Mit tehetnék hogy a férjem is olyan boldog legyen mint én?

Szerintem más baja van, nem az, hogy sok a dolga. Az én férjem is sokat dolgozik, és mellette messze nem jár el ennyit, nem azért, mert én "nem engedem" (fú, felnőtt ember esetében nagyon gáz ez a kifejezés szerintem), hanem mert nem tudunk ennyi időt szakítani. Havonta egyszer elmegy airsoftozni, kb. ennyi. Két gyerek van nálunk is. Ha itthon van, ugyanúgy részt vesz mindenben, nálunk nincs női munka, csak sima munka van és kész. Etet, altat, fürdet, takarít, tereget ő is ugyanúgy. Szoktunk fáradtak lenni mindketten, de figyelünk arra, hogy a másik is ki tudja pihenni magát, nem csak arra, hogy ő, hanem ő is arra, hogy én.

Ehhez képest a te férjednek ki van nyalva a popija, már bocsi. Ezt a fásultságot nem írnám a fáradtság számlájára. Valami más baja lehet. Tudom, hogy ritkább, de a férfiak esetében is létezik "szülés utáni" depresszió, a gyerek születése náluk is egy sor hormonális változást indít be, még ha nem is olyan látványosan, mint a nőknél, és bizony náluk is okozhat ez problémákat. Persze lehet, hogy valami tök más gondja van, de ez is egy lehetőség, érdemes utánaolvasni a tüneteknek.

Más boldogságáért ki a felelős, mit gondolsz? A férjed érzései, gondolatai kihez tartoznak? :)

Vajon leültetek már megbeszélni hogy a viselkedésének mi az oka?

Mindemellett neki is fel kellene nőni a feladathoz. Keressetek neki egy szakembert, aki szakszerű segítséget tud neki nyújtani. Az ő depressziója az ő felelőssége, te helyette nem tudsz dolgozni, változtatni!

Mindemellett neked is jogod van a kikapcsolódáshoz, ez nem csak a férjed ki váltsága!

Nekem az a benyomásom, hogy a párod még nem nőtt fel igazán a feladathoz, nem kellett igazán soha felelősséget vállalnia.

Ettol tobbet tenni? Lehetetlen. Razd meg, terjen eszhez.

Jartok szorakozni, van penz. Munkahely. Gyerekek. Mi kell meg?

Ennyit eljár és még így is frusztrált?? Jó dolga van,de neki mégsem jó...hát,lehet,hogy én vagyok kevésbbé megértő,de nekem itt lenne elegem. Mondjuk én nem is nyalnám.így a valagát!

Közös gyerekek,ergo nem csak az enyém,ne legyen már teher velük foglalkozni!