Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Szülés » Betegesen rettegek a hüvelyi...

Betegesen rettegek a hüvelyi úton való szüléstől, nőgyógyászati vizsgálattól. Mit tehetnék? Mivel nyugtathatnám meg magam? Lassan őrületbe kergetem a férjem is.

Figyelt kérdés
A legelejétől kezdve sarkalatos pontja volt az anyaságomnak a szülés. Nem is konkrétan a szülési fájdalomtól félek (attól is, de attól kevésbé), hanem a kiszolgáltatottságtól, attól, hogy maradandó sérülést szenved a hüvelyem, gátam és a beavatkozásoktól: kézzel tágítás, gátmetszés, gátvarrás, durva méhszájvizsgálat stb. A félelmem már olyan szintet ért el, hogy a nőgyógyásznál a vérnyomásom, pulzusom az egekben van, néha már levegőt is alig kapok. Alig hiszi el nekem, hogy amúgy a hétköznapokban semmi bajom, dolgozok, sétálok, tornászok és még csak nem is lihegek jobban. Aludni már alig tudok, ha el is alszok folyamatosan rémálmaim vannak (a lehető legabszurdabb dolgokat álmodom a szüléssel, nőgyógyásszal kapcsolatban). Minden éjjel sírva ébredek fel. Rettegek úgy elaludni, hogy a férjem éjszaka dolgozik, ha itthon van, akkor legalább a felébredés után oda tudok bújni, és meg tud nyugtatni. Nem tudom, hogy mit tehetnék. Szégyellem, hogy ilyen hisztis vagyok. Azt tudom, hogy mi a gyökere a félelmeimnek, de ez sem segít. Beszélni nem tudom, hogy kivel lehetne erről. A férjemet szerintem már untatom meg sokat nem tud hozzászólni a dologhoz, a barátnőim nem szültek, a rokonnők mind csak a rémtörténeteikkel jönnek, amik csak rontottak eddig is a helyzeten. A védőnő szerint át kell esni a szülésen, a nőgyógyászomnak pedig el sem merem mondani, mert félek, hogy totálisan kiakad, ha meg tudja, hogy leginkább tőle és az általa elvégezhető beavatkozásoktól rettegek és valahol tudat alatt attól is félek, hogy ezért bosszút állna. Tudom, hogy irracionális ez az egész, de nem tudok mit tenni. Olyan ez mint a pókfóbia, tudja az ember, hogy úgysem bántja az a nyamvadt pók, mégis fél tőle. Én is tudom, hogy sosem bántana az orvosom, mert egy tündéri teremtés, mégis rettegek már attól, hogy el kell hozzá mennem akárcsak egy beutalóért. Kitől kérhetnék segítséget? Félek, hogy a babának is bajt okozok az alváshiánnyal és az állandó stresszel.
2013. jún. 7. 19:01
 1/8 Kerria ***** válasza:
34%

Bár nem vagyok a programozott császár híve, a helyedben lehet elgondolkodnék rajta.


Saját magadnak okozod a legnagyobb kárt, egyre többet kéne pihenned, hisz ha megszületik utána minden másképp lesz :)


Kicsit hasonlóan voltam én is. Az első terhességemnél nem a szüléstől féltem, hisz az ismeretlen. Az nekem is gondot jelentett, hogy hányan lesznek körülöttem, kik fognak "nézelődni", meg ilyenek. Aztán mikor eljött a nagy nap, abban a pillanatban ez érdekelt a legkevésbé :D

Most a másodikra készülök, és most a szülés jobban aggaszt, és baromira nem érdekel ki néz, hogy néz, vagy épp mit...


Védőnővel erről nagyon jól el tudsz beszélgetni, illetve ha van olyan barátnőd, aki már szült.

2013. jún. 7. 19:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:

Ezt mindenképpen így, ahogy itt leírtad, mondd el a nőgyógyászodnak is. Fontos. Ha nem beszéltek róla, csak rosszabb lesz. A félelmeden ő tud segíteni, vagy legalábbis nem rontani rajta, de ehhez tudnia kell róla, hogy körülbelül mi játszódik le benned.

Ha ennyire félsz, esetleg a császár megoldás lehet, ha jól tudom, elég hozzá a pszichológiai szakvélemény (vagy némi pénz a dokinak).

