Srácok, ha gyereketek lesz nem para?

Ne is haragudj, vagy igazából de, teljesen mindegy. Az írásod alapján tényleg "paraszt" vagy. Nagyon is. A szavaidból egyáltalán nem azt veszem ki, hogy szeretnéd ezt a szegény lányt, aki a te babádat hordja a szíve alatt.

Nagyon-nagyon gyerek vagy, és előre látom, mekkora felelősség terheli majd a barátnődet, később esetleg a feleségedet.

Ha nem készültél fel egy ilyenre, SŐT mondjuk úgy, hogy semmi komolyra, akkor annyi férfiúi becsület, kedvesem, lehetett volna benned, hogy ezt tisztázod a hölgyeménnyel is. Még úgy...valamikor...a LEGELEJÉN?!

UGYANIS! Ha már úgy állsz a dologhoz, hogy "megunom" vagy "megcsalom", akkor, kérem szépen, szerintem itt szó sincs szerelemről.

Ez nem csak, hogy téged idézzelek, "szexkapcsolatnak indult", mert barátom, ez a te részedről a mai napig az.

Ilyen kecsegtető lehetőséget olvasva a legtöbb kitartást kívánom a lánynak, akármilyen hisztis is, mert talán van is miért hisztiznie, ha a fiú, akit feltehetőleg (jó eséllyel!) szeret, olyan gondolatok cikáznak a fejében, hogy megcsalja...

Akit én szeretek, még a gondolattal se játszom el. Létezik, hogy ráunsz, persze, létezik, hogy szétmentek, házasságban is, csak azt a szegény gyereket sajnálom, aki ezt meg fogja élni.

Nem megbántani akartalak, csak szörnyű forgatókönyvet látok magam előtt az általad leírtak alapján.

A mostani válaszodból viszont arra következtetek, hogy pánikba estél. Nagyon. Hirtelen jött és szokatlan, és később ez az életed rész lesz, aztán pedig teljesen ez lesz az életed. Attól függ, melyiket akarod majd.

Nyilván, értem én, hogy évekkel későbbre gondoltál, csak rossz ezt így olvasni. Mintha nyilvánvalót közölnél, de odabiggyeszted, hogy "lesz egy gyerekünk is, amúgy."

Nem szép összkép, ugye érted?

Ha megszületik a gyerek, még belejöhetsz, ha igazán akarod.

Most egyáltalán nem viselkedsz felnőttként, kétségbeesett vagy, de ez rendben van.

Csak légy őszinte, mármint a barátnőddel, ezen a téren. Mondd el neki a félelmeidet, mert később sok konfliktus adódhat belőle.

Gratulálok a babádhoz, mellesleg!

#3

Ezért próbáknak az emberek olyannal gyereket csinálni, akivel együtt akarnak lenni.

De a legnagyobb szerelemből is lehet az, hogy megunják egymást, ha nem tesznek ellene semmit...

Ez döntés kérdése. Nem vagy állat, hogy ne tudj urakodni magadon, de persze akarat kell hozzá. Eldől, hogy milyen ember vagy. Semmi máson nem múlik csak a döntéseden.

És egyébként mindig kiderül a megcsalás.

Azt, hogy a jövőben mi lesz, nem tudhatod. Szóval azon kár rágódni, hogy mi lesz ha elmúlik a vonzalom, ha más képbe kerül...stb Ezekre senki sem tud felkészülni és senki sem tudja kijelenteni, hogy "márpedig én aztán biztos kitartok". Aki így tesz, az még saját magának is hazudik.

Arra viszont kezdd el felkészíteni magad, hogy nagyon meg fog változni az életed. S erre nyilvánvalóan nem vagy felkészülve. De van egy jó hírem mellé: soha senki nincs rá felkészülve.:) A szülő szerep hatalmas változást jelent, ebbe bizony csak menet közben lehet beletanulni.

Attól se ijedj meg, ha a csecsemő megszületésével nem érzed még egyből "apának" magad. A legtöbb férfinál ez akkor indul be, amikor a gyerek már elkezd kommunikálni.

Kedves, az abortuszom nem te, hanem a párod gondolkodhat, és jobban tenné egy ilyen paraszt apa mellett

Napi abortusz kamu 2017