Milyen hátrányai lehetnek egy "ésszel" és nem szerelemmel vállalt gyermeknek? (gyermek szemszögéből) ha amúgy kb mindene megvan, anyagi, ill teljes családi idill, jó szülői párkapcsolat minta, stb?

" Én rajtad azt érzem, hogy te is a biztonságot kerested és megtaláltad, ami mellől nem tágítanál, csak ha nem tenné azt, amit az előző férjed."

Azért ìrtam le az első hàzassàgomat, mert ott meg volt minden,ami a boldogsàghoz elvileg kell. Lakàs kocsi meló pénz stb... Szépen felépìtett élet. De mégsem lettem volna boldog, mert ha nem csal meg ez az egész nem azonnal derül ki én meg fiatal, naiv és szerelmes voltam ahhoz,hogy rögtön észrevegyem a jeleket. De nyilvàn egy- két év utàn éreztem volna hogy vmi nem jó és hol a szerelem a boldogsàg az életemből.

A mostani kapcsolatom olyan ingatag talajon àllt, hogy csak na. Se pénz,se lakàs, se munka, csak az érzés hogy egymàsnak vagyunk teremtve. Az első évünk arról szólt, hogy túléljük a hurrikànokat minden téren. Aztàn szépen lecsendesedtünk, erre mondhatjuk, hogy elmúlt a szerelem,de nem. Csak megtanultunk higgadtan vitàzni, érvelni, elfogadni a màsikat. Tisztelni és becsülni. De ugyanaz a gyomorbizsergés, szìvdobogàs van, ha összebújunk vagy este egy kimerìtő nap utàn talàlkozunk.

Ezt pedig semmilyen anyagi biztonsàgra vagy làtszat idillre nem cserélném.

Sem pedig arra a langyos vìzre ami egy kapcsolatban a kiszámìthatósàg,a biztos, a tuti. Mert olyan nincs, illetve ha van akkor annàl nagyobb az önàtverés vagy a pofàraesés.

" Ha madarat szeretnél, égbolt legyél, ne kalitka"

Senkit nem akarok megbántani, de azt,hogy valaki "tudja", hogy megtalálta az örök szerelmet, nekem naivság. Igaz, én reális típus vagyok. Mindannak ellenére, hogy szeretem nagyon a férjem, ebben a szellemben vállaltuk a két fiunkat. De én meg sem tudom számolni hány olyan kapcsolatot láttam, ahol jött az örökkön örökké, aztán még sem lett az. Ezt a 94 éves Nagymamám válaszolta meg jól, amikor anno kamaszként azt kérdeztem,hogy honnan tudja,hogy a Papám az igazi. Mondta,hogy sehonnan. Majd kérdezzem meg 50 év múlva, és ha még mindig együtt lesznek, akkor ő volt az igazi.

Kérdező! Nem tudom hány évesek vagytok, de én azt tanácsolnám,hogy várjatok egy kicsit, ha tudtok. Hát ha ez tényleg csak átmeneti állapot, és visszatér az az érzés, amit régen éreztél a férjed iránt.

Arra nem tudok válaszolni, hogy lehet-e úgy élni évtizedekig,hogy szinte semmit nem érzünk a másik iránt. Ebben nem volt még részem.

Erre ìrtam, hogy szomorú miért gondoljàk ezt sokan. Beteljesült szerelem? Az milyen? Az az amikor megunod a màsikat, tiszteled, mert kitart melletted stb...? Én ezt nem ìgy làtom és nem is fogom. Az a beteljesült szerelem amikor örülök a màsik minden lélegzetvételének, egyszerűen csak némàn egymàs szemébe nézünk és nem kell mondanunk semmit, mert ugyanarra gondolunk. A szerelem elmúlàsàt beteljesülésnek hìvni...

Az hogy valaki hit és reményvesztett és összekapaszkodik egy ugyanilyen emberrel az nem boldogsàg. Az csak önbecsapàs. Sajnos manapsàg mindenki menekül leginkàbb a magàny elöl csakhogy pont a tàrsas magànyba.

Ez egy lélekgyilkos vilàg, ami làtszik is a rengeteg kompromisszumos kapcsolatban,ahol valamelyik fél vagy mindketten feladjàk magukat azért, hogy "boldogok" legyenek... Csak emiatt lesz 25 év múlva egy csúnya vàlàs ezekkel a tipikus mondatokkal( ami gondolom mindenkinek ismerős): " neki adtam a fiatalsàgomat", " miatta vàltoztam meg"," miatta hagytam ott a munkàmat", "miatta nem mentem külföldre".... meg a sok miatta miatta miatta...Ilyenkor miért is a màsikat okolja bàrki? Ha én akarok vmit azt megcsinàlom, ha a màsik azt vàrja el, hogy eldobjam az álmaimat és nem tàmogat az sosem volt szerelem.

Egy kapcsolatban szerintem ki kell tudni teljesedni és szabadnak kell lenni, az nem egy nyűg egy kolonc amit cipelünk.

Inkàbb hiszek ebben, még ha eszerint is igen ritka ez az állapot :

Sternberg (1986) háromszög-elméletében azt állítja, hogy a szerelemnek három fő komponense létezik: az intimitás, a szenvedély és az elhatározás vagy elkötelezettség.

Az intimitás az önmegmutatást foglalja magában, amely az érzelmek, történetek megosztásával jön létre. A szenvedély magában foglalja az erotikus érdeklődést és a szexuális beteljesedést. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy döntést hozunk arról, hogy a jelenlegi partnerünkkel maradunk és ezt a fajta kapcsolatot részesítjük előnyben a többi más lehetséges partnerrel szemben.

Mikor mindhárom elem egyensúlyban van, a szerelem legkiegyensúlyozottabb fajtájáról – a beteljesedett szerelemről – beszélünk. Sternberg szerint ez szinte soha nem jön létre.

Általában az emberek egy vagy két elemet emelnek ki, és eszerint a következő szerelem-típusokat írhatjuk le:

- bolond szerelem - magas szenvedély, alacsony intimitás és elköteleződés;

- üres szerelem - magas elköteleződés, alacsony intimitás és szenvedély;

- romantikus szerelem - magas intimitás és szenvedély, alacsony elköteleződés;

- baráti szerelem - magas intimitás és elköteleződés, alacsony szenvedély;

- ostoba szerelem - magas szenvedély és elköteleződés, alacsony intimitás;

- szeretet - magas intimitás, alacsony szenvedély és elköteleződés;

- nem-szerelem - mikor egyik elem sincs jelen.

hát ez jó volt, kivált a háromszög-elmélet" :D:D:D síírok

Maradjunk annyiban, nem ugyanazt értjük a "szerelem" szó alatt. Amit te itt borzasztó tudományosan kifejtettél az a

bensőséges szeretet.

Jó hogy van, és ez a 20-100 évig tartó boldog házasság titka.

A szerelem meg az, amikor megnyílik a végtelen a tudatban és eltűnik tér-idő rabsága és hihetetlenül szabadnak érzi magát az ember. Ez percekig tart- szénné égne az ember ha tovább tartana. Azután van egy bezártabb foka - és elmúlik. Az ember életében vannak ilyen pillanatok - aki már átélte ezt, az megért, aki nem az hülyének tart. Nem baj.

" szeretet - magas intimitás, alacsony szenvedély és elköteleződés; "

-ezt hibásnak tartom az értekezésben.

Felelősségteljes, óriási elköteleződés van azért, akit/amit szeretünk.