Mit tehetnék hogy a férjem is olyan boldog legyen mint én?

nem szarik :) ha folyamatosan szarna bele, akkor azt írnám, folyamatosan szar a helyzet :) de mint írtam hogy rosszabb hol jobb...a váltakozás nem nekem köszönhető hiszen én stabil pont vagyok. Hanem annak, hogy akar, hogy összeszedi magát, és próbálja venni az akadályokat. Csak ez nem mindenkinek sikerül egyformán.

Szerintem kiveséztük a dolgokat, nem egyformán gondolkodunk, a mi kapcsolatunkat a barátaink kivételesnek mondják, pozitív értelemben, mindig azt mondják, mi nagyon erős pár vagyunk és irigyelnek, hogy olyanok vagyunk mint a "borsó meg a héja" Eddig nem hittem ebben, de mikor ilyeneket olvasok hogy mások ilyen miatt elválnának, akkor megértem mire gondolnak.

Mondjuk anyósom is mindig mondja, hogy nem mindennapi türelmem van az emberekhez :))

nem, nem a pénz érdekel kedves utolsó előtti, ha így lenne, elválnék, mivel sokkal többel lépnék ki ebből a házasságból mint amire valaha is álmodhattam volna a férjem előtt...a gyerekeim kényelmét, jövőjét fontosnak tartom igen. Miért te nem?

köszönöm még egyszer az érdeklődést. Legalább őszintén meg tudtuk beszélni, hogy a fő gond az, hogy ő nagyon rosszul bírja az éjszakázást összeegyeztetni a munkahelyi stresszel, és ahogy ő fogalmazott, a kistestvér születésekor azt kívánta bárcsak megálltunk volna egy gyereknél.

Nem rég megint beszélgettünk, akkor azt mondta, nagyon szereti mindkét lányt, de zavarja hogy nincs közös életünk, velem, hogy nincs magánszféra, hogy nem tudunk sehova eljárni stb....ezt viszont tényleg csak az idő oldja meg...hiába van baby szitter, az 5 hónapos egyenlőre nem marad meg vele, és nem is erőltetjük. Azt mondta a férjem, vár amíg kell, de szakemberhez nem szeretne menni a problémáival...