2013. jún. 7. 19:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
47%
Ne félj az orvosoddal erről beszélni,és tőle se félj!! Neki ez a munkája,ha szemészhez mész ő a szemedet nézegeti,a nőgyógyász meg ott.A szüléstől se tarts annyira,hisz életed legcsodálatosabb érzését fogod át élni,mikor kibújik a gyermeked,és inkább erre gondolj,mint konkrétan a szülésre magára!!!Ne félj,hisz ha valaki anyává akar válni,annak ezen túl kell esnie,a császáros szülés sem lehet valami álom! De ne streszeld magad ezen,mert annál rosszabb lesz akkor,gondolj rá úgy,hogy te egy tökös csaj vagy gyorsan kinyomod és kész is
2013. jún. 7. 19:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
Olyan voltam, mint Te. :) Csak ez a félelem nem hisztiként távozott belőlem, hanem agresszióként. Már akkor bunkó voltam, amikor felkeltem a vizsgálatok reggelén. Halálosan meg voltam sértődve, hogy nekem ezeket végig kell csinálnom. Én sem a fájdalomtól féltem igazán, hanem ezektől a vágásoktól, könyékkel kinyomós, vákuumos kitolástól, az egésztől, hogy én ott fogok terpeszteni, és "mindenki" bennem fog turkálni. Aztán eljött a szülés. Nagyon sokat vajúdtam, a vége császár lett. De hidd el, annyira, de annyira fájt, de közben olyan izgalmi állapotba kerültem, hogy nemsokára láthatom a babát, hogy semmi az ég világon nem érdekelt. Örültem, ha vizsgáltak, mert legalább mondtak valamit, hogy haladtam, vagy nem. A szülőszobán is mindenki engem nézett, vizsgált, de leszartam, olyan szinten sokkban tartott a fájdalom, hogy őszintén szólva a felére nem is emlékszem! És ez abból a szempontból szívás, hogy fáj, de segít, hogy ne legyél teljesen magadnál. Aztán jöttek a tolófájások, mondták nem szabad nyomnom. Komolyan már könyörögtem, hogy valami legyen, ha kell vágjanak, könyököljenek a hasamba, tőlem rá is állhatnak, felvághatnak, felboncolhatnak, akármit, csak láthassam már a babát, és legyen vége. Szóval, ettől aztán nem kell félned, hogy ott ilyenekkel fogsz foglalkozni. :)
2013. jún. 7. 20:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
Vhogy ezt a dokidnak el kellene mondanod!!!Tudnia kellene erről,biztosan tud majd segíteni!Biztos neked is jobb lenne úgy :)
2013. jún. 8. 17:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
Igen okozhatsz bajt a babának...barátnőmnek mindenki könyörgött, hogy menjen pszichiáterhez, nem tette....folyamatosan pánikolt, a baba oxigénhiányos lett a pocakban (állítólag agyvérzés). Nézd, te beteg vagy. Néhány pszichoterápia után sokkkkkal !!!!! jobban leszel:) Valami posztraumás stessz féle. Nem elég beletörődni a szülésbe, nem is fogsz, ez butaság. Kérj császárt, de kezd el minél gyorsabban a magán (mert az sztk-t hagyjuk) kezelést. Ha VAS megyei ( vagy épp kecskemét környéki vagy, remek orvosokat tudok ajánlani! Ezzel ne játsz, ne várj. Rendben leszel, nem késő...még.
2013. jún. 10. 05:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
Én Hellinger családállításra mennék el a terápia helyett, ez a probléma gyökerét tárja fel, és sokkal jobb lesz utána. Sajnos nem vagy könnyű helyzetben, a környezeted nem valami támogató, nem mész velük sokra.
2013. jún. 11. 01:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
Szia, pszichiáter vagyok, én is javaslom hogy egyrészt a nőgyógyászoddal mindenképp beszéld meg, másrészt menj pszichoterápiára (azért ne a családállítást válaszd, mert egy szakszerű pszichoterápia is tudja ugyanazt meg még többet is; a családállításról annak művelői szakmai konferencián azt mondják, nem pszichoterápia, de lehet terápiás hatása).
2013. júl. 20. 00:57
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!