti lesz, megcsalom, rám nyomulnak, megunom, vagy akár csak még nem akarom elkötelezni magam. "

Ez egy kapásból halott ügy! NEKED minek még gyerek??? Eszedbe ne jusson még!

Ha még nem érzed magad késznek egy gyerekre,akkor védekezni kellett volna, legyen akármilyen betegsége is a nőnek,ami miatt elvileg nem lehet terhes.. Teljesen mindegy,védekezni kellene/kellett volna, mert ismételten a gyerek szívja meg,hogy csonka családban nő fel,ahol lehet az apa szarik majd rá.

Szerintem legyél korrekt a barátnőddel és mondd el neki,hogy mit érzel és hogy gondolkoztál az abortuszon.Ha ő sem biztos a dologban,akkor még most van idő dönteni...3 hónap után már nincs lehetőség.

Gondoljátok át. És ha ennyire nem akarsz elköteleződni,akkor ne hülyíts senkit,közöld előre,hogy nem keres párt

De persze azt látom,hogy az tetszik,ha főz rád,takarít.De azért mégsem akarsz kapcsolatot..Aha

Egyébként azt hittem egy 18 éves írta a kérdést.Mint egy gyerek úgy gondolkodsz

Kedves Kérdező!

"A barátnőm várandós és tökre őrülnék, ha lenne egy gyermekem" - ez az első, spontán reakciód hangjának tűnik. Én is hasonlóképpen reagáltam 24 évesen, mikor megtudtam, hogy babát várok... csak sajnos aztán hagytam, hogy lebeszéljem magamat a valóban paráztató helyzet miatt (tudom, iszonyú ciki, de nem tudtam, ki az apja). Azóta soha semmit nem bántam meg ennyire. Most boldog, 3 gyerekes anyuka vagyok, de azt a spontán eufóriát, amit az ELSŐ pocaklakó keltett bennem, sajnos soha többet nem éltem át, és sajnos azt a kis életkét soha többet nem lehetett visszahozni az életbe.

Egyetértek néhány előttem szólóval, sztem sem apaként, sem anyaként soha nem lehetünk eléggé felkészültek a gyerekvállalásra, tehát arra kár is várni. Viszont az a babuka már most él, és lehet, hogy nagyon sokan nem hiszik el, de a pszichológia legújabb álláspontja szerint már ilyenkor is érez, nem csak testileg, hanem lelkileg is. Szeret. Titeket. Akkor is, ha akarjátok őt, akkor is, ha nem, akkor is, ha együtt maradtok, akkor is, ha szétmentek.És akárhogy is, de jobb neki élve, mint halva. Persze a legjobb élve és szeretve. A saját férjemen látom, hogy egy fiúnak milyen iszonyatos nagy változás tud lenni, ahogy fokozatosan, ÉVEK alatt apává válik, és gyereket nevelni tényleg nehéz, de ugyanakkor SEMMI nincs akkora gyönyörűség, mint amikor rád mosolyog, aztán később magtanulja kimondani azt, hogy APA, és teljesen beléd szeret.

"Idővel kialakul az apaság vagy mi?" - igen. Nyaron szuletett meg az elso gyermekem. Addig a pontig meg a kezembe venni is feltem az ujszulotteket mert feltem hogy "eltorom" oket, viszont amikor meglatod a sajat gyermekedet es eloszor kezedbe veszed, hirtelen minden egyszeru es egyertelmu. Ma meg valamit, hal' Istennek nem elunk a kozepkorban, ott az internet tele hasznos informacioval (persze szurni kell a hulyeseget :D ).

Egy szoval ne parazz, amint megszuletik a kicsi, tudni fogod, hogy mit hogyan stb. Es ne higgy a filmeknek, hogy amint megszuletik a gyereked nem lesz eleted, csak tumeny munka az eleted, nincs semmi szorakozas... Ez hulyeseg. Persze kevesebb szabadidod lesz, de nem jelenti azt, hogy mindenrol le kell mondani. Ugyanugy jarunk a parommal koncertekre, moziba, etterembe stb. Csak okosan kell ezt csinalni.

Az meg, hogy felsz, hogy tonkremegy a kapcsolatotok, az nem ok arra hogy abortuszra menjetek. Hidd el, a pici mar most el, csak meg nem fejlodott fel annyira, hogy a pocin kivul is eletben maradjon. Ha szet is mennetek valamiert, a gyereknek attol meg lehet boldog elete, ugyhogy ne vedd el tole az elet lehetoseget. Az pedig hogy a holgynek nem lehet gyereke, de megis besikerult, szinten egyertelmu jel, hogy tartsatok meg! Ha elvetetitek es utana pedig nem lesz soha tobbe, akkor ezt elete vegeig fogja/fogjatok banni.

Az apasag miatt meg ne aggodj, megy az majd, csak hatarozd el magad. Boldogabb leszel mint valaha, hidd el - tapasztalatbol mondom!